blow the whistle | jikook

- 80. -

- Akkor itt is lennének a kulcsok. – nyújtotta át nekünk az úr, amit a barátom át is vett tőle. – Ha bármi baj lenne, akkor a telefonszámomat leadtam, ott tudnak hívni. Az állattartás engedélyezett, hamarosan küldöm postán a hivatalos papírokat. – hajolt meg, akárcsak mi. – Viszont látásra! – intett nekünk.

- Viszlát! – köszöntem, s mihelyt eltűnt a lépcsőházban, hatalmas mosollyal fordultam Jungkook felé, majd öleltem meg. – Most olyan boldog vagyok! – vigyorogtam.

Még iskola végén felvetődött az ötlet, miszerint nem akarunk-e összeköltözni. Már beszéltünk erről, viszont az egyik közös találkozón a szülők is felhozták ezt. Az egyetem is közelebb lenne, hiszen szerencsére ugyan oda fogunk járni, csupán más-más sportot fogunk űzni. Jungkookot egyből beválogatták a nagykutyák közé a kiváló eredményei miatt. Mi Hyunjinnal egyenlőre a kispadon fogunk ülni, mint cserejátékosok, de egyikünk sem panaszkodott.

Kiderült, hogy már eleinte szemet vetettek ránk, külön kettőnkre. Úgy gondolták, nagyon jó összhangban vagyunk, s vagy együtt elvisznek minket, vagy egyikünket sem. Ennek különösen örültem, mert így biztos volt, hogy az egyik legjobb barátom mellettem marad. Ugyanúgy a mindennapjaim része lesz, s ezért nem lehettem elég hálás.

Az viszont aggasztott, hogy holnap fog Jongho gépe felszállni. A napokban igyekeztem nem csak vele, de Youngjával is többet beszélni, hiszen tudom, mennyire megviseli a lányt. Sőt, csupán elképzelni tudom, hogy milyen rémes lehet. Ő viszont nagyon erős, s szilárd az akarata; nem akarja megfosztani a fiút a szenvedély szárnyaitól. Nagyon tiszteltem ezt benne, hogy ennyire önzetlen.

Olyan sok dolog történt velünk ezalatt az egy év alatt. Annyi vita, viszont mindezek ellenére úgy érzem, ez csupán a köztünk lévő vékony fonalat erősítette. Mert kiálltuk az élet adta próbákat. Igaz tehát a mondás; ami nem öl meg, az megerősít. Úgy gondolom, innentől történjen bármi, képesek leszünk megoldani. A szeretet, ami összeköt minket, nem fog csak úgy eltűnni. Az emlékek, amiket szereztünk mindig is kedvesek lesznek számomra. Még az apróbb vitákra is jó visszatekinteni. Kellett ez ahhoz, hogy ott legyünk, ahol most. Hogy megbánás nélkül nézzünk vissza, egymás kezét fogva várjuk az ismeretlent, mert a jövő az. A ködfedte út. Nem látjuk a végét, csak az elejét, ami közvetlen előttünk van.

Tudom, ha elég erősen fogjuk egymás kezét, akkor nem fogunk elveszleni.

Miután becsuktuk a lakást, elindulunk vissza. Bútorokkal együtt vettük meg, de már mi is kinéztünk, illetve vásárolgattunk ezt-azt. Az ára középkategóriába sorolható, s a bútorok is modernek. Nem volt túlzottan nagy, de ketten fogunk benne élni. Sőt, jobban mondva hárman, mert Stella is velünk tart. Egy ideig gondolkodtam azon, hogy mamával maradjon-e a kutyus, vagy sem, hiszen szegény így tényleg egyedül lesz, de tekintve, hogy ő is idős már, nem szerettem volna, hogy ennyit lépcsőzzön naponta legalább kétszer, hogy levigye pisilni, illetve kakilni. Éppen ezért is fog velem maradni a kutyus. Jungkooknak nem jelentett gondot, hiszen tudja, hogy nem rossz ő, már a papucsomat se rágja szét, a foghullatós korszaka lezárult. Beszélni meg nem igazán szokott, ami jó, mert bár engedélyezett az állattartás, nem szerettem volna rosszban lenni a szomszédokkal a kutya miatt.

Apropó szomszédok! Az egyik egy nagyon kedves fiatal házaspár, vagy egy iszonyatosan aranyos kislányuk. Csipán kétszer találkoztunk, de már most meg lettünk hívva egy teapartira. A nővel és a férfival is jól kijövünk, arra se kérdeztek rá, hogy miért együtt béreljük ezt a lakást. Bár valószínű, hogy rájöttek, amikor Jungkook átkarolt, s az oldalamat kezdte simogatni. Nem nézték rossz szemmel mindezt, ennek pedig iszonyatosan örültem.

Ám a másik egy öreg bácsi. Ő mindenbe beleszólt, akárcsak az előző szomszédom, amikor még mamával laktam. Kissé zsémbes vénember, de szerencsére én nem vagyok hirtelen haragú. Bár egy rossz szava sem volt még hozzánk, azért epésen megjegyezte, hogy fejből tudja a rendőrség számát és éppen ezért nem akarja, hogy 9 után bármilyen hangos zene megcsapja a fülét. Ezen kissé kellemetlenül elmosolyodtam, hiszen rögtön az első találkozásnál így megszólt minket, de nem vettem a szívemre. Nem lesznek bulik, mindkettőnket annyira le fog foglalni az egyetem, hogy időnk se lesz erre. Ugyanakkor, ha mulatni akarunk, akkor szórakozóhelyre megyünk. Egyedül Jungkook tartott még év elején egy házibulit, hiszen Amerikában ez szokás, míg itt nem igazán.