You are the one i love

60. Visszafordíthatatlanul

Chris a kanapén olvasott, mikor a szeme sarkából a kanapé másik végén ülő Brooklynt figyelte aki a gépén írta a következő sikerkönyvét. Nagyon koncentrált mert észre se vette, hogy Chris már lassan öt perce le se veszi róla a tekintetét. Annyira eltudta őt bűvölni a szépségével hogy időtlen időket eltudott tölteni azzal, hogy csak őt figyeli. Majd az egyik pillanatban hogy Brooklyn picit megállt, nyújtózni egyet és a férjére nézett találkozott a tekintetük. Elmosolyodott Brooklyn.
-Miért nézel így?-kérdezte Brooklyn.
-Tilos?
-Szó sincs róla! Végeztél a könyvvel?-bökött a fejével a férfi kezében összehajtott könyvre.
-Nem! Öt perce jobban leköt más!
-Mi?
-A szépséged!-mosolygott Chris.
-Engem bámulsz öt perce?
-Lehet van az már hét is!
-Hogy neked nincs jobb elfoglaltságod!-nevetett a lány.
Chris felállt a könyvet lerakva az asztalra, majd Brooklyn fejebúbjára nyomott egy puszit és a hálószoba felé vette az irányt.
-Hova mész?-kérdezte Brooklyn.
-Van egy kis elintézni valóm!-szólt vissza Chris.
Brooklyn nem értette, de nem is akart kérdezősködni újra a laptopot bújta.
Lassan másfél óra eltelt mikor Brooklyn üzenetet kapott. Ahogy megnyitotta ezt látta:

Brooklyn elmosolyodott majd lerakta a laptopot az öléből és elindult a kert felé. Ahogy kiért ott állt Chris és ezt látta:

-Te mi az istent műveltél?-nevetett Brooklyn ahogy megpillantotta.
-Azt kérdezted nincs e jobb elfoglaltságom! Hát tessék! A világ legszebb nőjét elhívtam randizni!
-Mi lett volna ha ez a nő nem jön el?-ment közelebb a lány.
-Magam mentem volna érte, vállamra kaptam volna, és egészen idáig cipeltem volna!
-Nagyon romantikus vagy!-mosolygott Brooklyn.
-Anyukám mindig azt mondta mikor még a tojáshéj a fenekem alatt volt, hogy megkapni egy nőt gyerekjáték, megtartani az már nehéz dolog! Így tehát muszáj elérnem hogy még a gondolat egy pici fénye se ugorjon be arról neked hogy mi szétváljunk!
-Soha egy másodpercre se gondoltam arra hogy jobb lenne nélküled!-ölelte meg Christ Brooklyn.
-Akkor még egy picit szerelmes vagy belém?-viccelődött Chris.
-De csak egy picit!-nevetett Brooklyn.
-Az is elég! Majd elérem, hogy jobban belémszeress!
-Hogy akarod elérni?-nézett a szemeibe a lány.
-Hát így!-csókolta meg Chris.
-Hm...nem lehetne hogy újra megpróbáljuk nem koncentráltam!
Chris mosolyogva fogta közre a lány arcát és csókolta meg újra őt.
-Igazad van! Már most jobban szeretlek mint előbb!
-Akkor maradjunk így örökre!-csókolta meg újra.
-Imádom mikor megcsókolsz!-mosolyodott bele Brooklyn a csókba.
-Csak kérned kell és folytatom!-nyomott egy újabb csókot a lány ajkaira.
-Szeretlek Chris!
-Csak egy kicsit?
-Hm...Chris Evans téged..visszafordíthatatlanul, teljes szívemből, leírhatatlanul szeretlek!
-De soha se jobban mint én téged!-mosolygott Chris ahogy a homlokát a lány homlokához érintette.
-Kétlem!-mosolygott a lány.
-Miért?
-Mert mi ketten vagyunk! És ez a pici már most egyszerűen oda van érted és nagyon de nagyon szeret!
-Nyertetek!-Chris kezeit a lány hasára helyezte és elkezdte simogatni.-Apu is nagyon szeret téged picim!
-Elkezdjük a randinkat Mr.Evans?
-Foglaljon helyet Mrs. Evans!
Majd összebújva nézték a Szerelmünk Lapjait ami Brooklyn egyik kedvenc romantikus filmje volt. Chris azonban a film közben azon gondolkozott vajon mi jót tehetett az előző életében hogy egy ilyen csodát kapott az élettől mint ez a nő. Egyáltalán hogy lehet ennyire szeretni valakit, ennyire ragaszkodni valakihez? Küzdeni akart minden egyes nap azért, hogy ez a szerelem amit mindketten éreznek, soha meg ne változzon. Mert őrülten, leírhatatlanul és visszafordíthatatlanul szerelmesek voltak egymásba.