blow the whistle | jikook

- 62. -

A zuhany sokkal gyorsabb lett volna, de én most jobban preferáltam az ülést, ezért döntöttünk a fürdőkád mellett. Megengedtük vízzel, s először én ültem be, később pedig Jungkook, aki mögöttem foglalt helyet. Hasamnál összekulcsolta kezeit, s lágy puszikat adva nyakamra késztetett kuncogásra. Az ő ajkai is mosolyra görbültek, hiszen éreztem.

- És mondd, mennyivel volt másabb egy fiúval? – kérdeztem rá érdeklődve. Nekem nem volt dolgom lányokkal, sosem érdekeltek, a másik meg az, hogy mindössze egyszer voltam én felül, s nekem az a poszt valahogy nem tetszett. Én nem szerettem dominálni, valahogy nem éreztem magaménak. Sokkal több volt rajtam a stressz, hogy a másik fél élvezi-e, vagy sem, s jól csinálom-e azt, amit éppen csinálok.

- Igazából nem volt olyan furcsa. – mondta. – Volt már olyan élményem, hogy nem volt nálam gumi, de nem akartuk abbahagyni a lánnyal, ezért fenékbe ment. – kuncogott, én pedig meglepődtem egy pillanatra. Azt nem gondoltam volna soha, hogy az ellenkező nem is próbálkozik a popsival. – Egyébként nincs sok különbség a kettő között és mielőtt bármit is mondanál, te ezerszer jobb voltál, mint az a csaj. A nevét se tudom. – nevetett, majd valamit angolul kezdett nekem hablatyolni, én pedig hátrakaptam a fejem, s csak pislogtam rá.

- Ezt kérlek koreaiul is, mert nem értem. – mondtam, mire ismét egy kacajt váltottam ki belőle, s jobban magához ölelt, fejét pedig a nyakhajlatomba bújtatta. – Komolyan beszélek, ne nevess már! Én nem értek angolul. – vigyorogtam már én is. Persze a kis szemétje még megjegyezte, hogy mégis miért ülök be akkor angolra és mit csinálok ott. Arra tippelt, hogy alszok, amire csak sértetten megforgattam a szemeimet. – Egyszerűen nem tudom megjegyezni a szavakat, a nyelvtant meg nem értem. – fújtam ki egy adag levegőt, s igyekeztem lefejteni az engem átölelő karjait, de ő csak szorosabban húzott magához, s még mindig kuncogott rajtam. Nem tehettem róla, akárhogy próbálkozok, sík hülye maradok angolból. Nem az én tantárgyam, nem megy, akármennyi időt fektetek a tanulásába.

- Azt gondolom érted, ha azt mondom, hogy I love you. – adott egy puszit a nyakamra, majd az állkapcsomra, s hümmögött egyet, ezzel szavak nélkül megkérdezve, hogy annak a rövidke mondatnak felfogtam-e a jelentését. Ám én annyira meglepődtem, hogy lefagytam. Nem tudom, hogy ő most ezt tudatosan mondta-e nekem, de olyan heves dobogásra késztette a szívemet, hogy csodálkoztam, amiért nem vette észre, elvégre szinte rám van ragadva. Azonnal elvörösödtem, s idióta, szerelmes mosolyra húzódtak ajkaim. Már nem is próbálkoztam azzal, hogy leszedjem hasamnál összekulcsolt kezeit, csak rajtuk tartottam a sajátomat, s lehajtottam piros buksimat.

- Én is téged. – válaszoltam suttogva.

Nagyon jól éreztem magam Jungkookkal, s megnyugtatott, amiért nem viselkedett furán. Picit aggódtam, hogy meg fogja bánni, amiért lefeküdt velem, de nem így történt. Nagyon kedves volt velem, s törődő. Este hozzám bújt, ölelt engem, s édes semmiségeket suttogott a fülembe, este is, s reggel is. Tényleg szeretve éreztem magam, s ezt én is igyekeztem a lehető legjobban közvetíteni felé. Elvégre így volt, nagyon szerettem őt, rettentően szerelmes voltam ebbe a fiúba.

Az éjszaka gondtalanul telt. Jungkook automatikusan húzott engem a mellkasára, s ezt nagyra értékelem tőle, hiszen ez a hóbortom, miszerint ellenőrizgetem az embereket alvás közben, sajnos nem múlt el, s szerintem egy ideig nem is fog. Egyeseknek furcsa lehet, de nekem... Nekem sajnos már szokásom. Ám az, hogy a srác még erre is figyel, ténylegesen megmelengette a szívem. Nem lehettem neki elég hálás, amiért ilyen velem. Hihetetlennek tartom még mindig, hogy ideáig jutottunk. Egyoldalú szerelemmel kezdődött, s én voltam az, aki a barátját a saját boldogsága elé helyezte, s végül itt vagyunk. A fiú, akit eddig csak a távolból figyelgettem, s ábrándoztam, kergettem hamis reményeket arról, hogy talán majd mi egyszer összejövünk, most itt van velem. Engem simogat keze, nekem suttog szépet szája, s szíve nekem játssza csodás dallamát. A képzelet valósággá vált.