fanboy ⤷ vmin [szünetel]

75 - barátok? barátok.

☽ third person ☾

"TAEHYUNG?! MIT KERESEL ITT? MI.. MIÉRT VAGY ITT?"

"Shh.. Vedd lejjebb a hangodat, az emberek azt fogják hinni megtámadtalak vagy valami."

"DE HÁT MEGTÁMADTÁL! A SZÍVEMET! MAJDNEM SZÍVROHAMOT KAPTAM HALÓ!"

"Ne kiabálj már. Itt ülök melletted öt centire."

"EZÉRT KIABÁLOK. TÁVOLABB TUDNÁL MENNI AZ ARCODDAL TŐLEM? MERT ELFOGOK ÁJULNI."

Taehyung elkuncogta magát, de úgy tett, ahogy Jimin kérte, s kicsit távolabb tolta magát székével.

"Oh, oké. Így már sokkal jobb." sóhajtott. "De mit keresel itt? Nem a partyn kéne lenned? Hol vannak a barátaim? Láttad őket?" bombázta kérdéseivel a fiatalabbat.

"Uh, nyugodj le csibe, egyszerre csak egyet."

"Először is, mit keresel itt? Úgy értem, nem mintha nem akarnám, hogy itt legyél, mert hát végülis ki nem akarna veled lenni? A több millió twitter követőd most biztos egyetértene velem." hadarta.

"Velem akarsz lenni?"

"MIKOR mondtam ezt? És kérlek ne csinálj ilyen veszélyes dolgokat."

"Milyen veszélyes dolgokat?"

"Ez az önelégült, féloldalas mosolyod." mutatott Taehyung arcára. "Minden rajongó biztonságának érdekében mondom, ne csináld."

Taehyung próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését, de nem tudta sokáig bírni, és kinevetette az imádnivaló fiút.

"Mondták már neked, hogy mennyire vicces vagy?" nevetésétől Taehyung alig kapott levegőt.

"És neked mondták már, hogy a nevetésed mennyire kellemesen hangzik a füleknek?" nézte lágy mosollyal Jimin Taehyung nevető lényét, aki kezdett nyugodni.

"Miért vagy ilyen imádnivaló?" döntötte oldalra fejét Taehyung, ezzel aranyossá téve magát.

"És miért beszélgetünk hirtelen egy rohadt kisboltban, így Szombat éjszaka?" nézett körbe Jimin.

"Mert eszünk egy fagyit, hogy feloldjuk a szomorúságodat, és hogy beszéljünk az életről, miközben reméljük, hogy a problémád elmúlik." felelt a fiatalabb bíztatóan.

"Honnan tudod, hogy szomorú vagyok?" nézett rá kérdően.

"Nos, mondjuk úgy, hogy nézegettem a Twittert unalomból, amikor véletlenül rákattintottam a profilodra."

"Várj, várj, várj! Mi? Most azt mondtad, hogy TE nézed az ÉN profilomat?"

"Mi? Természetesen nem! Mint mondtam, csak véletlenül.." kezdett volna bele ismét, de Jimin közbe szólt.

"Ez valami álom? Abból sok rossz dologból, amik velem történtek a mai nap? Felmondtam, otthon hagytam a pénzem, a barátaim nem válaszolnak, erre te itt vagy velem, és azt mondod nekem, hogy te nézegeted a profilomat?"

"Ezt határozottan NEM mondtam." tiltakozott.

"De megtetted, igaz?"

"Nos, mondjuk úgy, hogy kíváncsi lettem az utolsó, kávézós vlog után, amit a barátaiddal csináltunk."

"Kíváncsi? Rám? Ez vicces." Jimin felnevetett.

Taehyung elmosolyodott Jimin hangját hallva.

"Miért lenne vicces?" nézett rá értetlenül.

"HELLÓ? Mert te vagy Kim Taehyung?? És én csak egy átlagos rajongó vagyok, aki csak egy barátja, az egyik barátodnak?? Évek óta rajongok érted, és ez nekem olyan távoli álomnak tűnt." Jimin zavartságában elnevette magát, s hajtincsei közé túrt.

"Azt hittem mi tovább léptünk már ebből a rajongó és idol stádiumból, miután találkoztunk a múltkor."

"Ez mit jelent?"

"Úgy értem.. Azt hittem mi már barátok vagyunk."

"Barátok?" húzta össze szemöldökeit.

"Igen, barátok. BA-RÁ-TOK. Barátok."

"Ez olyan furcsa. Barátja vagyok egy idolnak?" meredt maga elé, majd másodpercek múlva hirtelen Taehyung felé fordult.

"Kérlek mond, hogy nem olvastad el az összes tweetemet, mert száz százalékig biztos vagyok abban, hogy mindegyikben a mosolyod miatt törtem össze lelkileg." Jimin szinte könyörgött a fiúnak.

"Nos, nem hiszem, hogy azt épp olvastam volna, de szemeim elé került valami olyasmit, ahol a piros hajam után sírtál, miután át lett festve barnára."

"Nem azért, de a piros hajú Taehyung egy ikonikus időszak volt mindannyiunk életében." jelentette ki Jimin magabiztosan.

"Ezzel nem vitatkozom." nevette el magát a fiatalabb.

....