A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

II/3. Boszorkány tervez...

Margaret enyhénszólva tajtékzott a dühtől, amióta Ames hazaérkezett Baliról. Úgy érezte alapos oka van rá, hiszen alaposan becsapták. Természetesen nem állt szándékában kifecsegni a kimenekítés részleteit minden boldog-boldogtalannak, de Ames Beauville más tészta volt. Egy nagyobb terv része. 
A fiatal nő amint be szerette volna avatni barátját a történtekbe, és hogy miért kellett volna Indonéziában maradnia, egyből fuldokolni kezdett.

El kellett telnie kis időnek, hogy rájöjjenek: bizony valamilyen turpisság áll a háttérben - valószínűleg mindenki másnál is, de az is előfordulhatott, hogy csak azoknál, akik hivatalosan nem a rend tagjai. (Bár Maggie ebben sem volt biztos, hogy tagnak számít-e vagy sem.) 

Azzal senki nem számolt, hogy Ames Beauville-t nem olyan fából faragták, aki csak úgy elnézi bárkinek is - legyen az akár a rettegett Mrs Weasley-, hogy egy "jó mókából" csak úgy kihagyják. Így hát nem ő lett volna, ha nem szaglászik akármilyen tiltás ellenére is akár van terv, akár nincs. A fiatal nővel való kapcsolatukat nem lehet csak úgy megrendíteni.

Végül Margaret mégis egyedül indult útnak - Cedricnek be kellett ugrania helyettesítenie a Mungóban, Ames pedig minden akarata ellenére otthon kellett maradjon. Arcán szinte tapintható volt a csalódottság, de Maggie sajnos ezzel nem tudott mit kezdeni. Vigasztalni sem maradt ideje, útra kellett kelnie. 

Szandálos lába a forró talajnak ütközött és többször pislognia is kellett, ugyanis a forró levegő szinte égette a szemét.
Attól, amit látott, azt hitte a szeme káprázik.
Kingsley Shacklebolt ugyanis már ott várt az egyik ház előtt.
Margaret szájtátva nézett, ahogy a járdán, egy meggyfa árnyékában az auror egy széken ült. Mellette egy idős néni épp csak helyet foglalt, kezében azelőtt egy teli kancsó hűs limonádét szorongatva.
- Arabella, Ön a legnagyobb kincs a világon! Biztosan nem akar hozzám jönni feleségül? Á - végre felismerte a forróságban egyik lábáról a másikra helyezkedő Margaretet -, hagy mutassam be Önnek Margaret Diggoryt. Maggie, találkoztál már Mrs. Figgel?

Margaret a kábultságtól csak a fejét ingatta.

- Ne ácsorogj ott lányom, mint egy szerencsétlen mugli! Na, gyere ide, itt egy szék. Idekészítettük.

Mikor Maggie odalépett, az asszony még egyszer rádörrent.
- Ott a limonádé, szolgáld ki magad! Ne kelljen már mindent a szádba rágnom... Idős vagyok én már ehhez.

Kingsley vigyorgott, és dicsérte az asszonyság üdítőjét. Mrs Figg arcát mintha kivasalták volna, úgy tűntek el a ráncai a bókok hallatán.
Mire a fiatal nő is megtudta volna mire ez a nagy felhajtás az üdítő körül, Arthur Weasley is megérkezett, aki meglátva Maggie kezében a poharat, egyből felhajtotta annak tartalmát.

- Köszönöm, Miss Diggory. Indulhatunk? - tárta szét a karját, mire az auror felpattant.
- Nincs idő tovább pihenni - nézett a nőre, majd búcsút intve az idős asszonynak, elindultak végső célpontjuk felé.
Margaret hiába köszönt fennhangon, a hátán érezte vendéglátójuk szúrós tekintetét még a Privet Drive 4. száma alatt is.

Kingsley halkan magyarázott Margaretnek arról, hogy Mrs Figg kvibli, de a rend tiszteletbeli tagja egyben. Akkor ugrott be a nőnek, hogy ők ketten már találkoztak: hetedik előtti nyáron, Harry tárgyalásán tanúskodott.

A fiatal nő lába földbe gyökerezett a Dursley-ház előtt, a két felnőtt kérdő tekintetére pedig a csengőhöz lépett, és lenyomta azt. Már a vacsoraidő környékén jártak, így nem volt meglepő, hogy Dursley úr morgása kísérte az ajtónyitásig tartó perceket. 

- Jó estét, Mr Dursley! - köszönt illendően Margaret, bár úgy érezte soha ilyen nehezére nem esett még megszólalni az elmúlt 18 évében. 
Dursley úr arcán úgy változtak az érzelmek, mint nyári viharban az időjárás.