fanboy ⤷ vmin [szünetel]

76 - telefonszám

☽ third person ☾

"Következő kérdés. Nem a partyn kéne lenned? Az emberek nem keresnek téged?" váltott Jimin.

"Kiszöktem, és ismerek pár embert, akik segítettek."

"Úgy érted lefizetted a biztonságiakat, hogy kitudj szökni?"

"Miért visz az agyad téged ilyen ötletbe?" nézett értetlenül Jiminre. "A biztonságiak nagyon komoly szigort képviselnek a BigHit épületében, és náluk nem lenne az a pénz, amivel kitudnék szökni." nevette el magát. "Nem hazudok, volt alkalom, hogy rajtakaptak már, és rám szóltak, hogy ezt nem kéne, de nem törődtem vele." vont vállat lazán.

"A mai társadalom elvileg ezt brat-nek hívja."

"Minek?"

"Rosszfiúnak." javította ki magát Jimin, Taehyung pedig hangos nevetésben tört ki.

"Most ezen mi olyan vicces?"

"Az, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ma ennek hívott. És most, hogy te is mondtad.." nevetett tovább.

"Szóval, ha rosszfiúnak hívnak, megnevetett téged?"

"Ami azt illeti, a Te szádból sokkal jobban hangzott." mosolyodott el Taehyung önelégülten, amitől Jimin teljesen zavarba jött.

"Ne mondj ilyeneket Taehyung-sshi."

Taehyung elrejtve mosolyát, balkezével az előttük lévő asztalra támaszkodott, majd állát a bal tenyerébe helyezte, mielőtt Jiminre nézett volna, aki viszont Taehyung cselekvésére hirtelen előre fordult.

"Megszeretnéd osztani?" tette fel a kérdést.

"Megosztani mit?" pillantott oldalra, Taehyung felé.

"Azt, ami bánt. Azt mondtad rengeteg dolog történt veled ma, elszeretnéd mondani a barátodnak?"

Jimin egy pillanatra megállt, mielőtt Taehyung szemébe nézett volna. Ebben a szögben most teljesen megmutatkozik a köztük levő magasság. Taehyung mellkasával nézett szemet, s amint arcára pillantott, teljes ámulatba esett. Mint mindig.

"Szerintem tök ironikus lesz megosztani a problémám azzal a személlyel, aki általában segít abban, hogy eltűnjenek."

Taehyung értetlen arccal reagált az idősebb mondatára, amit Jimin észrevett, ezért gyorsan folytatta mondani valóját.

"Úgy értem, még mindig próbálom feldolgozni, hogy most itt ülsz mellettem, és normális beszélgetést folytatsz velem, mint egy baráttal." magyarázott hevesen, amit Taehyung mosolyogva hallgatott. Teljesen odáig volt a fiúért.

"Ez már a második alkalom, hogy találkoztunk és beszélünk egymással. Első alkalommal úgy éreztem, csak udvariasságból beszélsz velem, mert a rajongód vagyok. Nem mondom, hogy rossz érzés volt, mert egyáltalán nem volt az. Purples életem során, eddig az volt a legszebb napom. Úgy éreztem a fentiek meghallgatták imáimat." sóhajtott.

"Azta, te aztán nagyon túl gondolsz dolgokat az életedben, jól mondom?"

"Nem mondasz hülyeséget, észrevettem magamon már Én is." nevette el magát.

"Bolond vagy, tetszik, hogy veszed a vicceket."

"Valakinek ilyennek is kell lennie, nem?" vont vállat mosolyogva. "Tudom, hogy te is kitudod viccelni magad. Meg sem tudnál hazudtolni ebben, mert a rajongód vagyok."

"Pff.. Akkor ezek szerint egy olyan dolgom sincs, amit ne tudnál."

"De van. A telefonszámod." meggondolatlan válaszától Jimin hirtelen lefagyott, de megpróbálta nem mutatni.

"Szeretnéd?" billentette oldalra fejét Taehyung.

"CSAK VICCELTEM, oké? Tudom a helyem." tiltakozott hevesen.

"Milyen helyről beszélsz?" nevetett fel Taehyung hitetlenkedve. "Barátok vagyunk már, nem? És a barátoknak meg kell hogy legyen a másik száma, vagy nem jól mondom? Ebben nem látok semmi rosszat." ingatta fejét Taehyung.

"Még mindig fura." sóhajtott Jimin.

....

heyhey! amint látjátok nagyon belejöttem a kiírt részek írásával, és egyszerűen sosem bírom ki azt, hogy egy nap csak két részt publikáljak nektek.
az elkövetkezendő részek sem lesznek másképp, úgy éreztem, most ezeket a kiírt részek kellettek.
remélem nektek sem volt ellenetekre és tetszettek nektek az eddigi részek, amiket közzétettem.
legyen szép napotok!

♡︎