blow the whistle | jikook

- 5. -

- Oké, elég legyen. – sóhajtottam, s álltam kettőjük közé, mivel mind a ketten tettek egy lépést egymás felé. – Bocsánat, amiért figyelmetlen voltam, vedd át a felsődet és ezt majd kimosom. Chan, te meg nyugodj le, nem történt semmi. – néztem a srácra, ám ő csak Jungkookot méregette. – Oké?! – kérdeztem kissé hangosabban.

- Itt meg mi folyik? – hallottam meg Youngja hangját, s a lányra pillantottam, aki összeráncolt szemöldökkel méregetett minket. Éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor Jungkook horkantott egyet, majd legyintve közölte, hogy hagyjuk a francba, s inkább elsétált.

Nagy szemekkel néztem utána, s eléggé felcseszett a viselkedése. Mi a baja ennek a gyereknek, de most őszintén?! Mintha nem hordana magával más felsőt. Ha valami rohadt drága cucc lett volna, s a folt nem jönne ki, megérteném, hogy így reagált, de ez csak egy sima fehér póló.

Youngja ismét megkérdezte, hogy mi a franc történt itt, viszont ezúttal én legyintettem egyet, s mondtam, hogy majd később elmondom, de jelenleg ki se akarom ejteni a nevét ennek a pökhendi valakinek. Channak pedig megköszöntem, hogy kiállt értem, viszont megkértem arra, hogy legközelebb ne tegye, mert ez a srác már most gyanakszik. Nem hiányzik, hogy elkezdjen itt elméleteket gyártani.

Egyáltalán nem volt szimpatikus nekem ez a fiú, s ezzel nem voltam egyedül. Se az exemnek, se a legjobb barátomnak nem jött be a stílusa. Valamelyik srác utána ment, akiről fogalmam sincs, hogy ki, bár Chan megjegyezte, hogy seggnyaló, úgyhogy gondolom a haverja lehet az újnak.

- Megleszel? – nézett rám a fiú, én pedig bólintottam.

- Igen és köszi mindent. – mosolyogtam, s még hozzátettem, hogy remélem, nem fojtja bele az amerikai barátocskánkat a vízbe, persze csak bohóckodtam, de ekkor láttam, hogy Youngja előkapja a tárcáját a táskájából, majd Chan kezébe nyomja.

- Kétlek, tedd meg és még a húgom malacperselye is a tied lehet. – mondta a lány, mi pedig nevetni kezdtünk. Hihetetlen, hogy ennyire oldani tudja a hangulatot egy-egy hülyeségével.

Lassan mindannyian elindultunk órára, út közben pedig elmondtam Youngjának, hogy mi volt ez a cirkusz korán reggel a suliban. Igaz, alig tudtam befejezni óra kezdetéig, mert minden mondatnál elkezdett káromkodni, s lehordta a fiút a sárgaföldig. Alapjáraton nem szeretem, ha valaki ezt csinálja, de egyrészt tőle már megszoktam, másrészt meg egyre jobban nyugtatott az, hogy nem csak nekem van problémám ezzel az új diákkal, hanem másnak, is.

A matekóra hamar elment, én pedig már pakolni is kezdtem, hiszen edzésem lesz. Egyik órán bemelegítünk, a másikon viszont játszunk, hiszen tegnap beírta az edző a csoportba, hogy lesz egy meccsünk egy másik iskolával. Azt is megemlítette, hogy nem a röplabda az erősségük, ennek ellenére szeretné, ha mi toppon lennénk.

Az első órán végig passzolgattunk, ahova a lányok is beszállhattak. Youngja egyértelműen az én párom volt, mivel így tudtunk beszélgetni. Jobban mondva ő beszélt, mert én igyekeztem fent tartani a labdát. Ha megszólalnék, akkor félő, hogy elharapnám a nyelvem, hiszen néha olyan vetődéseket csináltam, hogy csak úgy koppantam a földön.

A játékba ők már nem szálltak be, megbeszéltük, hogy csak nézzék, mert a mi mérkőzésünk hamarabb lesz, mint az övék, ők pedig már régóta gyakorolnak, úgyhogy most pihennek.

Szerencsére voltunk elegen ahhoz, hogy két csapatra tudjunk osztódni, sőt, még cserék is voltak – mind a két csapatnál kettő-kettő.

- A baszó hármas. - vigyorgott Chanseong, amikor realizálta, hogy Hyunjin, Jongho és én egy csapatban vagyunk.