A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

21. (Elemek játéka)

- Hogy állsz a tojásban rejlő rejtvény megfejtésével?

Nem sokkal vacsora után, Madame Maxime a szobájába kéretett. Vele szemben ültem a hatalmas, kényelmes fotelek egyikében, pontosan abban, amelyikbe belerogytam akkor, mikor az igazgatónő közölte: egy sárkánnyal kell viaskodnom. Nem jött az automatikus felelet, mert nehezen ismertem be, hogy még mindig nem sikerült megfejtenem a titkát.

- Ez egy verseny, Margaret - folytatta kíméletlenül. - Az a célunk, hogy győzzünk! Ha megnyerjük ezt a versenyt, döntetlenben állunk majd a Roxforttal. Most már csak azt merem mondani, ha... - bólintottam. - Eddig elég türelmes voltam veled, azt hiszem. Nem elég, hogy kihagytad az ebédet, és egész napra felszívódtál egy szó nélkül, még az is kiderült, hogy az ellenfeleinkkel töltötted az időt. Ráadásul az egyik bajnokkal!

- Értem, Madame Maxime... és köszönöm az eddigi kedvességét, de úgy véltem előnyömre válhat, ha a barátaimmal is töltök időt, mert a tojással egyelőre holtpontra jutottam - hadartam. - Az összes létező bűbájt kipróbáltam rajta, amit ismerek... és semmi nem változtatott azon a visításon, ami hallatszik minden alkalommal.

Egy gondterhelt sóhajtás, ennyi volt a válasz részéről, én meg azt hittem, lassan elmehetek.

- Ezen nem segít, ha összedolgozol egy másik bajnokkal, Mademoiselle Diggory. - Kerekre tágult pupillákkal, pislogás nélkül meredtem az előttem ülő óriásasszonyra. - Semmi nem kerüli el a figyelmem, Margaret. Jobb lenne, ha te is így tennél...

- Így lesz, köszönöm - bólintottam. Félelmetes asszony!

- Karácsonykor lesz időd pihenni. Remélem elegendő időt hagysz magadnak kiválasztani a megfelelő báli ruhát. Zach-re is ráparancsoltam, hogy igényesen öltözzön fel.

- Madame Maxime... - Nagyon óvatosan kellett fogalmaznom, hogy ne menjek az idegeire még jobban. - Nem tudok Zach párja lenni a bálon - ejtettem ki a szavakat. - Én... Tegnap elhívtak az estélyre.

- Ebben az esetben nincs akadálya, hogy igazán jól mulass majd - biccentett, és ezzel együtt el is engedett. Még sokáig emésztgettem a szavait. Most tényleg azt mondta, hogy Zach egy istencsapása?

A csapattársaimat kerestem, mert a fiúnak még nem is szóltam róla, hogy dolgozhat az agglegény imázsán. Őket nem találtam kint, de Viktort igent. Csurom vizesen evickélt a partra a durmstrangos hajó mellett. Amint meglátott, intett nekem. Én eltátottam a számat. Viktor Krum, a bolgár bajnok és híres fogó. Úszónadrágban. Meztelen felsőtesttel.

Gyorsan össszezártam az ajkaim, mielőtt valaki meglát, és igyekeztem a lehető legtermészetesebben közelíteni az önmagát törölgető fiút.

Viktor Krum. Vizesen és ruha nélkül. A hidegben. Nem fél, hogy megfázik?

- Hello! - Már a parton voltam, mikor köszöntem. - Nem fagysz át?

- Víz lenni egész jó - mutatott a Fekete-tóra. - Élvezem ezt az enyhe telet.

- Enyhe tél? - megbotránkoztam. Az utóbbi téli szünetet a mágusakadémián töltöttem, mert Amos bácsiék elutaztak, így nekem kifejezetten hideg volt. - Én sem vagyok túlságosan hozzászokva, na de nem nevezném enyhének.

- Nálunk lenni ilyen hűvös november elején - Szavaira bólintottam, jelezve, hogy értem. Gyorsan körülnéztem, hogy van-e valaki a közelünkben.

- Bocsi, hogy belevágok - vágtam közbe gyorsan-, csak szólni szeretnék, hogy utánajártam. Nem tudja, hogy el akarod hívni, ne aggódj - nyugtattam sietve, mert láttam közbe akar vágni. - De nincs még senkije. Jobb, ha igyekszel - kacsintottam. Ő már közben felöltözött, magára vette a sapkáját és vörös talárját és menni is készült.