blow the whistle | jikook

- 66. -

Nehéz volt tettetni magam Hyunjin előtt, de mégsem mutathattam rögtön azt, hogy valójában mindent tudok. Azt akartam, hogy ő nyíljon meg, s mondja el nekem a saját verzióját. Ezzel talán azt is kitalálhatom, hogy Chan mivel békíthetné ki.

A szívem viszont majd' megszakadt. Hyunjin erőltetetten elmosolyodott, s próbálta azt mutatni, hogy jól van, de ő sosem volt jó a hazudozásban, főleg nem a barátai előtt. A hangneme rendkívül szomorkás volt, s mikor megkérdeztem, hogy van-e valami baj, lehajtott fejét lassan megrázta, ám pár másodperc múlva bólintott egyet.

- Nem akarom itt elmondani... Még a végén valaki meghallja. – motyogta, én pedig bólintottam egyet. Nem is itt akartam vele megbeszélni.

- Mit szólnál, ha ma este nálunk aludnál? – kérdeztem rá, s most rajta volt a sor, hogy fejével jelezzen; benne van az ötletben.

Hyunjin játékán is látszott az, hogy nem önmaga. Nem figyelj a passzokra, hogy hányszor értek már bele a labdába. Semmire. Még átütni se tudta a hálón. Az edzőnknek elképzelése se volt arról, hogy mi lelte őt. Azt mondta, hogy csak azért nem szidja le, vagy ad neki plusz munkát, mert ő mindig jól teljesít, s ezúttal elnézi, de a délutáni edzésünkön nem fogja.

Egész iskolaidő alatt igyekezte kerülni Chant, így mi se nagyon láttuk egymást Jungkookkal. Ő is próbált lelket önteni a barátjába, míg én is ezen ügyeskedtem. Talán egyszer-kétszer találkozott a pillantásunk a távolból. Órákon írt nekem, s mondta, hogy az úszó mindenről kitálalt. Őt is megkérdezte, hogy van-e valami ötlete arra, hogy hogyan lehetne kibékíteni a szőkét, viszont hozzám hasonlóan semmivel nem tudott szolgálni számára. Mindannyian tanakodtunk, hogy mit lehetne csinálni. Egy közös vacsora nem tudom, hogy mennyire lenne jó, hiszen ha veszekedni kezdenek, akkor a pincérek bánnák. Chanékhoz nem mehettek, Hyunjinnál pedig megszervezni egy ilyet úgy, hogy ő az, aki haragszik... Bár szerintem inkább szomorú, mintsem ideges.

Jongho és Youngja is kérdezgették szegény fiút, hogy mi a probléma, hiszen látták rajta, hogy valami nincs rendben, de ő csak legyintett, s letudta annyival, hogy nagyon fáradt, mert sokat tanul a közelgő vizsgáink miatt. Szerencsére nem faggatták sokáig, miután látták, hogy semmire sem mennek vele. Én mindenképp elrabolom őt este, s ott majd szépen elmesél nekem mindent töviről-hegyire. Kíváncsi voltam, hogy mit mondott neki az exem, ami megríkatta őt. Ő egy olyan ember, aki hihetetlenül erős és büszke, soha nem sírna senki előtt, s ha mégis megtörik... Akkor nagyon nagy baj lehetett.

Egész nap a szőkével voltam. Mindenhova vele tartottam, hogy tudja, én mellette vagyok. Egy kisebb mosolyt is láttam az arcát, s a tekintetéből sugárzó hálát. Youngja is Jongho is igyekezett oldani a hangulatot, direkt feltűnők voltak, például a lány meglökte a srác kezét, amikor az ivott, így teljesen eláztatta őt. Mindannyian nevettünk, viszont Hyunjin csak egy kisebb mosolyt engedett meg magának. Az se volt őszinte, fejben teljesen máshol járt, csupán direkt-reakciókat mutatott, hogy elhitesse velünk; figyel. Pedig mindannyian tudtuk, hogy ez nem így volt, s csak azt akarta, hogy úgy érezzük; értékeli a humorunkat, nem akar minket megbántani azzal, hogy valójában egyáltalán nem tudja, mi történt pár másodperccel ezelőtt.

Nem hibáztattam őt miatta, szerintem én is legalább ennyire magam alatt lennék, vagy talán jobban. Viszont ő itt lenne mellettem, s támogatna, mindent megtenne azért, hogy megoldódjon a probléma, s most rajtam volt a sor, hogy viszonozzam a szívességét.

Sajnos a délutáni edzésre se sikerült Hyunjinnak kikupálnia magát. Nem akartam, hogy az edző emiatt megbüntesse, nem hiányzott szegénynek még ez is. Az tanár rosszallóan nézte őt, lába idegesen járt még álltában is. Szemöldökét ráncolta, ajkát harapta, s állára simított. Magában valóban azon morfondírozott, hogy miféle büntetést adjon a teljesen szétesett játékosnak, én pedig úgy éreztem, hogy cselekednem kell. Mihelyt jött a labda, kaptam is az alkalmon, s tettem azért, hogy biztosan magamra vonjam a figyelmet. Megtámadtam a támadást, ráadásul a kezemet is elengedtem, így célt változtatott a labda, s teljesen rossz irányba, az edző felé röpült, aki épphogy el tudott hajolni előle.