You are the one i love

18. A mi történetünk

Lassan másfél hete feküdt Chris lélegeztetőgépen. Az orvosok folyamatosan vizsgálták, kezeléseket alkalmaztak rajta. De még a mai napig nem tért magához. Brooklyn végig mellette volt. Egy percre se hagyta el a kórház területét csak akkor hagyta el a kórtermét ha az orvosok épp vizsgálták. Sam vitt neki mindig valami tiszta ruhát és ételt. Látta, hogy a lány teljesen maga alatt volt. Szemei karikásak voltak hisz nem sokat aludt, arca beesett.
Épp végeztek Chris kivizsgálásával az orvosok így Brooklyn bement a kórterembe a megszokott helyére Chris mellé és a kezeit a kezei közé vette.
-Chris...ideje lenne felkelned most már. Nem gondolod?-kérdezte az eszméletlen férfitól halkan.
De sajnos semmi válasz nem érkezett. És a napok csak teltek és teltek tovább a megszokott ritmusban. Természetesen több újság is folyamatosan érdeklődött az állapota felöl sokszor rémhíreket keltve de Brooklynt nem érdekelte mert bízott abban hogy a férfi akit szeret fel fog ébredni.
-Brooklyn nem akarsz picit hazamenni? Itt maradok vele!-kérdezte Sam a lánytól aki ismét a kis székén elhelyezkedve figyelte a férfit.
-Nem, itt akarok lenni vele! Ő is megtenné ezt értem!-válaszolta.
-Ahogy gondolod, holnap találkozunk! Jó éjszakát!
-Jó éjszakát Sam!-majd azzal a mozdulattal becsukódott az ajtó.
-Emlékszel mikor megismerkedtünk? Micsoda nap volt! És abból a véletlen pillanatból ki gondolta volna, hogy egy ilyen hosszú történetünk lesz. Mennyire idegesített, hogy nem voltam a rajongója Amerika kapitánynak! Most meg...itt ülök Amerika kapitány mellett a legjobban várva és izgulva, hogy felébredjen és láthassam újra azt az eszméletlen íriszkék szemeit és a mosolyát. Akármennyi rossz is történt velünk, köztünk...végülis ahogy mondanád mi egymásnak lettünk teremtve. Még ha nem is szerelem első látásra, mert ugye az unalmas, de az biztos hogy igazi ez ami közöttünk van. Úgy hogy kérlek nyisd ki a szemeid! Kérlek!
Brooklyn a kezein megérezte hogy Chris mutatós ujja megmozdul.
-Chris? Hallasz engem?-kérdezte a lány.
Chris jobban rászorított Brooklyn kezére.
-Chris? Chris! Nyisd ki a szemed!
Azzal a kijelentéssel Chris lassan elkezdte kinyitni a szemeit. Látszott, ahogy pupillái picit kitágultak ahogy felmérte, hogy egy idegen helyen van.
-Brooklyn, hol...vagyok?-kérdezte a lánytól.
-Kórházban, baleseted volt.
-Baleset?
-Igen, elütött egy autó...kb két hétig feküdtél lélegeztető gépen.
-Két hét?
-Igen!
Látszott ahogy Chris próbálja felidézni a dolgokat de nehezen ment neki.
-Szólok a doktornak! Mindjárt jövök!
-Azt hittem, elmentél...!
Brooklyn megállt, a férfi felé fordult.
-Hogy hagyhatnálak el mikor én vagyok az első számú rajongód?-kérdezte mosolyogva Brooklyn majd kiment a kórteremből.
Az orvosok gyorsan megvizsgálták Christ. Levették róla a most már felesleges eszközöket. Amikor végeztek Brooklyn visszament a kórterembe.
-Mennyivel kényelmesebb így mindenféle lógó eszköz nélkül!-mosolygott Chris.
-Szükséged van valamire? Hozzak valamit?
-Rád...rád van most csak szükségem.-megfogta Brooklyn kezeit Chris.
-Itt vagyok, nem megyek sehova!
-Azután se...ha hazaengednek és minden visszatér a rendes kerékvágásba?
-Azután se!
Chris szíve mintha hirtelen fellélegzett volna. Könnyek jelentek meg a szemeiben, így arcát egyik keze közé temette.
-Chris...!-vette el a kezét az arca elől.
-Ne haragudj, csak...!
-Odaszeretnék feküdni melléd, megengeded?-kérdezte Brooklyn. Tudta hogy nehéz a férfinak elmondani most az érzéseit.
-Gyere!-húzódott arrébb Chris. Majd Brooklyn ahogy felment Chris mellé, közelebb húzódott a férfihoz és az egyik kezét, fejét a mellkasára helyezte.
-Hiányoztál!-mondta halkan a lány.
-Te is nekem!
Brooklyn felnézett a férfira majd kicsit fentebb húzódva megcsókolta a férfit. Rövid ideig tartott mégis sokat jelentett ez a csók mindkettőjüknek. Hisz tudták, hogy ennyi idő után végre újra egymásra találtak mert szeretik egymást.