Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.3~ Marge néni felpuffasztása

Marge néni látogatása nem volt éppen kellemes időtöltés. Miután elpakoltunk minden olyan dolgot, ami nem való egy mugli szobájába, ez annyit tesz, hogy szabadon engedtük a baglyokat és eltettük a ketreceket. Valamint az összes mozgó képet elrejtettük, már meg is érkezett a néni.

Mikor Harryvel leültünk, Marcang morogni kezdett az asztal alatt. Ez Harryre irányította Marge néni figyelmét.

- Nocsak! - csattant fel. - Te még mindig itt vagy?

- Igen - felelte Harry.

- Csak ne helyeselj neke m ilyen flegmán! Elég nagy áldozat Vernontól és Petuniától, hogy eltartanak téged meg testvéredet. Én biztos nem tűrnélek meg a házamban. Ha az én küszöbömre raktak volna le, rövid úton az árvaházban kötöttél volna ki! Látom, ugyanolyan semmirekellő vagy, mint mikor utoljára láttalak. Azt hittem, az iskolában talán beléd vertek valami jó modort. - A néni nagyot kortyolt a teájából, megtörölte a bajuszát, majd folytatta: - Hova is küldtétek a kölyköt, Vernon?

- A Szent Brútuszba - vágta rá Vernon bácsi. - Kimondottan az ilyen reménytelen esetekre specializálódott intézet.

- Értem - bólintott Marge néni, majd ismét Harryhez fordult. - Aztán mondd csak, használják-e a nádpálcát abban a Szent Brútuszban?

- Hát...

A csészém felett láttam, ahogy Vernon bácsi, a néni háta mögött ült, biccentett. Felrémlett előttem, hogy tényleg abba az iskolába küldtek volna minket, ha nem vettek volna fel a Roxforba. Borzalmas lett volna.

- Igen - felelte Harry, majd hozzátette: - Rendszeresen.

- Nagyon helyes - bólogatott Marge néni. - Én nem veszem be a divatos elméleteket arról, hogy nem szabad verni a gyerekeket. Aki megérdemli, az megérdemli, és százból kilencvenkilenc esetben egy kiadós nyakleves a megoldás. Téged gyakran náspángolnak el?

- Persze - sietett a válasszal. - Nap mint nap.

Marge néni szeme összeszűkült a válaszra. Úgy gondoltam nem igen hisz a fiúnak.

- Még mindig nem tetszik a modorod, kölyök. Ha ilyen nyugodtan tudsz beszélni a fenyítésekről, akkor nyilván nem ütnek elég nagyot. Petunia, szerintem írnod kellene nekik. Mondd meg nekik kerek-perec, hogy beleegyezel a szigorú testi fenyítés alkalmazásába a nevelt fiad esetében.

Vernon bácsi talán attól tartott, hogy Harry megfeledkezik a megállapodásukról, mert gyorsan témát váltott.

- Hallgattad a reggeli híreket, Marge? Mit szólsz ahhoz a szökött fegyenchez?

Összeráncolt tekintettel hallgattam a diskurzust. Nem is hallottam a szökésről. Bácsikám nagy felháborodva panaszolta el, hogy nem is mondták be, honnan szökött meg. Hát nekem egyből lett egy tippem, de persze ezt nem mondhattam ki hangosan.

Marge néni kezdte egyre otthonosabban érezni magát Dursleyéknál. Imádta hangosan kifejteni durvábbnál durvább nevelési ötleteit, és összehasonlítani Harryt Dudleyval. Emellett gyakran tett gonosz célzásokat Harry jellemhibáinak okára, ezzel próbálva belém is belém kötni, már ha napi szinten nem szidta fehér tincseimet, melyek állítása szerint festék hatására történtek.

- Vernon, ne magadat okold érte, hogy olyanok, amilyenek - mondta a harmadik napon, ebéd közben. - Ha egy alma belülről rohad, hiába fényesíted a héját.

Harry igyekezett az evésre koncentrálni, de ennek hallatán remegni kezdett a keze, és arca kipirosodott a dühtől. Szinte hallottam, ahogy győzködi magát, hogy ne vágjon vissza. Dudley lapos pillantást vetett rám a tányérja mögül, én csak merev arccal ültem a helyemen. Nem is igen hallgattam, miket is hord össze, hiszen ha akar, úgy is sértegetni fog, bármit is teszek.