blow the whistle | jikook

- 56. -

Nem szívesen egyeztem bele abba, mikor Hyunjin alkohollal kínált, de semmiképp se szerettem volna megsérteni őt. Sajnos én nem bírom ezt az italt, elég hamar padlóra tud küldeni, de pár pohárka sojutól nem lesz bajom. Legalább is én pár pohárra gondoltam. Tulajdonképp az volt, csak a hatodik után inkább nem számoltam. Nem voltam annyira részeg, viszont kótyagos állapotomban voltam. Minden viccesebb volt, még az is, mikor az ivótársam, Hyunjin majdnem terülj-terülj asztalkámat csinált a sok alkohol miatt. Persze, ő rettentő jól érezte magát, én viszont be akartam fejezni ezt az egészet, mert fogalmam sincs, hogy így hogyan jutok haza.

Éppen ezért is fogtam be Jonghót és Youngját, hogy iszogassanak vele, de figyeljenek is rá – hiszen Chan éppen táncolt az osztályával –, én pedig kimegyek levegőzni egy kicsit. Nem volt olyan jó hirtelen annyi itóka. Meleg is volt bent, így rendesen megszédültem, s a látásom is homályos volt miatta. Átverekedtem magam a tömegen, bár nem volt egyszerű, de sikeresen kiértem az udvarra. Egy páran voltak ott kint. Néhányan – hozzám hasonlóan – levegőzés céljából, viszont egy-két fiatal elektromos, avagy rendes cigarettát szívott. Legalább is remélem, hogy semmi – az utóbbitól károsabb – rossz nem volt abban a papírba csavart bűzrúdban. Mindenesetre elég felelőtlen volt ez mindenkitől, aki ezt csinálta. Nagyon szigorúan veszik ezt, főleg, hogy elismert sportiskolánk van, a dohányzás pedig nem ajánlott egy sportolónak. Főleg, ha az én edzőmmel van dolga. Nyilván, ennyi erővel az alkoholfogyasztást is betilthatnák, de legalább ennyit engedtek, ezt is csak a végzősöknek.

Tovább nézelődve megláttam meg azt a lányt, aki a minap fellöktem nagy sietségemben. Egy pohárral a kezében, szemét lehunyva levegőzött. Haja vége most be volt göndörítve, s úgy fogta fel. Zöld ruhát viselt, s látszólag nem volt jól. Lehet, hogy sokat táncolt, vagy a pia ártott meg, nem tudom, de hevesen vette a levegőt, s kapkodta a fejét, miközben arcán könnyek jelentek meg. Szemöldököm ráncolva indultam meg felé, hiszem megrémisztett mindaz, amit produkált. Lehet, hogy rohama van, nem tudni.

- Szia. Ne haragudj, de valami baj van? – kérdeztem, s bár szívesen simítottam volna a vállára biztatásképp, inkább megtartottam a kellő távolságot. Nem ismertem őt, s ő sem engem. Ki tudja, hogy mit hitt volna.

- Szia! Jaj, nem, csak... – próbálta valahogy úgy törölni a szemeit, hogy a sminkje ne jöjjön le ennél jobban. – Szóval, akivel jöttem, az a barátom és most megláttam mással csókolózni. – hajtotta le a fejét szomorúan. – Nem értem, hogy miért... Nem voltak vitáink, legalább is nem olyan durvák és mindig megbeszéltünk mindent. – ivott bele ismét a poharába, amiben puncs volt. Elhúztam a számat, hiszen valamennyire ismerős volt a helyzet. Talán nem engem csaltak meg, de Youngja is valahogy így érezhetett, én pedig nem voltam mellette, hogy tanácsot adja, hogy tartsam benne a lelket.

- Nagyon sajnálom. – motyogtam. – Leülhetek? – kérdeztem, ő pedig bólintva egyet arrébb csúszott. – Egy megcsalás nem szép dolog, viszont ezzel nincs vége mindennek. Találsz majd mást, akivel talán sokkal boldogabb leszel, mint vele. Lehet, hogy szeretted, de... Lesz, akit majd jobban fogsz. Az élet ilyen. Nem áll meg. – néztem rá, akárcsak ő rám. Ajkai remegtek, s újabb könnyek bújtak elő szemeiből.

- De én úgy szerettem őt. Hogy fogom újrakezdeni? Basszus, akkora idióta voltam, hogy osztálytárssal jöttem össze, most egyetemig nézhetem a fejét. – morgott, s most inkább tűnt dühösnek, mint szomorúnak. Összezavarták őt az érzelmei. Felnevettem, hiszen hasonlóképp jártam én is Channal, csak itt egyikünk sem lépett félre. Közösen beszéltük meg, hogy legyen vége, mivel jobbak vagyunk barátoknak, mint egy párnak. – Most mi ilyen vicces? – kérdezte motyogva.

- Az én exem az évfolyamtársam volt. Szétmentünk, persze közös megegyezéssel, de így is kínos volt, aztán az éven egy buliban rányitottam, mikor éppen az egyik legjobb barátommal volt. – ingattam a fejem. Jesszusom, de kellemetlen volt akkor, viszont visszagondolva elég bizarr és vicces is.