fanboy ⤷ vmin [szünetel]

157 - a sírba viszel

☽ third person ☾

Alig pár nap telt el azóta, hogy a fiatalabb Jiminnél aludt, s elmondta legfőbb problémáját hyungjának. Hoseok minden irányból próbálta megközelíteni a fiatalabbat, hiszen aggódott érte, de Jiminnel tudott csak kontaktba kerülni, viszont azon kívül, hogy Jungkook már jobban van, nem mondott neki semmit. Az idősebb tudta jól, hogy Jimin tudja mi történt, hiszen Jungkook a legkisebb baját is elmondja barátjuknak, de az fájt neki a legjobban, hogy Jimin nem osztja meg vele ezt. Úgy érezte innentől kezdve Jungkooknak és Jiminnek sincs már rá szüksége. Haszontalan barátnak tartotta magát, akiben nem bíznak meg. Ez alatt pár nap alatt pedig az idősebb teljesen elhidegült Jimintől is. Nem beszéltek, és ha szabad idejük is volt, Hoseok azt inkább Yoongival töltötte vagy otthon volt. Ez pedig Jimin számára volt érthetetlen. Neki ugyanannyira fájt az, hogy nem mondhatja el hyungjának Jungkook bánatát. A fiatalabb Jimin orrára kötötte, hogy nem mondhatja el senkinek, ő pedig megértette, és úgy is gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha Jungkook beszél Hoseokkal, és nem mástól tudja meg.

Hoseok gyakorlati ideje a végét járja, így ritkán van a cégnél, Jungkook szintén otthon dolgoskodik, amíg Jimin eddig minden napját az ügynökségen töltötte Taehyung társaságában, aki a fotózásokon kívül, a következő Come Back-jére is szorgosan készült.

Az ott dolgozók és a menedzserek is észrevették, hogy a két fiút el sem tudják szakítani egymástól. Vagy is.. El lehetett volna őket, ha azt az idol hagyja is, de mivel ezt nem tette, így minden egyes napjuk úgy telt, hogy a fotózásaik vagy a közös meetingjeik után, Taehyung karon ragadta az idősebbet és együtt mentek ebédelni, majd az idol magával vitte a studióba is, hogy Jimin részese legyen az új albumjának készületeiben. És hogy ez egy vérbeli Purples-nek milyen érzés volt? Leírhatatlan.

"Taehyung, én nem akarom így meghallgatni a track listjét az albumnak, hallod?" torpant meg a folyosón.

"Miért? Azt hittem várod már." fordult felé kérdően.

"Hogy a fenébe ne várnám életem kedvenc idoljának a zene listáját?! Ne mondj hülyeségeket." mondta felháborodva.

Taehyung lehajtotta fejét, és egy halvány mosolyt ejtett.

Én vagyok a kedvenc idolja.

"Akkor nem értem.." nézett ismét az alacsony fiúra.

"Purples vagyok Kim Taehyung! Egy rajongó. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy oda bemenjek és végig hallgassam." biccentett a studió ajtaja felé.

"Szeretném a többi rajongó társammal meghallgatni őket." nézett le a földre Jimin.

Taehyung nagyot sóhajtott, majd lassan a másik fiú elé sétált, akinek a tekintete még mindig lefelé irányult. Az idősebb meglátta az idol cipőjének orrát, s megérezte testének közeli jelenlétét is. Bepánikolt-e? Igen, teljes mértékben!

"Nézz fel Mimi.." szólította halkan az idősebbet, de az nem mert felnézni. Tudta, ha felnéz, az idol arca, – amit ő annyira tökéletesnek tartott – olyan közel lesz, hogy sokk hatás éri majd, és elájul.

Taehyung viszont nem foglalkozott semmivel. Lassan a másik álla alá nyúlt, majd finoman felemelte a fiú fejét, hogy végre lássa az arcát.

Jimin arca ijedtséget sugárzott, teste pedig teljesen lefagyott és megmerevedett, amíg a fiatalabb arcán halvány mosoly és kellemes nyugodtság látszódott.

Miért ölsz meg ezzel a halvány mosolyoddal is Kim Taehyung? Miért ennyire nyugodt a legkör körülötted? És miért szeretném ezt érezni, addig, amíg meg nem halok?

A csillogó, kölyök kutya szemeid és a biggyesztett, csókolni való, cseresznye ajkaid fognak a sírba vinni engem Park Jimin.

Teljesen elvoltak veszve a másik látványában, így azt sem vették észre, hogy Taehyung, az ujjaival, a másik állát simogatja finoman.

Annyira finom bőre van. Ha tehetném életem végéig simogatnám, vagy tennék vele mást is, ha szabadna.

"Mimi.." szólította halkan ismét.

"Kérlek szokj ahhoz a helyzethez, hogy te már nem rajongónak számítasz, ha nem egy nagyon-nagyon jó barátomnak, akivel szeretnék osztozni a sikeremben és a boldogságomban. Ne légy visszautasító és fogadd el ezt, rendben?" billentette oldalra fejét, de kezét még mindig nem vette el Jimin álla alól.

"Ne haragudj.. Csak.." kezdett makogni halkan, zavarában pedig azt sem tudta merre nézzen.

"Nincs miért haragudnom. Szokatlan tudom és megértem, de bevallom néha kényelmetlen, hogy még mindig idolként kezelsz, és nem egy barátod ként." engedte el Jimin állát.

"Én tényleg sajnálom Taehyung. Nem szeretném, hogy ezt érezd." fordította el fejét bűnbánóan.

"Nincs semmi baj, csak azt kérem szokj hozzá, hogy barátok vagyunk, és nem egy speckó VIP meetingen vagy." nevette el a végét Taehyung, hogy oldja helyzetüket.

"Ez elég jónak hangzik." gondolkodott el az idősebb.

"Jaj, ne már." nyögött fel a fiatalabb, mire Jimin elnevette magát.

A hold szemű mosolyod Park Jimin. Az élet, de a sírba is visz egyszerre.

....

heyhey! úgy éreztem ideje ismét egy kisírt résszel jelentkeznem nektek. annyi mindent mondanék nektek, így össze-vissza mindent, de nem lehet, túl sok lenne. a mai részről csak annyit tudok nyilatkozni, hogy: "én csak szeretem őket 🥺👉🏼👈🏼"
köszönöm nektek a rengeteg csillagot, és a sok megtekintést is, ami napról-napra csak több és több.
remélem a mai rész is elnyerte a tetszéseteket.
legyen szép napotok és vigyázzatok magatokra!

💜