fanboy ⤷ vmin [szünetel]

125 - közeledünk

☽ third person ☾

Hoseok boldogan lapozta végig galériáját, megelégedve azzal a mennyiségű esztétikai fotóval, amelyet a kisboltba sétálva készített. Csaknem tíz percet töltött el azzal, hogy a naplementét fotózta. Arra gondolt, Jimin várhat egy kicsit a fagyira.

Amikor az üzlet elé ért, üzenetet küldött Jiminnek, és megkérdezte, hogy elkészült-e a fotózással, miközben egyidejűleg benyomta a bolt ajtaját, ezért nem látta, hogy a másik oldalon lévő személy az ajtónál áll.

A hangos durranás megdöbbentette Hoseokot. Telefonját pedig majdnem kiejtette kezéből, amikor előre pillantott, és meglátta, ki az a személy, aki vele szemben áll.

"Ó, a francba, sajnálom!" Hoseok azonnal visszahúzta az ajtót, és pánikba esve tartotta a srác arcát, és alaposan megvizsgálta azt, esetleges zúzódásokat vagy akár vért keresve.

"A francba! Az arcod többet ér, mint az egész életem együttvéve! Sajnálom, ilyen idiótát!" morgott Hoseok.

A srác, akinek az arca Hoseok kezei között voltak pislogni kezdett.

"Folyton bántasz engem, valahányszor meglátjuk egymást Hoseok-ah. Ez a te hobbid, hogy így ütsz emberekre?" kuncogott az idősebb.

Hoseok zavartan húzta el a kezét a másik arcától.

Mit is csinál ő itt? Ez a kisbolt kizárólag a BigHit művészeinek számára van? Miért jön ide mindenki?

"Azt hiszem, van egy olyan szokásom, hogy nem nézek magam elé, amikor túlságosan elmerülök valamiben. Még egyszer sajnálom Lucas."

"Hmm, de ez még mindig fáj. Azt hiszem, időpontot kellene egyeztetnem az orvosommal." mondta Lucas a halántékát masszírozva.

Baszki. Ez akkor az a rész ahol kifizetem a károkat? Nem nyilvánvaló, hogy nincs erre pénzem?

"T-tényleg? Ak-akkor azt hiszem, el kéne kísérjelek."

Hoseok nem tudta igazán elrejteni az érzelmeket az arcáról, olyan, mint egy nyitott könyv, ezért Lucas hirtelen nevetésben tört ki.

"Az arcod!" nevetett Lucas.

"Ne aggódj, csak viccelődök, ez nem nagy baj. De azért mégis kártérítést szeretnék kapni, mivel a drága arcom megsérült." Lucas elmosolyodott és megborzolta a kisebbik haját.

"Akármit!" mondta ki hirtelen Hoseok.

"Vegyél nekem fagyit." mutatott Lucas a plakáton található fagyira.

"A menedzserem szerint ennek jó íze van, ezért jöttem ide, mielőtt hazamennék. Ki gondolta volna, hogy még egyszer itt találkozunk."

"Ahh!" bólintott kellemetlenül Hoseok, mert nem tudta, mit kellene válaszolnia.

"Tegnap nem tudtunk rendesen beszélni, mivel nem voltál egyedül. Most?"

"Tessék?"

"Egyedül vagy? Kihasználhatom ezt az alkalmat, hogy mohó legyek és kérjek egy kicsit az idődből?" Lucas elmosolyodott, míg a hangjában volt valami utalás, amitől Hoseok fülei elvörösödtek.