A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

67.

Az elmúlt időszak sok mindenre megtanított azt hiszem. Persze kérdés még kérdés, hogy mennyire mélyen sikerült elsajátítanom ezt a tudást, de ezt az idő eldönti majd. Én csak arról határozok, hogy idegeskedem-e miatta. George megvárt a DS után, és nagyon izgultam, hogy mi lesz. 

Joggal sértődhetett volna meg, de igazából csak értem aggódott. Tehát egymásért aggódtunk, és miután tisztáztuk, hogy én is azért hallgattam, és tettem mindent, mert őt, őket óvtam a varangyboszorkánytól, egymás karjaiban nyugodtunk meg. Valami mély, minden sejtem átható érzés, nyugodtság, biztonság töltött el a beszélgetésünk után, és biztosra vettem ez a szeretet. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem fog aggodalommal eltölteni a jövő, legalább is nem fogok emiatt izgulni. 

Persze George azt is megígértette velem, hogy nem fogok előle eltitkolni semmit sem, ám ezt nem nehezen ígértem csak meg neki.  Ami viszont biztos, hogy Angelinán valahogy, bosszút fogok állni, mert annak ellenére, hogy nem szólt közvetlenül a barátomnak, Aliciával beszélt róla, és ez lett gyanús a fiúknak, akik meghallották a a beszélgetésük végét. Így derült ki Angie-ről még egy dolog. 

Angelina Johnson nem tud hazudni. 

A bosszú tervét azonban félre kellett tennem egy kicsit, mivel így, hogy nem azon fáradoztam én hogyan vigyem el a balhét ismerőseim és barátaim helyett, jutott időm a tanulásra, illetve az eseményekre fókuszálni. 

Igazi kutatómunkát folytattam a könyvtárban, hogy megtaláljam a szükséges bűbájokat arra, hogyan lehet levédeni a DS névsorát. Ezt hamarosan megtaláltam, és a negyedik találkozó előtt hamarabb mentem fel a teremhez. Csak néhány diák volt ott, Neville, aki szeretett feljárni a tömeg érkezése előtt, Luna, egy negyedéves hollóhátas lány Ginnyvel, Hermione, egy zsák társaságában, illetve Harry és Ron. 

A listát kiterítettem a földre, hogy jól lássuk, és már kezdtem volna el a ráolvasást, amikor eszembe jutott... 

- Mi legyen a kulcs? A lista jelszava. 

- A varangyboszorkány nem jó? - kérdezte Gins. A lánynak annyira megtetszett ez az elnevezés, hogy egymás között lassan csak így hívtuk az SVK professzort. 

- Nem lenne túl egyértelmű? - kérdeztem vissza. - Valami olyan kéne, amit nehéz kitalálni egy kívülállónak, mégis kapcsolódik ahhoz, amit csinálunk. 

- A kettőt elég nehéz összeegyeztetni, nem gondolod? Mármint, ha kapcsolódik ahhoz, amit csinálunk, akkor elég könnyű rájönni.

- Nem feltétlenül... - kotyogott bele Ron, aztán zavartan nézett Harryre. 

- Igaz. Nem lehetne az, hogy ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok?

A szám is tátva maradt, nekem nagyon tetszett az ötlet, de Ron egyből tiltakozott. 

- Az nem lesz jó, Harry, mert ha erre rájönnek, akkor zöld lámpát kapnak a másikhoz is... 

- A másikhoz? - vontam fel a szemöldököm. Ne higgye senki, hogy elengedek egy ilyen nagy megszólalást, ami mögött érezhetően titok lappang. Senki nem akart nekem válaszolni, de Ginny mellém csúszott, és vigyorral magyarázni kezdett. 

- A bátyáimnak volt egy titkos térképe a Roxfortról, amit ötödikes korukban Harrynek adtak.

- Na ez érdekesnek hangzik... 

- Igen, az - mosolya még szélesebb lett, miközben magyarázni kezdett a térképről, és arról, hogyan szerezték meg. 

- A bátyáidnak? Miért, én ki vagyok neked?! - Ron kérdésére csak legyintett a lány. 

- Hogy létezik, hogy te tudtál róla, Fred meg George előttem titkolózott?

- Talán túl nyápic vagy hozzá - vont vállat a lány, de olyan hangsúllyal mondta ezt, hogy érezni lehetett belőle, csak Ron vérét szívja. A fiú mégis konok hallgatásba merült, miután válaszolt. 

