blow the whistle | jikook

- 18. -

- Mikor kezdődik? – kérdezte Jungkook tűkön ülve, amit a mellettem lévő Jongho csak egy szemforgatással díjazott.

- Bemelegítés van még egy 20 percig. Mit szeretnél, mikor induljon? – sóhajtott unottan a srác. Meg se próbálta tagadni, hogy nem csípi az úszót, de őt ez egy kicsit sem érdekelte.

Youngjának meccse van ma, amire eljöttünk. Én mindig ott vagyok és támogatom őt, néha Jongho is lenéz, viszont most Jungkook is hozzánk csapódott, s szerintem ezek után egyet se fog kihagyni. Egész héten együtt voltak, vagy éppen velünk. Az amerikai sráccal még kedden találkoztunk, hogy ismét kibeszéljük a barátnőmet. Ez úgy tűnik, hogy hasznos volt, hiszen amikor – nagyon ritkán – kettesben maradtunk a lánnyal, elkezdett áradozni Jungkookról, s azt is megemlítette, hogy talán félreismerte.

A lányok már csak passzolgattak a végére, s hamarosan el is kezdődött a két csapat mérkőzése. Youngja szokás szerint hozta a remek formáját. Nagyon jól játszik, s a lányok nagyon összhangban vannak. Ez mondjuk nem csoda, rengeteget gyakoroltak, s sok kisebb meccsük is volt. Ez se számít nagynak, de a nyáriakhoz képest igen. A barátnőm legnagyobb öröme az, hogy ma esett az eső, így fedett pályán vannak, nem homokban kell fetrengeniük.

Viszont több csere is kellett. Egyszer az egyik lány rosszul érkezett, s utána már fel se bírt kelni. Nagyon fájlalta a lábát, így le is vitték onnan. Szünetet rendeltek el emiatt, mivel mentő jött érte. Nagyon szurkolok érte, hogy ne szalagszakadása legyen, mert azután nem biztos, hogy pályára állhat. A napot végül győzelemmel zárták a mieink, szóval az már biztos, hogy ünnepelni fogunk. A lányok nem szoktak úgy összeülni, mint mi, szóval mindig külön tartunk Youngjának egy vacsora-partit.

Stella lassan egy hete lesz nálunk, s még mindig akkora boldogsággal térek haza, hogy azt elmondani sem lehet. A kutyus mindig vár engem, mama pedig minden nap elmondja, hogy mi történt. Az ő életük is picit aktívabb lett egy kiskutyával. Bár papa panaszkodik, amikor ő találja meg a kutyagumit, mivel még nem szobatiszta, de legalább már az ajtóba áll, s oda csinál. Jelezni még nem jelez, csak odamegy és letesz egy csomagot.

Jungkook megkérdezte, hogy végül milyen név mellett döntöttem, én pedig vállat rántva közöltem azt, amit ő ajánlott, s hozzátettem, hogy csak azért, mert nem volt jobb ötletem. Csak jót mosolygott rajta, s szerencsére nem firtatta a dolgot. Nem kezdett el kötekedni utána.

- Na, milyen voltam? – jött ide hozzánk a lány lihegve, mi pedig mosolyogva fogadtuk.

- Elképesztő. – mondta Jungkook teljesen átszellemülve. Tagadni se tudta volna, hogy bejön neki a lány. Úgy nézett ki, mint akit bedrogozott csupán a látványa, s ami még meglepőbb, az az, hogy Youngja zavartan le, majd felpillantott egy mosollyal.

- Köszönöm. – mondta, én nem akartam hinni a szememnek, hogy a lány, aki mindig kemény, most zavarban van. Valamit nagyon jól csinál Jungkook. – Kapok vizet? – nézett szét, bár inkább Jonghon akadt meg a tekintete, aki csak nagyokat pislogva rázta a fejét.

- Nem-nem! Mindig én hozom, most itt az új srác. – biccentett a fejével Jungkookra, aki csak szájtátva nézett a tőle alacsonyabb csapattársamra, s már készült is, hogy megszólaljon, amikor a lány megtette helyette.

- De neked már olyan jól megy, Jongho! Tapasztalat, tudod. – rebegtette meg pilláit, nekem pedig egyszerre kétes érzésem lett. Egyrészt vicces volt, ahogy megpróbálta az aranyos kislányt előadni, másrészt viszont nagyon szemétnek gondoltam a legjobb barátnőm viselkedését.

- Majd én megyek. – sóhajtottam, magamra vállalva a feladatot, mielőtt veszekedés tör ki.

- Veled tartok. – morgott az osztálytársam, s meg is indult, hogy keressen egy automatát, mert a szervezők nem biztosítottak a csapatoknak vizet.