Chris a kanapén olvasott, mikor a szeme sarkából a kanapé másik végén ülő Brooklynt figyelte aki a gépén írta a következő sikerkönyvét. Nagyon koncentrált mert észre se vette, hogy Chris már lassan öt perce le se veszi róla a tekintetét. Annyira eltudta őt bűvölni a szépségével hogy időtlen időket eltudott tölteni azzal, hogy csak őt figyeli. Majd az egyik pillanatban hogy Brooklyn picit megállt, nyújtózni egyet és a férjére nézett találkozott a tekintetük. Elmosolyodott Brooklyn. -Miért nézel így?-kérdezte Brooklyn. -Tilos? -Szó sincs róla! Végeztél a könyvvel?-bökött a fejével a férfi kezében összehajtott könyvre. -Nem! Öt perce jobban leköt más! -Mi? -A szépséged!-mosolygott Chris. -Engem bámulsz öt perce? -Lehet van az már hét is! -Hogy neked nincs jobb elfoglaltságod!-nevetett a lány. Chris felállt a könyvet lerakva az asztalra, majd Brooklyn fejebúbjára nyomott egy puszit és a hálószoba felé vette az irányt. -Hova mész?-kérdezte Brooklyn. -Van egy kis elintézni valóm!-szólt vissza Chris. Brooklyn nem értette, de nem is akart kérdezősködni újra a laptopot bújta. Lassan másfél óra eltelt mikor Brooklyn üzenetet kapott. Ahogy megnyitotta ezt látta:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Brooklyn elmosolyodott majd lerakta a laptopot az öléből és elindult a kert felé. Ahogy kiért ott állt Chris és ezt látta:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Te mi az istent műveltél?-nevetett Brooklyn ahogy megpillantotta. -Azt kérdezted nincs e jobb elfoglaltságom! Hát tessék! A világ legszebb nőjét elhívtam randizni! -Mi lett volna ha ez a nő nem jön el?-ment közelebb a lány. -Magam mentem volna érte, vállamra kaptam volna, és egészen idáig cipeltem volna! -Nagyon romantikus vagy!-mosolygott Brooklyn. -Anyukám mindig azt mondta mikor még a tojáshéj a fenekem alatt volt, hogy megkapni egy nőt gyerekjáték, megtartani az már nehéz dolog! Így tehát muszáj elérnem hogy még a gondolat egy pici fénye se ugorjon be arról neked hogy mi szétváljunk! -Soha egy másodpercre se gondoltam arra hogy jobb lenne nélküled!-ölelte meg Christ Brooklyn. -Akkor még egy picit szerelmes vagy belém?-viccelődött Chris. -De csak egy picit!-nevetett Brooklyn. -Az is elég! Majd elérem, hogy jobban belémszeress! -Hogy akarod elérni?-nézett a szemeibe a lány. -Hát így!-csókolta meg Chris. -Hm...nem lehetne hogy újra megpróbáljuk nem koncentráltam! Chris mosolyogva fogta közre a lány arcát és csókolta meg újra őt. -Igazad van! Már most jobban szeretlek mint előbb! -Akkor maradjunk így örökre!-csókolta meg újra. -Imádom mikor megcsókolsz!-mosolyodott bele Brooklyn a csókba. -Csak kérned kell és folytatom!-nyomott egy újabb csókot a lány ajkaira. -Szeretlek Chris! -Csak egy kicsit? -Hm...Chris Evans téged..visszafordíthatatlanul, teljes szívemből, leírhatatlanul szeretlek! -De soha se jobban mint én téged!-mosolygott Chris ahogy a homlokát a lány homlokához érintette. -Kétlem!-mosolygott a lány. -Miért? -Mert mi ketten vagyunk! És ez a pici már most egyszerűen oda van érted és nagyon de nagyon szeret! -Nyertetek!-Chris kezeit a lány hasára helyezte és elkezdte simogatni.-Apu is nagyon szeret téged picim! -Elkezdjük a randinkat Mr.Evans? -Foglaljon helyet Mrs. Evans! Majd összebújva nézték a Szerelmünk Lapjait ami Brooklyn egyik kedvenc romantikus filmje volt. Chris azonban a film közben azon gondolkozott vajon mi jót tehetett az előző életében hogy egy ilyen csodát kapott az élettől mint ez a nő. Egyáltalán hogy lehet ennyire szeretni valakit, ennyire ragaszkodni valakihez? Küzdeni akart minden egyes nap azért, hogy ez a szerelem amit mindketten éreznek, soha meg ne változzon. Mert őrülten, leírhatatlanul és visszafordíthatatlanul szerelmesek voltak egymásba.
