fanboy ⤷ vmin [szünetel]

155 - minden rendben lesz

☽ third person ☾

A megrendelt ételeket elvitelre kérték, így Jimin számára az sem volt kérdés, hogy Taehyung velük tart-e vagy sem. Így került az idol, ismét a rajongó lakásába, ami azóta sem változott. Jungkook már otthonosan mozgott a kis lakásban, pont úgy, mint maga a tulajdonos is. Taehyung pedig igyekezte elengedni magát, hogy Jimin ne érezze kényelmetlenűl a helyzetet, ahogy azt a legelső alkalommal is tette.

Amíg a két fiatal kipakolta a szatyrokat, addig az idősebb elővette a tányérokat és a poharakat, hogy minél előbb hozzáfoghassanak az evéshez.

"Elmegyek fürdeni hyung." nézett Jungkook az idősebbre, miután letette az asztalra az evőpálcikákat.

"Rendben, menj csak. Szekrényben ott vannak a tiszta ruháid." biccentett Jimin a hálója felé.

Jungkook bólintott egyet, majd felállt az asztaltól, és már el is tűnt az idősebb szobájában. Jimin gondterhelt sóhajjal nézett a fiú után.

"Ne aggódj már érte annyira Mimi. Ezzel csak neki teszel rosszat." tette kezeit Jiminére.

"Taehyung-ah, azt sem tudom, mire számítsak. Nem tudom mit fog mondani, és nem tudok rá felkészülni." az idol érezte, hogy Jimin mennyire ideges.

"Minden rendben lesz. Biztosan fogsz tudni neki segíteni. Ha fizikálisan nem is, de már az is elég nagy segítség lesz neki, hogy beszéltél vele és elmondhatta neked azt, ami nyomja a szívét. Ne aggódj miatta és ne idegeskedj ezen, mert rajta is kijön majd, ez pedig nem lesz jó." nyugtatgatta az idősebbet.

"Azt mondod?" nézett Taehyungra félve.

"Azt igen." bólintott nagyon mosolyogva.

"Én most megyek, köszönöm, hogy veletek tölthettem ezt a késői ebéd dolgot." állt fel az asztaltól Taehyung.

"Jaj már Taehyung-ah! Nincs mit köszönnöd. Örülök, hogy velünk tartottál." mosolygott kedvesen.

Már megint a sírba viszel Park Jimin.

"Akkor majd beszélünk." szólalt meg zavartan a fiatalabb, amikor már az ajtóban álltak.

"Igen." biccentett az idősebb.

"Mimi." mosolyodott el ravaszan Taehyung.

"Na, jól van menj!" hessegette el Jimin.

Taehyung nevetve fordított hátat, és indult el a folyosón a lépcsőház felé, miközben integetett az ajtóban állónak. Jimin megvárta, amíg a fiú eltűnik a folyosóról, majd bezárta az ajtót. Beljebb sétálva, hallotta, hogy Jungkook még zuhanyzik, ezért bevonult a konyhába, hogy rendet tegyen.

Az előszobai szekrényből előhalászta a vendég paplant és a hozzátartozó párnát. Tudta, hogy Jungkook nem fog egyedül aludni, így gondolkodás nélkül a szobájába ment, hogy letegye az ágyneműt az ágyára.

"Mehetsz hyung!" dugta be fejét a hálóba a fiatalabb.

"Rendben. Addig szerezz be magadnak, amit szeretnél, és kuckózd be magad. Már megágyaztam." biccentett Jimin az ágy felé.

Jungkook aprót bólintott, majd a konyhába ment. Hiába érezte magát otthon Jimin lakásában, most még is úgy szorongott, mintha életében először járna ebben a lakásban, és nem merne hozzányúlni semmihez. Elképesztően ideges volt. Jimin zuhanyzása pedig óráknak tűntek neki. Izgult, és legszívesebben elszaladt volna innen, de úgy érezte, ezt most meg kell tennie, Jimin majd segíteni fok neki. Bár titkon tudta jól, hogy még Jimin sem
fog tudni segíteni neki.