- Nem vagyok nyápic. Azt se tudom mi az... - Jó eséllyel a második mondatát csak én hallottam, mert csak az orra alatt dörmögte. Pechére viszont én elég közel álltam hozzá. 

- Kétségkívül - Ginnyre kacsintottam, aki tükrözte mimikámat, de abba nem hagyta volna a történetet. 

- Az úgysem jössz rá, miért nem jó? 

- Ne légy nevetséges Ron, azt még véletlenül is kitalálhatja.... 

Nagyot sóhajtottam. Nekem sem jutott eszembe semmi, de azzal nyugtattam magam, hogy eddig senki nem árult el minket, így talán egy alkalmat még várhat a dolog. 

- Ha eszünkbe jut valami jó, vagy hallunk valamit... Akkor jegyezzük fel, és az lesz. De most már ideje lesz elkezdeni előkészülni, így ez a házi feladat - adta ki a parancsot Harry. 

Az aznapi gyakorláson ráadásul Angelina sopánkodását is el kellett viselnünk, ugyanis közeledett az évadnyitó griffendél vs. mardekár meccs. 

- Elég, Angie elég! - kiáltottam fel, mikor Fred ÉS George is már messze elkerülte a lányt. - Cedric légyszíves! Te is csapatkapitány vagy, mondj már neki valamit... 

- Rám ne nézz - jelentette ki bátyám hangosan az edzés vége felé -, teljesen egyetértek Angelinával. Bár taktikai szempontból jobb lenne a mardekárral játszani, jobb lenne ha a griffendéllel meccseznénk. Ti tisztességesen játszotok legalább, még ha a csapat erősebb is - ez utóbbi mondatát inkább szánta a kapitánynak, mint nekem. Halvány mosoly kúszott az arcomra, bár Angie nem nyugodott meg... 

- Haver.... - Noah harmadikos kora óta a csapat őrzője, ő készítette fel a válogatóra, mostanra kapitánnyá vált rokonomat. - Ezt azért ne hangoztasd. Vannak köztünk olyanok, akik nem értenének egyet veled. 

- Én vagyok a kapitány, ha nem tetszik, jelentkezz a helyemre. 

- Talán fogok is - nyújtott nyelvet "férfiasan". Imádták egymás vérét szívni. - Drágaságom. 

- Árulás! - Ced a kezét színpadiasan a mellkasára tette, mintha haldokolna. 

- Árulást kiáltasz? 

- Árulót - igazította ki Noaht Ned, amit Cedric egy bólintással köszönt meg. - Neked bármit, kapitányom és életem, bár én csak Noah nyelvtani hibáját javítottam ki. Te ajánlottad fel neki a posztot... 

Ezek után több dolog is történt. Cedric sopánkodni kezdett azon, hogy cserben hagyják a barátai, és kijelentette, hogy megüresedett egy hajtó poszt a hugrabug csapatában, amire Ned felháborodott. Én rájuk szóltam, hogy szerintem nem most van ha ideje nyelvészkedni, de Luna, aki láthatóan ostobaságnak tartotta az egész civódást, most megelégelte és közbeszólt. 

- Szeretkezz, ne háborúzz! Tudtátok, hogy ez egy muglik által használt szólás, és valami olyasmit jelent, hogy háborúskodás helyett jobb a békesség? 

Ezzel a mondatával lesokkolta az egész társaságot. 

- Na én utánanézek ennek - jelentettem ki. 

- Nem is tudtam, hogy Choval szétmentetek - Noah a lemondó, búskomor hangját használta -, de hogy azért, mert homoszexuális lettél? 

- Nem lettem! - legyintett rájuk ő. - És nem mentünk szét... - Chora nézett, aki szerintem nem tudta eldönteni ki mellé álljon. 

- Ezt nem ártana bizonyítani is drágám.... - felelte. Az egész társaságból egyszerre robbant ki a nevetés. 

Kezdem kedvelni ezt a lányt, azt hiszem. 

Harryre néztem, és azt hiszem, rájöttünk  arra is, mi lesz a névsorunk jelszava is. 

De valami más is feltűnt... Gyanakodni kezdtem, hogy Cedrichez hasonlóan talán Harry is kedveli a lányt.