A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

II./2. Oly távol vagy tőlem...

... Avagy Nisha és Bolula története

Margaret korán ébredt majdnem minden reggel, egyből felöltözött, beágyazott, majd búcsút mondott fekhelyének és egy pillantást vetve az egész alakos tükörre a konyha felé vette az irányt.
Ames általában az ő mocorgására ébredt fel, mert a fiatal nő bármennyire próbálkozott, nem tudott csendben osonni a házban.
A francia fiú reggel kómásan és nagy zajjal kelt fel, kivéve a bengáliai esőerdőkben szerzett élmények után.
Nehezen emésztette meg, hogy fülig szerelmes lett itt egy kalandorba, aki elcsábította őt, a végén pedig neki magának kellett megölnie a nőalakot - máskülönben az a testét és lelkét is kiszipolyozta volna, hogy életet nyerjen további áldozatok után kutatva.

Még Balin is előfordult, hogy álmodott róla, olyankor csatakosan ébredt fel, levegő és a varázspálcája után kapkodva.
Margaret onnan tudta, hogy Ames bal lábbal kelt fel, hogy barátja kávéval várta őt, és egy isteni, csak neki szánt vigyorral.
Végül is, a lény karmaiból ő mentette ki, majd vezette vissza a táborhelyükhöz. Nem kevés időbe telt feldolgozni sem azt, amit átéltek, pedig akkorra már túl voltak számos kalandon. Megjárták Franciaországot, sárkányháton berepülték Romániát, sütkéreztek és ősi varázslatokat tanultak Spanyolországban - na meg persze a Kapitány kérésére felkutattak egy illegális sárkánytenyésztő szervezetet. Maggie ugyan nem szívesen emlékezett vissza a spanyol tengerpartra, az ott megismert szerelemre, mert bárhogy is alakult, fájó pont volt rádöbbenni, hogy nem szereti úgy az ott megismert Raul Vasquezt, ahogyan a férfi szerette őt mindössze néhány hét után. De tovább kellett állniuk - Margaret Ames adósa lett. Mert amíg ő Siriusszal karöltve Raul vezetése alatt dolgozott, az ifjú nő elmerülhetett a helyi ősi boszorkányságban, és valószínűleg egy lett volna közülük, ha Ames nem döbbenti rá mennyire veszélyes, amit tesz.
A fiatal nő nem tehetett róla, de az járt a fejében, hogy akár ő is lehetett volna a bengáliai rém áldozata, mert kétszeresen összetört szíve akkor még úgy tűnt, soha helyre nem hozható károkat szenvedett. Talán ezért érintette - az albán sötét erdőket is keresztülszelő önmagát - olyan mélyen az eset.

Pontosan emlékezett rá, hogy Nisha, az a bizonyos barátnő már a kezdetek kezdetén sem volt neki szimpatikus, akkor, mikor Ames egy alkonyatkor hazaállított vele.
Miután Sirius nem akart beleavatkozni a kapcsolatukba, és Ames egyenesen megtiltotta neki, hogy beleártsa magát a szerelmi ügyeibe - aminek Maggie egyáltalán nem engedelmeskedett -, csak lassan tették össze képkockáról képkockára, hogy Nisha valójában Nishi, a bengáliai mitológia szerint az erdők véreskezű kísértete.
Mire rájöttek, hogy alakja nem az utazók elrettentésére szolgál, kis híján elkéstek.
Merlin vagy a puszta véletlen egy ismeretlen, igazán egzotikus nőt sodort  az útjukba.
Eleinte nem tudták eldönteni, hogy a nő bolond-e vagy pusztán csak vakmerősége vezette őt Bengáliába, mindenesetre Sirius csodálattal tekintett rá már az elején. Szellemes megjegyzései, kíváncsisága hajtotta őt előre, és csípős megjegyzéseivel nem kímélte a hármasukat sem .
És bár Margaret szúrós tekintettel leste minden mozdulatát, mert eleinte őt gyanúsította a kísértetnek tulajdonított rémtettek elkövetésével (hiszen ki az, aki egymaga neki mer vágni egy ilyen legalább egy hetes útnak?), utólag hálát adott Merlinnek a nő, Ishani Venozelos jelenlétéért. Ő volt az, akinek az útmutatása alapján fény derült Ames Beauville hirtelen jött, újkeletű szerelmének titkaira.
Ugyanis ő egy szellem volt, aki általában szerelmesekre, pontosabban összetört szívű férfiakra vadászott. Előszeretettel vett fel olyan alakot, hogy áldozata vonzónak és ismerősnek találja őt, majd kivárva az alkalmas pillanatot egy elhagyatott helyre csalja, ahol végez az áldozatával.
Ennek az információnak köszönhetően talált rá Margaret Amesre, és hathatós beszédével, könyörgéssel sikerült is a fiút felkelteni abból a delíriumból, amibe esett.
Margaret szíve félrevert abban a pillanatban, mert a lény már felvette az "étkezéséhez" a szellemformáját, így ők ketten voltak az elsők, akik elmondhatták magukról, hogy látták valódi alakjában ezt a rettegett hajdani, és örök kárhozatra ítélt boszorkányt.
Margaretet is kísértette néha napján, de biztosra vette, hogy vele egykorú kísérője sokkal jobban szenved.