-Kicsim! Mikor mész pontosan az ultrahangra?-hangzott a szobából a konyha irányába a férfi hangja. -Holnap! 11 órára!-válaszolt a lány.-Miért? Baj van? Majd megjelent a konyhánál a férfi is. -Sam hívott egy szerep válogatás lesz holnap 9 órától..! -Oh ez remek!-lelkesedett Brooklyn. -Brooklyn így nem tudnálak elkísérni az ultrahangos vizsgálatra! -Majd elkísérsz a következőre!-mondta mosolyogva a lány. -Drágám, ez az első! Az első hogy láthajuk a csodánkat! -Tudom, de a munka is fontos vagy tévedek? Tudom itt szeretnél minden pillanatot megélni együtt, de ez te is tudod hogy lehetetlen! Híres, kiváló színész vagy és a rajongóid számítanak rád és arra, hogy minél több rendkívüli alakítást mutatsz még számukra! -Szeretnék találkozni a csöppségünkkel!-mondta szomorú arccal Chris. -Megpróbálom felhívni a doktort hátha van másik időpontja de nem hiszem, hogy találnak a hétre későbbi időpontot ígyis nehezen kaptam ezt is! -Biztos nem mondtad el hogy ki a férjed! Nyomba kapnál időpontot!-mondta a férfi. -Szerinted a Mrs. Evansból mit szűrtek le?-nevetett Brooklyn. -Miért nem azt mondtad ,,Jó napot Chris Evans felesége vagyok!"?-játszotta el Chris a szerepet. -Végülis egy komplett idiótának néztek volna nem? -Miért is?-nézett rá kérdően Chris. -Oh nem is tudom talán mert van egy tucat millió rajongód akik ugyanezt mondanák? -Szerinted több millió kismama így mutatkozik be?-nevetett Chris. -Miért elvégre több nőnek a falán lógsz poszterként és csorgatják rád a nyálad....min lepődsz még meg?-nevetett Brooklyn. -De te egy mázlista rajongó vagy mert személyesen is csorgathatod a férjedre a nyálad! -Fúj, ez undorító!-nevetett Brooklyn ahogy fintorogva arrébb rakta a tányért az asztalról. -Nem tölt el büszkeséggel hogy ennyien álmodoznak rólam, mégis te melletted ébred ez az álom pasi minden egyes reggel? -Büszkeség? A horkolást nem mondanám egy idilli dolognak! De azt kár lenne tagadni, hogy nem élvezem ennek a csodás testnek a látványát reggelente!-hajolt át a pult felett Brooklyn ahogy egy apró csókot nyomott Chris szájára. De amint elhúzódott volna Chris a tarkójánál visszahúzta és egy szenvedélyesebb csókot nyomott kedvese ajkaira. -Ez már jobb!-mosolyogva ült vissza a helyére Chris. -Te vadállat!-mosolygott Chrisre a lány.
Másnap: Brooklynnak nem sikerült új időpontot kérnie így sajnos egyedül indult el a kórházba. Izgult. De ki ne izgulna ha először pillantaná meg a szerelmük gyümölcsét? Chris a meghallgatásra ment, Brooklyn nyüsztetésére így egyedül izgult a folyosón friss anyukaként. Több nővér volt az adminisztáriós részen de az egyik nővér aki ki-be rohangált a termek között mindig egy kedves, megnyugtató mosolyt dobott a lány felé. -Mrs. Evans?-kérdezte a nővér. -Igen?-válaszolt Brooklyn idegesen. -Maga lesz a következő a hölgy után! Ha kijött mehet is be!-mondta kedvesen a nővér. -Rendben, köszönöm! Szerencsére vagy nem, ezek a vizsgálatok soha se két percig tartanak így volt még ideje Brooklynnak picit lenyugtatnia magát. Mély levegőket vett, majd kifújta. Pár perc múlva kisebb hangzavar ütötte meg a fülét. ,,-Ez ő!" ,,-Mit kereshet ő itt?" ,,-Így még tökéletesebb nem gondoljátok?" ,,-Mindjárt elájulok, láttátok a mosolyát?" ,,-Micsoda férfi!" -Mrs. Evans! Időben érkeztem?