Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.8~Hipogriff

Másnap, a reggelinél Piton professzor szokás szerint kiosztotta az idei tanévre szóló órarendjeinket, ami az előző évekkel ellentétben, most már kissé személyre szabottabb volt. Daphne és Theodor jóslástant, míg Blaise számmisztikát én pedig rúnaismeretet vettem fel. Másodiknak mindhárman a legendás lények gondozását vállaltuk. Így a minden hétfőn és csütörtökön egy-egy órára három irányba indultunk. Egyetlen barátnőm és kísérője az északi toronyba, míg az olasz háztársam a negyedik emeltre, én pedig az elsőre. 

Mivel ezek az órák fakultatív jellegűek, ezért minden házból vegyesen voltak az évfolyam tanulói közül, akik kiválasztották a tantárgyat. Nem voltunk túl sokan. 

A terembe belépve kétszemélyes padok álltak egymás mellett, így én elfoglaltam a legutolsót az ablak mellett, remélve, hogy valamelyik háztársam választotta a tantárgyat. Meglepetésemre rövidesen egy szőke fej bukkant fel az ajtóban, aki gondolkodás nélkül dobta le magát mellém.

-Malfoly-bólintottam felé, mire a szája sarkában megbúvó mosollyal viszonozta a tettem. A terem egyre inkább kezdett megtelni, leginkább hollóhátasokkal, de láttam egy két griffendélest is, mint Hermione,  aki a legelső padban talált helyet.

A tanárunk nemsokkal később ért be a terembe, egy magas, barna hajú, barna szemű boszorkány. Hosszú haját kiengedve hordta, mely szétterült a fekete bordó talárján.

-Üdvözlöm Önöket! Bathsheba Babbling professzor vagyok! Legyetek üdvözölve a Rúnák világában! Ahhoz, hogy megérthessék a tanév anyagát, elsődlegesen meg kell beszélnünk néhány alap dolgot. Maga a rúna szó gótul titkot, ófelnémet nyelven pedig mormogást, bűvös cselekedetet, feliratot jelent. Ez utóbbi megnevezés arra enged következtetni, hogy hajdan a varázslók, nemcsak hogy írtak, hanem így varázsoltak, mely az idők változásával kiveszett, és helyét átvették a mai napig használt latin eredetű varázsigék. -kezdett el beszélni a tanárnő, ezzel mindenki figyelmét megragadva. Beszéd közben a padok között járt, miközben a táblára pontokba szedve jelentek meg az információk.

 -Ezekben az időkben, előfordult, hogy kövekre véstek egy-egy ilyen szimbólumot, melyet rúnaköveknek nevezünk, és ezeket az északi varázslók jóslásra is használtak. Ezek  az eszközök  végül a jóslás fejlődésével feledésbe merültek, de páratlan értékeket jelentenek számunkra. Most pedig írjátok le amit a táblán láttok, majd mutatok nektek néhányak ilyen kövekből.-fejezte be a monológját, mire mindannyian körmölni kezdtünk. Az óra további részében néhány ősrégi rúnakövet csodálhattunk meg. Észre sem vettük, hogy vége van, csak mikor a tanárnő elköszönt, és feladta a házi feladatot, ami az egyiptomi képírás általános jellemzőiről kell írni egy tekercset.

Draco és én egymás mellett sétáltunk ki a teremből, és elindultunk a griffendélesekkel közös átváltoztatástan órára, ahol a piros nyakkendősök meglepően csendben voltak. Harry a leghátsó sorban ült le, és észrevettem, hogy egész óra alatt a többiek újra meg újra lopva felé pillantanak. McGalagony ma egy nagyon érdekes témát hozott nekünk, mégpedig az animágiát, melyet a tavalyi év során elsajátíthattam a professzor asszonytól. Lopva a mellettem lévő padsorba pillantottam, ahol összeakadt a tekintetem egy szürke szempárral. Tavaly megbeszéltük, hogy a srác is megtanulja, amikhez el is kezdtük a felkészülést. Lassan ideje lesz, hogy a tettek mezejére lépjünk, és elkészítsük a bájitalt. Merengésemből az szakított ki, hogy a tanárnő gyönyörű macskává változik az osztály előtt, egyenesen a padomra érkezve. 

- Ejnye már, mi ütött belétek? - nézett körül homlok ráncolva McGalagony, miután halk pukkanással visszaváltozott emberré. - Nem mintha számítana, de ez az első eset, hogy egy osztály nem tapsolja meg az átváltozásomat.