blow the whistle | jikook

- 31. -

Kacagás ütötte meg a fülemet, ami miatt kisebb morgás után fordultam a másik oldalamra. Aludni akartam még, s a kintről jövő hangok ebben erősen meggátoltak. Fáradtan nyitogattam szemeimet. A szobámban sötét volt, de maga a sötétítő nem volt elhúzva. Innen is jöttem rá arra, hogy már jócskán későre járhat.

Kisebb nyöszörgéssel ültem fel, s csusszantam az ágyam szélére. Egy nagyot ásítottam, s közben ki is nyújtózkodtam. Tarkómra vezettem a kezemet, majd megvakartam azt. A nagybátyám nevetését hallottam lentről, ezért összeráncoltam a szemöldökeim. Nem gyakran jár erre, mert nem engedi az ideje.

Fel is keltem, s az ajtómhoz lépkedve kinyitottam azt. Kilépve a folyosóra a hangok még hangosabbak lettek. Amikor a nappaliba értem, mindenki rám nézett. A nagyszüleim voltak ott, a nagybátyám, a felesége, Chaeha, a babájuk és... Jungkook.

- Kölyök, legalább ne meztelenkedj! – vágott hozzám egy csomag szalvétát a nagybátyám, s bennem csak ekkor realizálódott, hogy nincs rajtam felső. Persze azonnal eszembe jutott az, hogy én nem vettem le, mivel ahogy voltam, Jungkookon elaludtam. Ez pedig csak egyet jelentett... Jungkook vetkőztetett le, miközben én szunyókáltam.

A gondolatra azonnal elvörösödtem, s berongyoltam a szobámba, hogy felkapjak valamit. Az első dolog, ami a kezembe akadt, egy nagy pulcsi volt, ami eléggé elnyúlt már, s csak reménykedtem benne, hogy szakadtnak nem volt szakadt. Nem azzal volt a gond, hogy látott engem félmeztelenül, mert azért az öltözőben akarva-akaratlanul látjuk egymást, de most ő vetkőztetett le. Nekem pedig ez volt az, ami elérte azt, hogy zavarba jöjjek.

Kellett is pár perc, hogy nagyjából lerendezzem magam. A szívem olyan hevesen vert, s az arcom is rózsatűzben égett. Még ablakot is nyitottam, hiába volt már elég hideg kint, s a házban ment a fűtés. Legyezgetni is legyezgettem az arcom, hátha minél hamarabb visszatér az eredeti színe, ám nem siette el a dolgokat. Viszonylag sokat kellett várnom. A francba is ezzel a sráccal!

Egy mosollyal mentem ki a szobámból, miután becsuktam az ablakot. Yunsik lánya a szőnyegen játszott valamivel, miközben mama jót beszélgetett Chaehával. A férfiak – azaz a nagybátyám, a nagyapám, s Jungkook – sportról társalogtak, ha jól vettem ki. Az úszó éppen arról mesélt, hogy milyen fárasztó is annyi időt eltölteni egy medencében, s a hideg víz olykor nem éppen üdítő hatással van rájuk. Persze mihelyt letelepedtem közéjük, a nagybátyám nem tudta megállni, hogy ne kotyogja el azt a tényt, miszerint én egy pocsolyában is képes lennék megfulladni.

- Ezt... Nem tudtam. – pislogott nagyokat Jungkook, én pedig egy kínos mosollyal simítottam a tarkómra.

- Jimin röplabdában jó, sosem úszott. De tudtommal te se vagy olyan ügyes, Park Yunsik. – nézett nagyapa dorgálóan a nagybátyám felé, aki azonnal elnevette magát.

- Azért egy fokkal jobb vagyok, mint Jimin. Nekem a mellúszás megy. Legalább is annyira, hogy ne fulladjak meg. – tette hozzá.

- Remek, tudod, én se fulladok meg a kádban. Ott úsznom se kell. – rántottam vállat.

- És szeretnél megtanulni úszni? – kérdezte hirtelen Jungkook, én pedig leesett állal fordultam felé.

Fel se fogtam a kérdést hirtelen. Én és az úszás? Kizárt dolog. Sose mentem be olyan medencébe, ahol a vízmagasság deréktól feljebb van. Biztosan bepánikolnék és már ott elkezdenék csápolni, hogy meg fogok fulladni, még úgy is, hogy leér a lábam.

Annyira elmélyültem, hogy csak arra eszméltem fel, hogy Jungkook ismét megszólít, s meg is bökte a vállamat. Nagyokat pislogva, s hümmögve egyet néztem rá, jelezve, hogy visszatértem a földre. Ismét feltette a kérdést, én pedig megköszörültem a torkom, s egy mosolyt erőltettem magamra.