fanboy ⤷ vmin [szünetel]

140 - barát vagy ellenség?

☽ third person ☾

"Esküszöm, hogy nem azért vagyok itt, hogy bárkit is kiborítsak."

"Én nem mondtam semmit."

"Igen, de úgy nézel, mintha lyukakat égetnél a fejembe." kuncogott Lucas, miközben visszanézett Hoseokra, aki csendesen követte.

"Nem azért jöttem, hogy tönkretegyem a napod, ígérem. Taehyung nagyon könyörgött, hogy jöjjek, és azt mondta, hogy lesz valami nem tudom micsoda, amit barátok csinálnak, vagy ilyesmi. Nem is tudtam, hogy ti jöttök."

"De honnan.."

"Honnan ismerem Jungkookot? Annak plüssnek a készítőjét személyesen ismerem. Az egyik alkalommal találkoztam a vállalatnál Jungkookkal és elmentünk ebédelni. Akkor mesélt a plüssökről és így tettem szóvá neki a vidámparki plüsst, amit ma tettek ki a boltba. Pár darab volt csak belőle, ezért elintéztem neki, hogy az egyik az övé legyen." magyarázta Lucas lazán, nyoma sem volt hazugságnak vagy bármi másnak.

De ez nem magyarázza azt a tényt, hogy megpróbálod őt feldühíteni. Megkérdezni tőle, maradhat-e, amikor nincsenek jó viszonyban, és megkérni, hogy menjek veled, amikor egyértelműen megkérdeztem Yoongit?! Halálosnak tűnsz számomra.

Hoseok úgy gondolta nem teszi szóvá, és inkább befogja a száját.

"Tudom, hogy Yoongi nem szereti, ha önző vagyok, de csak ez az egy módja volt annak, hogy beszéljek veled."

Hoseok szemei elkerekedtek Lucas szavaitól. Beszélni vele? Minek?

"Beszélni akartál velem? Miről?"

"Nos, ami múltkor történt."

"Sajnálom, nem emlékszem, mi történt a múltkor, kérlek részleteznéd?"

Lucas tudta, hogy Hoseok mit próbál tenni. Megpróbálja rávenni, hogy ismerje el, amit rosszul tett, és bocsánatot kérjen érte. És ezt is fogja tenni.

"Legutóbb a kisboltban volt egy kis félreértésünk." kezdte.

"Az számomra nem félreértésnek tűnt, hanem mindkettőtök éveken át tartó megoldatlan problémájának."

"Ez így is van. De amiért bocsánatot akartam kérni, azaz, ahogyan múltkor beszéltem veled. Valahogy elvesztettem a kedvemet és kellemetlen dolgokról kezdtem beszélni."

"Nem kell bocsánatot kérned tőlem. De azt hiszem, bocsánatot kellene kérned Yoongitól."

"Tudod, hogy ezt nem könnyű megtenni."

"De most jól csinálod."

"Te különb vagy tőle, oké?"

"Miben különbözöm pontosan tőle?"

"Nem tetszik nekem. Ezért."

Hoseok nem volt képes erre válaszolni. Először azért, mert nem tudta, hogyan kell, másodszor azért, mert úgy gondolta, ha erre egy másik kérdéssel válaszol, akkor ez csak még tovább fajul.

"Hmm, mivel már itt vagyunk, miért nem megyünk erre?"

"Óriáskerék?" lepődött meg a fiatalabb.

"Igen, ültél már rajta korábban?"

"Nem, még nem."

"Nagyszerű, itt a lehetőség rá." mosolygott Hoseokra. Azzal a mosollyal, amelyre senki sem mondhat nemet.

Hoseok ült be a kocsiba először, majd Lucas követte őt. Rögzítette az ajtót, majd óvatosan leült a szemközti oldalon.

"Szeretek ezen ülni, mert remek kilátást nyújt, és szép képeket lehet készíteni. Gyerekkorom óta szeretek fényképezni."

Lucas elővette a telefonját, és elkezdte fényképezni a tiszta eget és az utcákat. Nyugodtnak látszódott és annyira belemélyült a tevékenységébe, hogy Hoseok el sem hitte azt, amit lát, mert olyan volt, mintha saját magát látta volna.

Szereti megörökíteni a tájakat, a szép látványokat. Megállni, hogy fényképeket készítsen falfestményekről, virágokról, az égről. Bármi olyanról, ami mosolyra készteti őt.

Nem tudta elhinni, hogy, mennyire ellentétes a két ember. Yoongi szereti magában tartani a dolgokat, ezért az embereknek meg kell kérniük őt, hogy tudják a válaszát, amíg Lucas egy nyitott könyv. Először az embereket éri el, és először az emberek felé nyit.

"Te is szeretsz fényképezni?" kérdezte Lucas, és Hoseokra nézett.

"Hmm, imádom fotózni a naplementét."

"Én is! Nézd meg ezeket." Lucas Hoseok felé nyújtotta telefonját, így mindketten megnézték a galériáján található fotókat. Igaza volt, rengeteg naplementés kép volt a telefonján. Volt, amelyik az utcán sétálva vagy az ablakában készültek, de volt olyan is, amit az autójában ülve készített.

"Szépek."

"Igen, szép." mondta Lucas, de a szeme nem a telefonjára, hanem a vele szemben ülő személyre irányult.

Amikor leszálltak a kerékről, Hoseok azonnal körülnézett abban reménykedve, hogy megtalálja barátai ismerős arcát.

"Bocsánatkérésként, meghívathatlak egy ebédre?"

"Nem hiszem, hogy ez olyan fontos lenne hyung."

"Igen tudom, csak szeretnék bocsánatot kérni."

"Már mondtam, hogy rendben van, nem kell."

"De.."

"Azt mondta, hogy nem akarja. Most már le tudnád venni a kezedet róla.. sunbae?"

Yoongi megfogta Hoseok kezét, és magához húzta. Hoseok Jungkookot látta maga mögött, aki még mindig leolvashatatlan arccal, a plüssét tartva figyelte az eseményeket.

"Nem veled beszéltem Yoongi."

"És Hoseok befejezte veled a beszélgetést, így többé nem kell őt zavarnod."

Hoseok meglepődött azon, ahogy Yoongi visszabeszél Lucasnak, aki ezért eléggé bosszúsnak tűnt.

"Foglalkozz a saját dolgoddal kölyök."

"Ő az Én dolgom." válaszolt vissza.

"Miért? Még is mi köze van neki hozzád?"

Hoseok érezte, hogy Yoongi kissé szorít a csuklóján, ezért aggódva nézett rá, de nem tudta, hogy a következő szavak, amelyeket Yoongi mond, a következő két másodpercben leállítja a szívét.

"Az, hogy szeretem őt."

....