Brooklyn végre hosszú idő után újra könyvdedikáláson vett részt. A rajongók száma az évek alatt nem csökkent, csak gyarapodott. És most kivételesen jó is volt az időpont, a gyerekek a nagyszülőkkel szórakoznak, így nem kell aggódnia hogy oldja meg azt is hogy velük tudjon lenni. Chrissel pedig már hozzávoltak ahhoz szokva hogy kicsit távol vannak egymástól. Mondjuk most csak egy éjszakára marad távol. -Gyere, le ne késd a találkozót!-fogta a táskát Chris. -Nem mintha bánnád! Vagy tévedek?-nevette el magát Brooklyn. -Igazad van, imádnám ha velem lennél de én nekem is kötelességem a rajongóimmal törődni és neked is! Nincs kivétel! -El se hiszem, hogy ezt te mondtad! -Szeretlek!-ölelte meg Chris Brooklynt. -Nee! Ne akard elérni, hogy ne tudjalak itthagyni! -Akkor is szeretlek borzasztóan!-ölelgette szorosabban a feleségét. -Én is téged Chris!-bújt a férfi nyakhajlatába. -Siess vissza hozzám rendben?-kérdezte Chris, a felesége meg csak bólintott rá. Majd kilépett az ajtón ahol egy sofőr várta aki elviszi őt a helyszínre. Hat órás autó út volt, így Brooklyn még a másnap kezdődő találkozó előtt tudott picit gondolkozni, felkészülni a sok kérdésre és a válaszadasra, pihenni és olvasni. És Chris üzenetének válaszolását se hagyhatta ki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Brooklyn elmosolyodott, majd egy ,,ti is nekem❤" gyors üzenettel elrakta a telefonját mert megérkezett a helyszínre. Egy szállodában szállt meg, azonnal írt Chrisnek hogy biztonságban megérkezett, jól van. Vacsora után vett egy gyors fürdőt, majd bebújt az ágyba. Nem sok kedve volt már mást csinálni, szokatlan számára hogy nincs senki se körülötte. Másnap reggel korán kelt, reggeli és egy gyors beszélgetés után a menedzserrel elindult a terembe ahol több száz rajongója gyűlt össze. Nagy újjongással fogadták, amitől Brooklyn igazán meghatódott. -Kezdjük is meg a kérdések megválaszolását!-mondta a szervező. Sorra ment a mikrofon körbe a kérdezők között és Brooklyn minden rajongója számára kielégítő választ akart adni. -Én azt szeretném megkérdezni, hogy mindig is tudtad hogy író akarsz lenni?-kérdezte egy fiatal tizenéves kislány. -Nem!-nevette el magát Brooklyn.-Őszintén szólva fiatalként egyáltalán nem is gondoltam volna hogy én nekem ez lesz az egyik hivatásom! Hisz gyerekként miről álmodunk? Oh én hercegnő leszek, meg színésznő, meg híres énekes akinek lesz egy bandája, meg csupa ilyen izgalmas szakma! Majd ahogy egyre idősödünk elkezdünk valami komolyabb szakmák után érdeklődni, és vagy úgy hozza az élet, hogy az lesz az amiért küzdeni fogunk hogy sikerüljön valóra váltanunk vagy elkezdünk más után érdeklődni! Nekem a fotózás volt az ami az életem jelentette, majd hobbiként belépett az életembe az írás és nem gondoltam volna hogy ekkora siker lesz! Az utolsó két könyvemről meg végképp nem gondoltam volna hogy best seller könyvek lesznek! Amiért igazán hálás vagyok nektek! -Az inspirációd mindig valódi események adják?-kérdezte a következő rajongó. -Nem! Vagyis hazudnék ha azt mondanám nem! 99% valódi esemény által keletkezik, és az 1% az amit hozzáírok, vagy kiegészítem vagy egy picit átalakítom olvashatóbb verzióvá! -A férjed Chris nem haragudott meg, hogy róla is írtál könyvet? -Őszintén? A megjelenésig fogalma sem volt hogy ő is a könyvem része!-nevette el magát a nő.-Hogy haragudott e? Nem hiszem! Őszintén soha se kérdeztem ezt meg tőle bánja e hogy a könyvem főszereplője lett! -A könyveidben sokszor írsz szomorúságról, csalódottságról! Nem gondolod hogy ezzel ronthatsz a könyv minőségén? Hisz az emberek a boldogságról szeretnek olvasni!-kérdezte egy idősebb rajongó. -Természetesen mindenki, és szerintem ezt kivétel nélkül mondhatom, hogy a boldogságot, a lelki békéjét keresi! Amit ha nem is talál meg az életében, de lehet valaki által, vagy egy zene által, egy könyv, egy film által megtalál! Nekem is volt időszakom amikor egy egy dal csodákat tett velem! De őszintén szólva ha csak a boldogságról írnék az életemből az nem a valóságot tükrözné! Nem mindig csillogás az élet! Nekem is és a férjemnek is voltak nehéz időszakaink, és hazudnék ha azt mutatnám felétek mennyire tökéletes az életünk mert nem az! Egyáltalán nem! De pont ettől annyira tökéletlenül tökéletes! És azért imádom minden pillanatát! -Nem félsz attól, hogy ez miatt rajongókat vesztesz?-kérdezte ugyanaz a rajongó. -Lehet veszítek embereket ez miatt, de nem fogok valótlan dolgokat állítani, és hamis reményt adni senkinek! Az élet igenis néha szívás, és nehéz...de mindig vannak pillanatok amiket ha észreveszünk, és megtalálunk akkor nem lehet baj! Mindenkire vár a boldogság csak meg kell találnunk! Csak nyitott szemmel kell járnunk! -Igaz hogy Chris Evans életed egyetlen szerelme?-hangzott Brooklynnak egy ismerős hang, majd mikor a fény ráirányult őrült nagy újongás és kiabálás tört ki a terembe. Brooklyn ledöbbent.-Megismételjem a kérdést?-kérdezte a férfi haláli édes mosollyal az arcán. -Te...?-kezdte volna Brooklyn de annyira meghatódott hogy nem tudott megszólalni. -Hm, tehát a kérdésemre a válasz igen? -Nem biztos hogy hallani akarod a válaszom!-viccelődött Brooklyn ahogy a szemében lévő könnycseppeket kitörölte a szeméből. -Tudod mit? Lehet igazad van! Még összetört szívvel kellene megölelnelek téged!-viccelődött Chris is. Brooklyn felállt a székből, lesétált a színpadról egyenesen a férfi karjaiba.-Szia kicsim!-mondta halkan a lánynak. -Hiányoztál!-szorított az ölelésen Brooklyn. -Tudom...azért vagyok itt! Na meg hogy választ kapjak a kérdésemre! -Igen, ha tudni akarod...ő életem egyetlen igaz szerelme! -Igen, ezt akartam tudni!-csókolta meg Brooklynt a rajongók előtt akik eszméletlen nagy hangzavart csaptak a csók miatt. De egyik félt se zavarta, hiányoztak egymásnak. És talán ez volt a szerelmük titka. Egymás nélkül soha se voltak teljesek.
