A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

87. Búcsú a szerelmedtől

Az idő kezdett egyre jobbra fordulni, és ez csak egyet jelentett számomra azzal, hogy újrakezdődik a tanítás. 

Több évfolyamtársam, sőt az osztálytársaim már a szünet előtt is - remegve a ránk váró RAVASZ vizsgáktól - a könyvtárban bújt el a nap elől. Én követtem őket, habár a tavalyi vizsgák után igazán, sokkal kevesebb stressz volt bennem - talán nálam kevésbé csak Weasleyék izgultak. Ezt nem egyszer megjegyezték, és a faggattak róla mit tervezünk. Ennek ellenére azért mégiscsak lepasszolták nekem könyveiket, hogy kérdezzem ki őket. 

Persze, amikor eljött a bájitaltan ideje, nem voltam már én sem olyan laza - azért ez a tantárgy sokkal több erőfeszítést kívánt, mint Franciaországban. Az idegességtől néha franciául mormoltam, amit Piton nem egyszer meghallott - én csak hagytam, hogy maga jöjjön rá nem angolul ejtem ki a szavakat. Bár ezzel csak idegesebbé tettem őt, így még inkább készülnöm kellett az óráira. Nem beszélve arról a temérdek házi feladatról, amit tőle kaptam a szünetre, és most már nem tehettem úgy, mintha gondtalan életem lenne.
Nem mintha eddig így tettem volna.

A többi tantárgy nagyjából okés volt részemről. Nem hinném, hogy a Beauxbatons kevésbé képzett fiatal felnőtteket adna a varázsvilágnak, mint a Roxfort. Mindenesetre azért a mintateszteket együtt csináltam a lányokkal, és szerencsére Angie-t is sikerült megnyugtatnom azzal, hogy részt vettem - annak az egyetlen egynek a kivételével- az összes kviddicsedzésünkön. 

Még, ha maga a pokol is volt. De tényleg: lassan inkább vállaltam volna plusz egy bájitaltant, csak valaki mentett volna fel a sport alól! Mikor megosztottam ezt a gondolatot Cedric-kel, aki továbbra is az egyetlen maradt, ha kényes kérdések kitárgyalásáról volt szó, kinevetett.

Teljes szívből kacagott rajtam, és azt mondta, hogy mindenképp kimegy megnézni a mérkőzést,  mert ezek után nagyon kíváncsi. De megnyugtatott, hogy nekünk fog szurkolni (főleg, hogy Cho, az exbarátnője is hollóhátas, így nekik elvből sem szurkolhat). 

A többiek pedig lassan megtanulták, ha másról is szeretnének velem beszélni a tanuláson és a mindennapi dolgokon kívül azt csak unokabátyám társaságában teszem meg. Habár ilyen ritkán fordult elő, többnyire az ikrek próbálkoztak ilyennel. Nem mondom, hogy nem esett rosszul.

Ez persze nem volt igaz McGalagonyra, aki az utolsó szüneti szombat ebédjénél odalibbent hozzám.

- Miss. Diggory, holnapután várom Önt pályaorientációs beszélgetésen. Ön idén tanul nálunk először, és meg szeretném Önnel beszélni a jövőjét.

- Köszönöm tanárnő - bólintottam, és ezúttal semmilyen szarkasztikus vagy más megjegyzést nem tettem. A tanárnővel szemben egyébként sem tettem volna ilyet. Ahhoz túlságosan szerettem őt és az óráit, ráadásul tényleg halvány fogalmam sem volt, mihez kezdjek magammal a jövőben.

Így viszont feltűnésmentesen tudtam Harryvel mindenféléről beszélgetni, de a barátait is beavattuk a mapparendszerbe, az átoktörői és a biztonságiőr - trollok kiképzésére buzdító plakát áttekintése között. 

- Fúj! Rendben, hogy ehhez kell a bűbájtan profi szinten, na de trollokkal foglalkozzak? Akkor már inkább a tanári pálya! - tiltakoztam. - Az is hasonló lehet ehhez - magyaráztam Hermione kérdő tekintete láttán, miközben gyorsan félredobtam a szórólapot. 

– Hahó! – köszönt ránk Fred és George. Épp, hogy tíz percre ki tudtam verni a fejemből őket... De jó. Odaültek hozzánk, de mielőtt még beleélhettem volna magam, hogy miattam jöttek, Fred Harry felé fordult.
– Ginny említett valamit... – szólt Fred, és lazán feldobta két lábát az asztalra, aminek következtében a Mágiaügyi Minisztérium álláshirdetései a padlón kötöttek ki. – Azt mondja,beszélni akarsz Siriusszal.
– Tessék? – Hermionével szinte egyszerre szisszentünk fel. Az ő keze megállt a levegőben, félúton az "Ugorj fejest a mélyvízbe! Vár a Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztálya!" című szórólapok kupaca felé. Én egyből megbántam, hogy megszólaltam, hiszen valami hasonlóról beszéltünk...
– Aha – felelte megjátszott könnyedséggel Harry. – Igen, gondoltam, ha lehet...
– Te nem vagy ép! – nézett rá döbbenten Hermione. – Miközben Umbridge a tüzekben kotorászik és hajkurássza a baglyainkat?