You are the one i love

35. Vérfagyasztó félelem

Lassan 4 hét telt el. Chris az idő alatt teljesen szétcsúszott nem érdekelte a karrierje, semmi. Csak a feleségére tudott gondolni. Az egyik este épp a kutyasétáltatásból jött vissza mikor látta hogy a hangpostáján üzenete van. Majd megszólalt a sípszó és a hang amire de annyira vágyott.
-Szia Chris..! Egy kicsit örülök, hogy nem vetted fel...talán csak azért hívtalak hogy a hangod halljam..a hangrögzítőd végülis megfelelő..a francba le kellene tennem mégis mit csinálok? Öhm...szóval kicsit hülyén érzem magam...de...hiányzol. Egyfolytában rád és a szerelmünkre gondolok. És mennyire hiá...!-de nem fejezte be mert óriási sikoltozás hallatszódott majd a nevét kiabálta.-CHRIIIIIIS!-majd egy óriási csattanás, zörej, üvegtörés.
Chrisben a vér is megfagyott. Azonnal a telefonért nyúlt próbálta visszahívni a telefonszámot de a ,,telefon nem elérhető" szöveget ismételte.
Chris azonnal felhívta Samet aki sok embert ismert mindenhonnan hogy nyomozza ki mi történt. Közben folyamatosan hívogatta Chris is a kórházakat sorba. Rossz megérzése volt. Majd egy fél óra múlva telefonált Sam ahogy próbált nyugodtan beszélni a barátjához.
-Sam! Mit tudtál meg?
-Chris..!
-Sam! Mond!
-Chris..!
-Nee! Azt ki ne mond! Kérlek!-folytogatta a sírás a férfit.
-Brooklynnak balesete volt! Egy részeg kamionos maga alá gyűrte..!
Chris nem tudott mit mondani iszonyat fájdalmat érzett a mellkasában.
-Chris itt vagy?
-I...itt!
-Írd a címet! Chicago Mayo Klinika! Oda szállították! Siess!
-Kö..köszönöm Sam!-nyomta ki a telefont Chris rohanva a kocsijához. Nem tudja mennyivel mehetett de ahogy tudta taposta a gázt.
Amikor megérkezett zavartan, hadarva kérdezte a nővért merre van a felesége. Többen próbálták lenyugtatni de nem tudott lenyugodni amíg nem tudta mi van a feleségével.
-Kérem nyugodjon meg! Az orvosok vigyáznak rá! Kérem!-nyugtatta a nővér.
-Kérem! Látnom kell őt!-könyörgött Chris.
-Uram, kérem értse meg hogy még nem lehet, az orvosok vizsgálják jelenleg! Amint kijön a doktor úr megbeszélhetik hogy tudna találkozni a feleségével!- Chris próbált a nővérre hallgatni, de az idegesség mindig felül kerekedett rajta. Fel alá járkált lassan 2 óra telt el és még semmi hír. Egyszer egy műtős asszisztens rohant ki szólva a nővéreknek hogy telefonáljanak azonnal, mert vérre van szükségük. A férfi rohant az emelet irányába, Christ pedig elöntötte a pánik. Az asszisztens több zacskó vérrel a kezében futott vissza a műtőbe. Chris folyamatosan azt hajtogatta magába hogy most erősnek kell lennie! Nem gondolhat rosszra, a feleségéről van szó mindent meg kell tennie hogy erős legyen!
Egy újabb óra után a műtőből jött ki az orvos a földön ülő Chrishez.
-Maga a hozzátartozó?-kérdezte az orvos.
-Igen!-állt fel Chris.-A férje vagyok! Hogy van a feleségem?
-Túl van az életveszélyen, műtét közben felfedeztünk egy belső vérzést amit el tudtunk állítani! A keze eltört, de a hölgynek óriási szerencséje volt...kevesen élik túl az ilyen baleseteket! Minden rendben lesz! Egy ideig viszont itt kell tartanunk megfigyelésen!
-Mikor mehetek be hozzá?
-Még most alszik, de ha nagyon szeretné megkérek egy nővért hogy kísérje be önt hozzá!
-Rendben, köszönöm!-hálálkodott Chris majd a könnyeivel küszködött a megkönnyebbüléstől hogy a felesége életben van. A nővér bekísérte a szobába, ahol Chris megpillantotta Brooklynt ahogy ott feküdt az ágyon egy csővel a szájában, a kezén infúzióval és minden féle kütyüvel ellátva. Chris a lány felé hajolt és megpuszilta a homlokát.
-Hé kicsim!-simogatta meg a haját a lánynak.-Itt vagyok! Itt vagyok!
Chris nem tudta tartani magát, ahogy belegondolt hogy ez a törékeny nő mennyi szenvedésen ment keresztül a kezeit a kezeiben tartva sírt. Nem imádkozott soha...de most mégis megtette. A szerelme egészségéért imádkozott.
Belegondolt, hogy talán most félt életében a legjobban.