fanboy ⤷ vmin [szünetel]

146 - csak hűtsd le őket

☽ third person ☾

"Hogy van?" kérdezte Taehyung egyből, amint Jimin kijött Jungkook szobájából.

Jimin szomorúan elmosolyodott. "Egyből lefeküdt és elaludt. Nem akartam megkérdezni, mert lehet, hogy újra összetörik és sírni kezd."

"Ismerem, napokig bent fogja tartani, majd elfelejti, mintha mi sem történt volna." sóhajtott.

"Neked van valami ötleted arról, hogy kiről beszélt?"

"Nem, nem igazán, ezért is érzem rosszul magam emiatt. Mindig mindent magában tartott, mint egy titkot. Ezért nekem és Hoseoknak mindig meg kellett várni, amíg magától beszélt róla vagy tényleg erőt kellett használnunk ahhoz, hogy beszéljünk róla."

"Erőt?" nézett értetlenül az idősebbre Taehyung.

"Elkezdtük csikizni, hogy beszéljen."

"Ne nézz így rám. Úgy csinálsz, mintha valami időskori kínzást használtunk volna rá, hogy beszéljen, nem vagyunk olyan barbár hyungok."

"Nem mondtam semmit!" Taehuyng mosolyogva emelte fel karjait.

"Na? Mit csináljunk? Eszünk egy kis fagyit?"

"Megint? Fagylaltot eszünk állandóan, már beteg vagyok tőle." nyafogott Taehyung.

"Micsoda fagylalt gyűlölő."

"Micsoda fagylalt mániás."

"Tudod, miért szeretem annyira a fagyit?"

"Mert végtelen millió ízű van?"

"Annyira ünneprontó vagy." grimaszolt Jimin.

"Jól van na! Akkor miért?"

"Hmm, mert a fagylalt megolvad. És mivel olvadnak, mielőbb meg kell enni. A fagyik nem olyanok, mint más desszertek, amiket ha ott hagysz egyhelyben, akkor az ugyanolyan szilárdak és épek később, mint amikor ott hagytuk őket. A fagyi nem ad sok esélyt arra, hogy százszázalékosan a legjobb formában fogyaszd, ezért azonnal meg kell enni." Jimin aranyos mosollyal az arcán adott választ a fiatalabbnak.

"Csakúgy, mint az élet, bármennyire is szeretnénk, nem sok lehetőséget kínál számunkra, ha nem élvezzük, mivel csak azaz egy van belőle. Ez pedig csak arra készteti az embereket, hogy jobban élvezzük az életünket. Ha egyszer nem ragadjuk meg meg a lehetőséget, és elsuhan mellettünk, utána már csak azaz egyetlen dolog, amit tehetünk, az, hogy megbánjuk. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megkóstolhassuk az életünket és azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tesznek minket, mielőtt a kezünkre olvadna."

Taehyung Jimint bámulta, akinek a szeme nosztalgikusnak tűnt, és tele volt csillagokkal. Ezután megfogta a kezét, arra késztetve az idősebbet, hogy nézzen rá.

"Minmin.."

"Hmm?"

"Csak hűtsd le őket."

....

heyhey! kezdenek a részek utolérni engem én pedig kezdek kifogyni az ihletből, és azon is gondolkodom, hogy új történetet is írnom kéne, hisz lassan ennek is vége lesz majd. 🤭 nem! még nem járunk a történet végénél, de hát egyszer mindent be kell fejezni, jól mondom? 😊 terveim között vannak au fordítások, de küzdök az engedélyért, ugyanis nem szeretném őket engedély nélkül publikálni. 😅 ezen kívül terveztem egy sajátot is, ami jungkook au lenne egy feat-el, aka nayeonnal. nem (!) ship fanfictionről van szó, csak egyszerűen kellett egy modell(?) a social media au történet felépítésére, ezért őt választottam jungkook mellé. érdekelne titeket? ah, imádkozzatok nekem, hogy engedélyt kapjak a fordításokra, mert ha az meg lesz, nem fogok leszakadni a wattpadról. és hogy erről a könyvről is beszéljek: elértük a több mint kilencezer megtekintést, aminek hihetetlenül örülök! nagyon köszönök nektek mindent! 💜