-hangzott az ismerős hang a nő irányába és ahogy oldalra fordította a fejét megpillantotta azt az embert akinek a jelenléte, már csak az hogy láthatja több megnyugvást jelent neki mint egy relaxációs gyakorlat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Brooklyn megszólalni se tudott, annyira boldog volt. Ezt Chris is látta rajta, tudta mennyire stresszes lehetett itt neki egyedül de tudatni akarta vele, hogy itt van mellette és végig fogni fogja a kezét. Leguggolt a lány elé, ahogy kezeit a kezei közé fogta és egy puszit nyomott a felesége kézfejére. A lány elmosolyodott ahogy rászorított a kezeivel a férfi kezeire. Megnyugvást árasztott Chris jelenléte. -Ne izgulj! Oké? Itt vagyok!-nyugtatta Chris. -Hogy sikerült ideérned?-kérdezte Brooklyn. Chris a kezeivel kitörölte az apró könnycseppeket a felesége szeméből. -Tudod, a férjed egy őstehetség körülbelül egy fél oldalt olvastam fel, mikor tájékoztattam őket hogy sajnos nekem ennyi időm volt, mert mennem kell!-nevetett Chris. -Hogy mi?-kerekedtek ki Brooklyn szemei.-Direkt elrontottad a meghallgatást? Chris én megverlek! -Hé! Nincs erőszak a pici előtt! Amúgy meg befejezve a történetet...imádták az alakítást és azt mondták enyém a szerep! -Hogy mi van? -Megkaptam! Őszintén fogalmam sincs hogy sikerült de marha nagy tehetség lehetek!-nevetett Chris. -Eszméletlen vagy!-nevetett most màr Brooklyn is. Majd kilépett a vizsgálóból a kismama így Brooklyn következett. -Menjünk!-állt fel Chris ahogy kézen fogva indultak a vizsgálóba. Chris végig nyugtatta a lányt, de hazudna az ember ha azt mondaná hogy ő nem izgult. De rettenetesen. De ott feküdt előtte a felesége aki a gyermekét hordja a szíve alatt, és tudja mennyire izgul szegény. -Kedves Mr. Evans és Mrs. Evans! Gratulálok Önöknek! Most már hivatalosan is azt mondhatjuk, hogy anyuka és apuka lesznek!-mosolygott az orvos. Chris és Brooklyn szemeiben is könnyek sorakoztak a boldogságtól. -Minden rendben vele?-kérdezte nehezen az eufórikus pillanat hevében Brooklyn. -Igen, a legnagyobb rendben! Természetesen tudnia kell hogy innentől kezdve azért figyelnie kell magára és a kicsire! Ne terhelje túl magát, ne stresszeljen, pihenjen sokat! De bármiben is szüksége van segítségre keressen bátran! -Köszönjük doktor úr!-rázott kezet Chris az orvossal. -Viszontlátásra!-köszöntek el mindketten, majd ahogy kiléptek Chris becsukva maga mögött az ajtót megállt. -Nem jössz?-kérdezte Brooklyn ahogy megfordult. -Brook! -Hm? -Köszönöm!-mondta Chris a lánynak meghatódva. -Jesszus ilyenkor megijesztesz mindig! Mi a baj?-lépett közelebb a lány hozzá. -Köszönöm, hogy ezt a csodát együtt tapasztalhattuk meg! És hogy ezt a csöppséget a szíved alatt hordod! -Oh drágám!-ölelte meg a lány.-Most már hivatalosan apuka leszel!-súgta a férfinak a lány akinek az arcáról elrejteni nem lehetett ezt az örömöt. Ahogy mentek kézen fogva kifele a nővérek, illetve a betegek is felismerve Christ autogrammért könyörögtek, amit Chris nem tudott elutasítani. Brooklyn arrébb állva figyelte a férfit aki mennyire figyelmes volt mindenkivel. Híres ember és mégis nem egy beképzelt tuskó...nem! Ő különleges...és az ő férje...és nem utolsó sorban a gyermeke apukája. Kívánhatna magának ennél tökéletesebb férfit?
