A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

II/4.

- Ishani, tudom, hogy haragszol rám, és minden okod megvan rá. 

- Nem haragszom, Maggie - vágta rá a megszólított, bár ő nem hitt neki, Shani hangja tele volt indulattal. Margaretnek így csak a tekintete maradt: mindentudóan nézte a konyhában sürgölődő asszonyt. Shani csak egy pillanatra nézett oda, de felvont szemöldöke láttán halványan elmosolyodott. - Rendben - adta meg magát -, talán egy kicsit haragszom. De nem a ti hibád az egész, Gretie.

- Én voltam az, aki azt mondta, hogy térjünk vissza Angliába. És ott ragadtunk... - sóhajtott. Ez hazugság volt, de még magának is nehéz volt beismerni, hogy a lelke mélyén vágyott az otthonára. - Pontosabban, visszahúz a szívem. Úgy érzem, ott van dolgom. 

Ezzel még Ishani sem tudott vitába szállni. Ő Balin otthonra talált, és az ő lelke itt talált nyugalomra. Úgyhogy volt sejtése arról, amit az előtte ülő nő említett. - Ames velem jön mindenhová, látod, még akkor sem egyszerű titkot tartanom előtte, ha átok köti a nyelvem - forgatta a szemét.

-Ames az egyik legérdekesebb teremtés, akivel valaha találkoztam - kuncogta el magát. Aztán csak várt, hogy Maggie mit akart mondani.

- Sirius pedig önmagával vív csatát - sóhajtotta. Ishani nem erre számított, habár ő maga sem tudta volna megmondani, hogy mit akart hallani.

-  Sirius felnőtt férfi, az ő döntése, csak hat rám, ránk minden tette - kezét a hasára tette, így aztán Maggie értette, hogy nemcsak saját magáról, hanem a közös babájukról is beszél. - Ő döntött úgy, hogy itthagyja a közös életünk... de én nem mehetek. Még nem, így érzem. Ames hangjában is volt valami, ami ezt súgta nekem. Te miért látod másképp?

- Sirius gyötrődik - ismételte magát halkan. A haja a szemébe hullott, gyorsan a füle mögé tűrte, és Ishani kezéért nyúlt. - Ezt tudnod kell. Mind vívódtunk valahol, és Siriusnak nehezebb a dolga mindkettőnknél. Szeret téged Shani, ez nem is kérdés. Látom a szemén, a szavaiban, de érzem a lelkén is. Azért gyötrődik, mert otthon van a keresztfia. Harry nagyon sok mindenen ment át, és elképesztően kevés időt kapott a keresztapjával. Tavaly pedig teljesen magára hagytuk őt, holott szüksége lett volna ránk. 

- Állj meg, Margaret - ingatta a fejét. - Ez a te bűntudatod. Nem Siriusé.

- Az enyém is, igen - vágta rá. - Megígértem Harrynek, hogy nem hagyjuk magára, én viszont elfutottam minden elől, minden kapcsolatom hátrahagyva. Ne érts félre, imádom az életet, az életem. Igazság szerint még mindig otthon érzem magam itt, Balin. De Sirius is gyötrődik, mert a keresztapasággal felelősséget vállalt, és ő meg ennek nem tett eleget. 

- Bűnözőként tekintettek rá az angol varázslók! - sóhajtott Ishani. Már csak néhány dolog kellett, és készen volt az esti nasi. - Nem fogadták vissza a társadalomba, ki akarna ilyen közegben élni?

- Így van, és én nem gondolom, hogy megbánta volna. De most van esélye Harry mellett állni, a szíve viszont kétfelé húz...

A mondandóját viszont nem tudta befejezni, mert az ikertükréből, ami órák óta üresen hevert, hangok szűrődtek át. 

- Bocsáss meg, muszáj erre reagálnom - kapta fel a tükröt, és elindult ki. Szerencsére közel volt a part. - Na végre, Cedric! Már nem tudtam elképzelni mi történt... és úgy volt, te keresel engem, én meg nem mertem... ugye minden rendben ment? Biztonságban vagy?

- Igen, ne aggódj - nyugtatta. - Illetve... - nem akarózott neki elmesélni mindent, hangján hallatszott a vonakodás, és nem kevés szomorúság is megbújt benne. - Megtámadták a csapatot. Rémszem meghalt - Maggie a szája elé kapta a kezét. Nem igazán tudta sajnálni az exaurort a modora miatt, de azt tudta jól, mekkora jelentősége van.  - Bill látta az egészet - folytatta.