You are the one i love

32. Egy újabb búcsú

Sajnos Brooklyn csak egy napot tudott a férfival tölteni. Lassan összepakolta a cuccait mikor Chris hátulról átölelte.
-Mit csinálsz?-mosolygott Brooklyn ahogy a derekát átkaroló férfi kezeit megfogta.
-Csak egy perc!-döntötte a fejét Brooklyn hátának a férfi.
-Kicsim?-pillantott hátra a válla felett Brooklyn.
-Kérlek...csak még egy kicsit maradjunk így!-kérlelte Chris.
Brooklyn szorosabban megfogta a férfi kezeit és észre se vették de már vagy öt perce így álltak.
-Chris...nekem lassan mennem kell..!
-Bárcsak...itt maradhatnál!
-Imádnám, de tudod hogy a munkám Bostonba van!
-Tudom...tudom!
-Hé! Nézz rám!-fordult meg a férfi felé a lány.-Megigérem amint tudok jövök! Rendben?
-Azt hittem könnyebb lesz ez az egy év de maga a kín! Most érzem a legjobban, hogy ha itt vagy mellettem,csak akkor vagyok teljes!
-Chris..!
-Egy pillanatig se tudok nélküled élni úgy hogy ne érezném a hiányod!
Brooklyn a homlokát a férfi homlokához érintette.
-Én is így érzek!
-A világuniverzumot jelented számomra Brooklyn!
-Szeretlek Chris!-csókolta meg a férfit szenvedélyesen.
Brooklyn érezte ez még nehezebb elválás lesz mint mikor Chris ment el. Érezte, hogy most nem fogja tudni elengedni a férfit, és ő se őt.
-Chris! Csinálsz nekem egy kávét mielőtt elmegyek?-kérdezte Brooklyn kisebb mosollyal az arcán.
-Persze! A szokásos?-mosolygott vissza Chris.
-Igen! Köszönöm!
Chris elment a konyhába ami három szobával arrébb volt a házban. Brooklyn élve a lehetőséggel, megfogta a bőröndjét majd az ajtó fele kezdett sétálni. Mégegyszer hátrafordult és halk ,,szeretleket" mondott a férfi irányába. Majd kilépett az ajtón. Hullani kezdtek a könnyei. Nehezen beült a taxiba és elindult a reptèr felé.
Ahogy a beszállásra várt egy kéz nyúlt a keze után. Chris volt, aki levegőért kapkodott.
-Chris...?-hangzott Brooklyn hangjából a meglepetség.
-Te bolond!-ölelte át Chris.-Ezt többet ne csináld!-mondta ahogy még mindig levegőért kapkodott.-Ne menj el soha úgy hogy nem köszönsz el!
Brooklyn arcáról egyre jobban folytak a könnyek.
-Azt hittem így könnyebb lesz mindkettőnknek!
-Nem! Nem is hagytad hogy elköszönjek tőled, hogy megöleljelek, hogy megcsókoljalak, hogy elmondjam mennyire szeretlek és hogy vigyázz magadra!
-Ne haragudj!-markolt bele Chris pólójába Brooklyn.
A beszállást megkezdték majd Chris ezt észrevéve a lány arcát a kezei közé fogta.
-Mrs Brooklyn Evans! Nagyon de nagyon vigyázz magadra! Írj mindennap, írj ha hazaértél biztonságban! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek téged! Ezt jól jegyezd meg! Rendben?
A lány bólintott majd Chris megcsókolta. Keserű ez a búcsú. Utálták mindketten.
-Viszlát szerelmem! Szeretlek!-indult el Brooklyn.

Bostonba érkezve Brooklyn ahogy belépett a lakásba annyira ürességet érzett. Ez az egy nap annyira felkavarta. Hisz végig Chris mellett volt, a karjaiban, érezhette a csókjait most meg újra kezdődnek a magányos hétköznapok. Utálta.

Lassan újabb egy hónap telt el mikor Brooklyn épp a parkban futott, teljesen kizárva a külvilágot el volt a gondolataival. Mikor egy testnek ütközött. Fel se nézett először, elnézést kért majd végre felemelte a fejét. Csodás szempárra tévedt a tekintete, amihez egy őrülten édes mosoly is társult. Brooklyn szíve hevesebben vert.
-Azt hittem jobban fogsz örülni nekem!-hangzott a férfi szájából.
-Te...?
-Meddig akarsz még így állni? Nem ölelnél már át?-mondta mosolyogva a férfi.
Brooklyn a férfi karjaiba ugrott. Chris volt az. Az a férfi aki az egész életének értelmet ad.
-Annyira hiányoztál!-hajolt a lány nyakhajlatába Chris.
-El se hiszem, hogy itt vagy!-mondta a könnyei közt a lány.
-Itt vagyok! Minden rendben!-húzta közelebb magához a lányt.
Egy másfél hónap telt el az utóbbi találkozásuk óta de ezek az ölelések, csókok igazi életmentők voltak nekik.