You are the one i love

41. Végtelen szerelmem

Elérkezett a nap. Dodgert a szüleihez vitte akik amíg ő távol van vigyáznak majd rá. Visszaért körbenézett a lakásba nem e kimaradt valami amit magával szeretne vinni. Volt még pár órája az indulásig ezért csak leült a kanapéra és nézett ki a fejéből. Nem akart semmire gondolni...de valamilyen emlék mindig az eszébe jutott. Mikor találkozott Brooklynnal, a sok hiányzol üzenet, a legelőször kimondott szeretlek, a legelső csók, az apró veszekedések amik így visszaemlékezve semmiségek voltak, amikor beköltöztek a közös lakásukba, az esküvő és még annyi minden. És ezek most már csak emlékek, egy olyan személlyel aki a világot jelentette neki...és hazudna ha azt mondaná hogy ez már csak a múlt mert nagyon jól tudja hogy a lány után soha többet nem lesz szerelmes már. Ő volt az igazi számára és senki se pótolhatja a helyét.

Brooklyn a lakásában pakolászott, takarított. A könyves polcáról le pakolta a könyveit. Letörölte a polcot majd elkezdte egyesével visszapakolni őket. A kedvenc könyveit lentebb tárolta, ide tartoztak a saját könyvei is. Feltünt neki egy könyv aminek az írója ő volt viszont nem emlékezett erre a könyvre. A címe: Az én végtelen szerelmem. Forgatta a kezeiben de továbbra sem értette mi lehet ez. Hát gondolta beleolvas. Ahogy egyre jobban bele bele olvasott nem értette az egészet. Chris Evans a könyve főszereplője? Egy szerelmi történet róluk? És ahogy egyre jobban magába szippantotta a történet kisebb képek jelentek meg a fejében. Majd egyre több az nélkül hogy egyáltalán elolvasta volna.
A szemeiből könnyek folytak le. Christ hívta azonnal, de Chris nem akarta felvenni a telefont félt ha meghallja Brooklyn hangját nem tudna elmenni. Brooklyn azonnal hívta Samet hátha tud valamit Chrisről.
-Halló?-vette fel a telefont Sam.
-Szia Sam! Brooklyn vagyok!
-Brooklyn? Ooh, szia hogy vagy?
-Sam segíts merre van a férjem?
-Hogy?
-Merre van a férjem?-hangzott hangosabban a kérdés.
-Brooklyn te...te emlékszel?
-Saaam! Kérlek! Mond meg hol találom!
-A...reptéren! Mindjárt felszáll a gépe!
-Rendben, köszi szia!-rakta le sebesen a telefont, fogta a kocsi kulcsát, beült a kocsiba és száguldott a reptér felé. Olyan volt ott őt keresni mint tűt a szénakazalban. Szaladt felszálló pontról felszálló pontra. De sehol se látta. Teljesen elvesztette a reményt. Az ő hibája minden. Ha emlékezett volna rá akkor most nem járnának itt. Állt a reptér közepén és sírt. Végleg elvesztette a férjét.
-Brooklyn?-szólt a háta mögül egy hang. A lány megfordult és ott volt Ő.
-Chris?-kérdezte a lány könnyes szemekkel.
-Te...mit csinálsz itt?-kérdezte Chris kellő távolságot tartva.
-Hozzád jöttem!
-Minek?-hangzott kissé ridegen a férfitól.
-Mert szükségem van rád!
-És most hol van Justin? Kint vár a kocsiban?
-Nincs Justin...!
Csak néztek egymás szemébe majd megszólalt a hangos bemondó ''Magyarország utasai fáradjanak a beszálló kapukhoz". Chris elindult a kapuhoz. Brooklyn elkapta a kezét.
-Ne menj!-kérte Brooklyn.-Egyszer azt mondtad soha se menjek el búcsú nélkül..! Még is megtettem és tönkre tettem mindent..!
Chris szemei kitágultak.
-Hogy...hogy mit mondtál?-kérdezte Chris.
-Menjünk haza Chris! Kérlek!-folytak le a könnyek a lány arcáról.
-Brook te..?
-Szeretlek Chris!-mondta a könnyeivel küszködő lány.-És szeretni is foglak...jóban, rosszban, egészségben, betegségben míg a halál el nem választ!
-Brooklyn te emlékszel?-kérdezte lesokkolva Chris.
A lány nem tudott válaszolni csak bólogatott. Chris elkapta a lányt és nagyon szorosan magához ölelte. Ő se tudta a könnyeit tartani.
-El se hiszem! Köszönöm Istenem!
-Szeretlek Chris Evans!-bújt a férfi nyakhajlatába a lány.
-Én is téged Brooklyn Grey!
-A-a! Mrs. Brooklyn Evans!
Chris ennek hallatán a fellegekben járt. Megfogta a lány arcát a keze közé és megcsókolta. Végre újra a legkedvesebb embert tarthatta a kezei között. A feleségét.
-Menjünk haza!-kérlelte a lány Christ.
-Menjünk!-ölelgette továbbra is a feleségét Chris.-De nem akarlak elengedni!
-Így nehéz lesz távozni a reptérről ölelkezve!-nevetett Brooklyn.
-Megoldom!-mondta mosolyogva Chris. Majd a következő mozdulattal a karjaiba vette a lányt.
-Jesszus Chris! Te hülye vagy!-nevetett a lány ahogy a férfi nyaka köré fonta a kezét.
-Most már így jártál! Ez a pasi jutott neked nincs reklamáció!
-Nem...ez nekem tökéletes!-bújt közelebb a férfi mellkasához.
-Annyira hiányoztál!-nyomott egy puszit közbe a lány homlokára.
-Te is nekem!
-De mégis hogy jutott eszedbe minden?-kérdezte a férfi ahogy a kijárat felé sétáltak.
-Épp takarítottam, mikor megtaláltam "Az én végtelen szerelmem".
-A könyv segített?
-Igen!-mosolygott Brooklyn.
-El se hiszem hogy visszakaptalak!
-Ne engedj el soha többet!
-Nem foglak! Ígérem!
-Kis ujj eskü?-nevetett a lány.
-Lehetne hogy virtuálisan kis ujj esküzzünk? Nem akarlak elejteni!
-Csókolj meg az is jó lesz!
Christ se kellett többször kérni, megcsókolta a feleségét.
Együtt tértek haza a kis családi házukba ahol folytatták a kis közös emlékek gyűjtését.