fanboy ⤷ vmin [szünetel]

169 - az a park jimin

☽ third person ☾

Az idő csalóka. Az egyik nap még álmodozol, a másik nap meg valóra válik az álom.

Így történt Park Jiminnel is. Hiszen ki gondolta azt, hogy ebből az átlagos koreai fiúból, egyszer korea egyik legsikeresebb vállalat kiságának arca lesz.

"Én csak egy Purples voltam a sok közül, aki folyamatosan divat cégekhez jelentkezett, és kismunkákat válalt el, hogy egyszer észrevegyék." hadarta kétségbe esve tükre előtt.

"És észre is vettek Jiminie." szólalt meg mellette hyungja. "Maga Kim Taehyung volt az, aki észrevett téged." mutatott végig fiatalabbon. "Az már egy másik kérdés, hogy milyen indokkal tette ezt.. De érted azért mit mondok, nem?" nevette el magát, de Jimint nem sikerült kizökkentenie. Hoseok sóhajtott. "Mi a baj Chim?"

"Az, hogy olyan érzésem van, mintha egy álomban lennék. Egy kibaszott álomban hyung! Nemrég még egy ismeretlen fotózáson vettem részt, statiszta ként, mert kellettek a fotó hátterébe emberek. Most meg itt állok várva a fuvaromra, aki bevisz a BigHitbe, hogy a debütálásom nem tudom hanyadik napját végig csináljam egy Kim Taehyung mellett, akit nemrég még csak Twitteren keresztül ámultam és adtam volna a lelkemet már csak azért is, hogy láttamozza, amit írok neki. Hyung.. Ez nekem túl sok. Én ezt.. Ezt.." a fiú megállás nélkül hadart. A kétségbe esés annyira elárasztotta őt, már az sem számított nála, hogy beszélés közben alig maradt levegője.

"Chim! Chim! Hé! Hé!" ragadta meg Jimin vállait. "Figyelj rám! Az idő rohan, mi pedig ezt nem mindig érzékeljük, csak ha valami olyan történik, ami arra késztet minket. hogy megálljunk. Nálad ez most jött el. Észrevetted mennyi minden történt veled az elmúlt hónapokban. Ne aggódj érte, csak légy boldog és büszke azért, hogy a kitartásod és a erőd meghozta gyümölcsét. Ne nézz többet hátra. Gondolj arra mi történik veled ma. Nem sokára itt vannak érted, bemész, elvégzed a dolgod és még büszkébbek leszünk rád." mosolyodott el Hoseok.

"Köszönöm hyung." ölelte magához szorosan az idősebbet, aki nem tudott mást tenni, viszonozta.

"Aztán most már legyél magabiztos. Híres vagy." bökte oldalba a fiatalabbat, aki zavartan elnevette magát.

"Jimin, megérkezett a kocsija." jött az üzenet.

"Hyung, nekem mennem kell. A pótkulcsom nálad van, akkor mész, jössz, amikor akarsz, csak zárd be kérlek. Majd beszélünk." kapkodta cuccait.

"Ügyes legyél Chim!" kiáltott a fiatalabb után.

"Igyekszem hyung!" kiáltott vissza.

A cégnél már korán reggel őrület volt. Az emberek keresztezve egymást rohangáltak egyik részlegről a másikra, a telefonok megállás nélkül csörögtek, amiket a dolgozók egymás után fogadtak, ezzel teljes nyüzsgést és hangzavart okozva.

Csak Kim Taehyung és Park Jimin debütálása történt a pár napja. Semmi más.

Ennyit számítana egy ilyen dolog?

Jimin minden pillanatban elkapott egy hangfoszlányt, ahol a nevét említik a telefon beszélgetésekben.

Miért irántam érdeklődnek, amikor Taehyung az egyik leghíresebb idol a világon, akiről új tartalmakat kap mindenki? Miért pont én? Tök ismeretlen vagyok.

Park Jimin viszont nem tudta, hogyan is működik a média. Ő nem Park Jimin volt, akit ismeretlen ként megtalált az ügynökség, és felkarolták. Ő az a Park Jimin volt, aki korábban koreai híres idoljának, Kim Taehyungnak rajongója volt.

.......