A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

25. Karácsony - George szemével

Sziasztok! 

Szeretnék szólni, hogy az előző fejezetet egy kicsit módosítottam, a báli résznél illetve utána. Ebben a fejezetben már az újraírt változatra utalok néhány helyen. Remélem azért tetszeni fog(nak)! 🥰❤

* * *

- Ron, kölcsönadod Pulipintyet? - öcsémhez fordultam.

- Most éppen úton van - felelte Ron. - Mire kéne?

- George meg akarja hívni a bálba - hangzott Fred gúnyos válasza. Én csak a szemem forgattam ennek hallatán.

- El akarunk küldeni egy levelet, tökfej - tettem hozzá ikrem szavaihoz.

- Kinek írogattok ti leveleket? - kíváncsiskodott Ron.

- Az orrodat is megégetheted, ha mindenbe beleütöd. - Fred fenyegetően meglengette a pálcáját. Teljesen egyetértettem vele. Ez üzleti ügy volt, amihez az öcsénknek nincs semmi köze. Ráadásul el kellett ezt intéznünk, és minél hamarabb postázzuk azt az átkozott pergament, ami a zsebemben lapult, annál hamarabb láthatom Margaretet is. És ha már Mags...

- Tényleg, hogy álltok a bállal? Megvan már, hogy kivel mentek? - kérdeztem.

- Nincs - felelte Ron.

- Na, akkor húzz bele, öcskös - szólt Fred -, mert a végére csak a selejt marad.

- Miért, te kivel mész? - érdeklődött Ron. Fredet nem hozta zavarba a kérdés, pedig jól tudtam, hogy ikremnek még nincs párja. Tudtam azt is, kivel szeretne menni, de azt is, hogy gyűjti a bátorságot, és majd olyan „fredes" módon fogja elhívni a kiszemeltjét. Ehhez képest...

- Angelinával - jelentette ki.

- Tényleg? - álmélkodott Ron. - Már meg is beszélted vele? - Az öcskös rá is tapintott a lényegre, mire elvigyorodtam.

- Jó, hogy mondod. - Fred hátrafordult, és átkiabált a klubhelyiség túlsó végébe: - Hahó! Angelina!

Angelina, aki Alicia Spinnett-tel csevegett az ablaknál, felé fordult.

- Mi van? - kiáltott vissza.

- Megyünk együtt a bálba? - Angelina mustráló pillantással végigmérte Fredet.

- Felőlem mehetünk - felelte végül, majd vigyorogva folytatta beszélgetését Aliciával. Merlinre! Ezek ketten tökéletes párost alkotnának, ha végre összejönnének.

- Tessék! - fordult a társasághoz Fred. - Le van vajazva.

Ásított egyet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez, és hátba bökött.

- Gyere, keressünk egy iskolai baglyot...

x Y z

A Bagolyház felé vezető úton öntudatlanul is kerestem a tekintetemmel Őt, hátha meglátom. A Beauxbatons kocsijából éppen páran kiléptek. Mags sajnos nem volt köztük, azt jól láttam, habár nem tudtam pontosan kivenni kik indultak a kastély felé. Igazából nem is igazán ismertem a csapatot, Margaretet leszámítva. Amikor együtt voltunk, nem nagyon emlegette francia társait, amin nem is csodálkoztam egy pillanatig sem. Lehengerlő társaság voltunk. Na jó... igazából annyi téma bukkant fel folyamatosan, hogy erre nem is jutott idő. Úgy vettem észre, egyébként sem nagyon szeret az iskolai életéről beszélni, leszámítva egy-két dolgot. Én pedig nem szerettem volna kényelmetlen helyzetbe hozni őt. Soha.