You are the one i love

34. A legfájdalmasabb búcsú

Chris két napot töltött a feleségével. Utána visszatért Sydneybe. A búcsú most se volt könnyű, de minden egyes alkalommal az éltette őket, hogy nem sokára újra együtt lesznek.
A hónapok teltek, és egyiküknek sem volt lehetősége meglepni a másikat. Míg egyszer Brooklynnak lemondták egy találkozóját így elindult újra a szerelme után. Most már ismerte a helyet, a környéket gondolta meglepi Christ újra a forgatáson. Ám nem a szokványos látvány fogadta.
Chris mellett ott volt Sharon. Úgy rá volt tapadva mint egy pióca. Folyamatosan hozzáért, simogatta Chris karját. Majd egyik pillanatban Brooklyn észrevette hogy Sharon őt nézi. Majd mosolyra húzta a száját, megfogta Chris arcát és megcsókolta. Chris reakcióját meg se várta Brooklyn elrohant a helyszínről. Alig kapott levegőt zilált a sírástól. Azon gondolkozott vajon mi a franc történt amíg ő távol volt?
A forgatás helyszínén Chris eléggé zavart volt mikor megjelent Anthony.
-Hé haver! Na? Tetszett a meglepetés?-kérdezte Anthony.
-Hogy?-kérdezte értetlenkedve Chris
-Hát a meglepetés! Brooklyn!
-Nem értem miről beszélsz!
-Hát hogy Brooklyn újra itt van!
-Mi?
-Már el is ment? Azt hittem megvárja míg végzünk!-mondta Anthony.
-Anthony! Te most miről beszélsz?-fogta meg a barátja karját.
-Brooklyn idejött! Várj..ti nem találkoztatok?
Chrisnek nyomba beugrott a csók Sharonnal. Mivan ha látta? Gyorsan a telefonjáért kapott.
-Francba Brooklyn vedd fel! Kérlek!-motyogta Chris ahogy idegesen próbálta elérni a lányt.
Chris egy szót sem szólva rohant el a forgatásról először a lakására hátha ott találja de nem járt szerencsével. Rohant a reptérre ahol meglátta, hogy tíz perce indult a gép Bostonba.
Újra a telefonjáért nyúlt és próbálta a feleségét elérni.

Brooklynnak folyamatosan csörgött a telefonja a gépen. Nem akarta felvenni. De az egyik pillanatban fogadta a hívást.
-Brooklyn! Kicsim!-hallotta a férje levegőért kapkodó hangját.-Kicsim szólj valamit!
-Azt mondtad egyszer hogy soha ne menjek el úgy hogy ne köszönnék el...Viszlát Chris!-rakta le a telefont Brooklyn majd sírva fakadt.
Chris nem hezitált, amilyen gyorsan csak tudott jegyet vett a következő járatra ami Bostonba megy. Nem érdekelte abban a pillanatban a karrierje, csak a felesége.
Brooklyn amint hazaért a bőröndjéért nyúlt és csomagolni kezdett. Egyre több és több emlék kapta el amitől a térdeire zuhanva zokogott tovább. Nem tudta, hogy lehet hogy egyik pillanatról a másikra mint egy kártyavár úgy összeomoljon minden. Brooklyn lerakta a közös nyakláncuk az asztalra és elhagyta a házat.
Chris egy másfél órával később érkezett haza. Egy üres házat talált. Azonnal a hálóba rohant, ahol látta hogy a felesége ruhái eltűntek. Futott helységről helységre felfedezve hogy minden ami az övé volt az nincs többé. Majd megpillantotta a nyakláncot. Felvette a kezébe, majd sokkos állapotban rogyott a térdeire. Sírt. Talán még soha nem sírt ennyire a fájdalomtól. Tudta, hogy meg kell őt találnia! Nem engedheti el, egy hülye hiba miatt. A telefonjához nyúlt és újra Brooklyn számát hívta.
-Chris kérlek ne hívj!-szólalt meg a telefon másik végén a számára legkedvesebb hang.
-Ne tedd le! Kérlek! Kicsim...!-fakadt sírva Chris.- Kérlek bocsáss meg! Valahogy...valahogy nem tudjuk megoldani? Szükségem van rád!
-Nem tudom!-sírt a másik oldalon lévő személy is.-Egyfolytában az a kép ugrik be ahogy megcsókol és most ez miatt teljesen más ember vagy számomra..! Végig úgy gondoltam rád hogy te soha de soha sem bántanál, okoznál fájdalmat!
-Kicsim kérlek! Én szeretlek!
-Az istenbe Chris! Nem tudom kitörölni a képet folyamatosan beugrik bármit is teszel vagy mondasz!
-Kicsim...hallgass rám! Megoldjuk valahogy! Rendbe tudom hozni! De nem tudok nélküled élni! Az nem megy! Én...nem veszíthetlek el újra!
Brooklyn nem tudott válaszolni úgy érezte nem kap levegőt.
-Hol vagy? Odamegyek és beszéljük meg!-mondta Chris ahogy a kulcsáért rohant.
-Úgy tűnik a búcsúzásba soha sem jön bele az ember a francba!
-Nem! Nem búcsúzhatunk! Ne tedd!
-Szeretlek Chris...és remélem boldog leszel..!-azzal Brooklyn kinyomta a telefont.
Mindkettőjüknek meghasadt a szíve a fájdalomtól...nem gondolták hogy valaha is végleg el kell búcsúzniuk egymástól.