You are the one i love

1. Egy pillantás

Egy csodálatos napsütéses reggel volt, amikor az éjjeli szekrényen megszólalt a telefon ébresztője.
-Ahj, ne már! Még 5 percet légyszi!-mormogott a párnát a fejére rakva Chris és egy mozdulattal szundi üzemmódra állította a telefont.-Így már sokkal jobb!
5 perc múlva újra megszólalt a telefonja. Felült Chris az ágyába, miközben továbbra is zenélt az ébresztője.
-Elcseszett egy kapcsolat ez kettőnk között! - jelentette ki a telefonért nyúlva majd kikapcsolva az ébresztőt.
Nagy nehezen ki kelt az ágyból a fürdőszoba felé indulva. Amint végzett, az útja a konyhába vitte, eközben a nappalin áthaladva vette észre drága kutyuskáját aki még az igazak álmát aludta.
-Következő életembe szeretnék kutya lenni!- jelentette ki, miközben elindult a konyha felé.
Bekapcsolta a kávéfőzőjét, benyúlt az egyik szekrénybe egy kis dobozért,ki vette belőle az életmentő karamellás kávékapszulat. Bögre a helyére, kapszula a kávéfőzőbe, két kis kanál cukor bele egy kis tejszínnel és már élvezte is a kedvenc kávéját ami adott neki kellő löketet ahhoz, hogy valahogy elindítsa a napját. Vissza ballagott a szobájába, ahonnan nyílt a gardrób és felvett egy sötétkék melegítőnadrágot hozzá, egy szürke felsőt ami annyira rátapadt a felső testére, hogy minden izmát ki lehetett a pólón át venni.
-Dodger, ideje elmennem futni van kedved velem jönni?-kérdezte Chris a kutyájától. De Dodger még csak rá se nézett. - Jól van, ezt akkor nemnek veszem! Aludj csak!- azzal elindult az ajtó fele kezében a telefonjával, kulcsával.
Chris imádta a közeli parkot, nem sokan jártak oda így nyugodtan edzhetett ott kedve szerint. Épp az ötödik körét kezdte meg mikor épp megakart előzni egy lányt.
-Vigyázz, balról!-kiabálta Chris a lány háta mögül.
Ám a lány nem hallotta és épp Chrisnek ütközött.
-Uramisten! Ne haragudj! Nem láttalak!-mentegetőzött a lány.
-Pedig még szóltam is, hogy balról jövök!-állt fel Chris leporolva a nadrágját ami csupa kosz lett.
-Ne haragudj, zenét hallgattam és meg sem hallottam, hogy szóltál!
Majd a lány arra lett figyelmes, hogy a férfi előtte állt a kezét nyújtva, hogy segítsen neki felállni a földről.
-Oh köszönöm szépen!-állt fel a lány aki szintén a nadrágját kezdte el leporolni.
-Megütötted magad?-kérdezte Chris a lánytól.
-Csak a fenekem!-mondta nevetve a lány miközbe legelőször pillantotta meg a férfit maga előtt majd gyorsan a szájához kapta a kezeit.
-Jaj, kérlek ne sikoltozz! Nem akarom, hogy megismerjenek!- kérlelte Chris a lányt.
-Tessék?-lepődött meg Chris kérésén a lány. -Lehorzsoltad a kezed! Nem fáj?
-Hogy?-kérdezett vissza meglepetten Chris.
-Lehorzsoltad a kezed, ahogy elestél!-válsszolta a lány.
-T-te nem is tudod ki vagyok?-kérdezte Chris a lánytól szemöldökét felhúzva.
A lány belenézett a férfi szemeibe majd teljes nyugodtsággal felelte:
-Tudom, ki vagy! De nem vagyok a rajongód!-húzta enyhe mosolyra a száját a lány.
-H-Hogy mi?? Ne viccelj! Nincs olyan lány aki ne lenne a rajongóm!- válaszolt a lány kijelentésére határozottan Chris.
-Akkor épp most találkoztál eggyel!- válaszolta a lány miközbe a zsebébe nyúlt egy zsebkendőért amivel elkezdte Chris sebét megtörölni.
Chris teljesen ledöbbent. Még ilyet nem hallott, hogy valaki ne lenne oda érte. Folyamatosan lejátszotta az agyában a lány kijelentését ,,nem vagyok a rajongód".
-Baj van?-kérdezte a lány a férfitől akin látszott, hogy teljesen lefagyott.
-Valahogy nem térek magamhoz!
-Hú, ennyire a lelkedbe tapostam volna?-kérdezte a lány enyhén nevetve.
-Ne nevess! Ez komoly dolog!-mondta komolyabb hangszínnel Chris.
-Igenis Amerika kapitány!-emelte a fejéhez a lány a kezét, salutálva a férfinek.
-Hahaha marha vicces!-jelentette ki Chris.
-Elállt a vérzés a kezeden! Így esélytelen  hogy itt vérezz el!-mondta nevetve a lány.
-Te bolond vagy!-mondta a férfi miközbe a kezét vizsgálta.
-Most, hogy így megbeszéltünk mindent ideje mennem! Örültem Chris Evans a találkozásnak!-mosolyodott el a lány majd elindult a parkból kifele mikor valaki utána kiáltott.
-Hé! Nem gondolod, hogy az nem fair dolog, hogy te tudod a nevem én meg nem tudom a tiédet?-sétált a lány irányába a férfi.
-A nevemet?-kérdezte a lány meglepetten.
-Igen, szükségem van a nevedre és a telefonszámodra, ha bármilyen komolyabb probléma, szövődménye lenne ennek a sérülésnek akkor tudjam, kit kell beperelnem.
-Oh, ez elég ijesztően hangzik!
-Kellett neked levenni egy ilyen híres embert a lábáról!-mondta mosolyogva Chris a lánynak.
-Hidd el nem állt szándékomba!-jelentette ki a lány- a nevem pedig Brooklyn! Brooklyn Grey! A telefonszámomra is szükséged van?
-Persze, hogy érne el akkor az ügyvédem?- kérdezte felhúzott szemöldökkel a férfi
-A telefonszámom...!-kezdte diktálni.- Megjegyezted?
-Hé! Elvégre színész vagyok ezt a pár számot visszafele is elmondom!
-Akkor ha már mindent tudsz megyek!
Szép napot Chris!-mosolyodott el a férfi irányába majd elindult Boston forgalmas utcái irányába.
-Örültem Brooklyn!-köszönt el Chris. De már a lány nem hallotta.-Még találkozunk...remélem!-azzal a férfi elindult pont ellentétes irányba a sűrű tömegben.