blow the whistle | jikook

- 21. -

- Szerintem citromos illatosítót vegyél a kocsiba. – mondta Hyunjin Channak, aki minden figyelmét az útnak szentelte. – Olyan frissítő hatása van, mint a fenyőnek. Az is jó lenne. – gondolkozott.

- Akkor citrom vagy fenyő. – bólintott az exem, s megállt egy piros lámpánál.

Hyunjin ült az anyósülésen, s próbált segíteni azzal, hogy Chan milyen illatosítót vegyen, hiszen az előzőnek kiment az illata. Ezért is volt ez a téma, bár nem sok reakciót kapott osztálytársam, hiszen az exem nem igazán rá figyelt, hanem az útra.

Az osztálytársam egy fekete nadrágot viselt egy fekete garbós pulcsival, amihez egy fehér inget társított. Ez pár számmal nagyobb volt, s az első három gombot nem is gombolta be. Meg kell mondanom, nagyon jól nézett ki, s tetszett is a stílusa.

Chan sem esett túlzásba, hiszen – hozzánk hasonlóan – egy fekete nadrágot viselt egy fehér pólóval és a farmerdzsekivel. Még most is csak azt tudom mondani, hogy az exem iszonyat dögös. Régen is az volt, de most se panaszkodhat. Az már biztos, hogy a következő párjának nagyon oda kell figyelnie, nehogy lecsapják őt a kezéről.

Youngja és én hátul foglaltunk helyet és hallgattuk, ahogy ők ketten arról diskurálnak, hogy mégis milyen illatosító kellene az autóba. Néha mi is hozzászóltunk a témához, de többnyire csendben voltunk. Egyébként kiderült, hogy Chan alapból jött volna, hiszen Jungkook az egész osztályt meghívta. Már előre látom, hogy minden olyan lesz, mint az amerikai filmekben. Mindenki a nagy hétvégi buliról fog dumálni, ami a gazdag srácnál volt, aki nagyon hamar szerzett magának hírnevet. Tény, hogy a személyiségéhez nem tartozik hozzá a visszahúzódó én. Nem mondom, van mire felvágnia. Jól néz ki – de még mennyire jól - és pénze is van, emellett – a többiek által kapott információból tudván – remekel a saját sportágában. Bezzeg én egy kanál vízben is képes lennék megfulladni.

Bevallom, picit izgatott voltam. Sosem voltam Jungkookéknál, nem mintha ő annyiszor járt volna nálunk. Viszont nem tudtam, hogy mire számítsak. Sose voltam házibuliban. Itt ez nem jellemző. Vajon le kell vennem a cipőmet, ahogy azt illik? Bár Jungkookból kiindulva, mindezt felesleges megtenni, hiszen ő maga is folyton elfelejti levenni a lábbelijét.

- Valaki volt már Jungkooknál? – kérdezte Hyunjin, ami egyébként engem is érdekelt. Chan és Youngja között kapkodta a tekintetét, mikor hátrafordult az ülésben.

- Most miért nézel rám? – kérdezte a lány.

- Mert te vagy vele szinte egész nap. – rántott vállat.

- Ez nem igaz. – rázta a fejét. Aha, persze. – De válaszolva a kérdésedre, én még nem voltam.

- És te? Te az osztálytársa vagy. – fordult vissza Chanhoz.

- Az egy dolog, de még sosem voltam nála. – mondta, majd lefordult egy kis utcán. – Elvileg itt lesz. Szóljatok, ha látjátok a sötétben a házszámot.

Őszintén? Szinte nem is figyeltem a házszámot, inkább a lakásokat, nem! Palotákat. Ez tényleg a gazdag negyed. Hatalmas, gyönyörű épületek voltak itt, előkerttel és kovácsolt kapuval, amit színes mészhomok tégla tartott, s törte meg a – majdnem, hogy egyhangú – kerítést. Néhány kert ki is volt világítva. A házak többsége fehér, bézs és barnás színekben pompáztak, ezzel mutatván a letisztultságukat. Mintha egy klasszicista világba kerültem volna.

- Szerintem az lesz az. – mutatott előre Hyunjin. – Ott látok sok embert és színes fényeket. – mondta, mire én is kiszakadtam a látvány adta eufórikus állapotból, s előre néztem.