fanboy ⤷ vmin [szünetel]

166 - semmi baj, csak...

☽ third person ☾

Jimin és Taehyung debütálásnak napján felpörgött minden. A sajtó, a média, a közösségi haló, az emberek, és a két főszereplő is.

Még csak a harmadik napján voltak a promóció hetüknek, de a két fiú energiája kifogyóban volt. Rengeteg interjúra hívták őket, fotózásokra, és a cégnél is rengeteg mindent kellett egyeztetniük.

Taehyung hihetetlen boldog volt, hogy Jimin álma végre valóra vált. Senki sem hitte volna el neki, de tényleg elmondhatatlanul boldog volt, amiért tudott segíteni a másiknak abban, hogy álmait elérje, és végre részese legyen annak, amit igazán megérdemel.

"Mára végeztünk! Itt a hétvége, holnapra és holnap utánra semmilyen debütálással kapcsolatos programunk nem lesz. Szabad napunk van!" csapta le az asztalra a mappákat a promóció szervező.

"Ah, komolyan! Erre vártam!" sóhajtott Taehyung.

"Aish, ne sóhajtozz itt." mutogatott rá. "Menjetek a dolgotokra! Hétfőig senkit se lássak!" hessegetett ki mindenkit a irodából.

"Akkor most, hogy szabadok vagyunk, mit kéne csinálni?" tűnődött el hangosan Taehyung. "Te mit csinálsz a hétvégén Mimi?" fordult az említett felé.

"Öhm.. Nem tudom még." felelt. "Miért?" kérdezte kíváncsian.

"Bandázhatnánk egyet a hétvégén." mosolyodott el a fiatalabb.

"Biztos jó ötlet ez? Mármint, én fáradt vagyok. Nekem ehhez nincs most kedvem." felelt őszintén.

"Na, de Mimi.. Pihenni ma is tudsz, hiszen még csak Péntek van. Holnap pedig újult erővel bandázhatsz." magyarázta Taehyung, de az idősebb csak egy nagyot sóhajtott.

"Taehyung.." szólította meg az idolt, aki minden figyelmét neki szentelte. "Most csak engedd, hogy hazamenjek és aludjak, mert nem tudok gondolkodni." fordult felé.

"Jól van, jól van. Értettem." bólogatott nagyokat. "De azért egy késői ebédet bedobhatnánk, mert nem ettünk egész nap, én pedig kezdek éhes lenni."

"Akkor menj és egyél."

"Aj, Mimi." nyögött fel szenvedve. "Nem igaz, hogy nem érted." kezdett el hisztizni, amit Jimin nem tudott mire vélni. "Ez egy Taehyung tény. Kim Taehyung sosem szeret egyedül enni. Purples vagy és ezt nem tudod?" vonta kérdőre a szőkét.

"Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy van nálam nagyobb rajongód." kérte ki magának felháborodva, viszont arról fogalma sem volt, hogy ez mit vált ki a másikból. "Ami a tényt illeti, ne haragudj, de ezt sosem említetted sehol, szóval ezen ne akadj fent." oktatta ki az idolt. "Úgy látszik még mindig ott tartunk, hogy a rajongód vagyok." Jimin megállás nélkül ugratta a másikat, aki viszont teljesen szótlan lett.

Most ilyenkor mi van Taehyung?

"Jó, mindegy. Menjünk enni." ragadta karon a szőkét, majd megindultak kifele az épületből.

"Arról nem volt szó, hogy nálam eszünk." jegyezte meg Jimin, mikor beértek a lakásába. Az idősebbet nem igazán zavarta, hogy a másik fiú is ott van nála, pedig iszonyúan álmos és fáradt volt.

"Hol máshol ehettünk volna?" kérdezte.

"Mondjuk ott, ahol az ételt is vettük?" kérdezett vissza Jimin.

"Ennyire le akarsz rázni?"

"Nem, csak..."

Jimin, semmi kifogásod sincs ellene. Hagyd.

"Semmi." sóhajtott.

"Akkor viszont mossunk kezet, és üljünk le enni." csapta össze kezeit boldogan az idol, és teljesen ott érezve magát ment a fürdőszobába.

"Nem hiszem el." motyogott hitetlenkedve orra alatt az idősebb.

Amíg Taehyung a fürdőben volt, Jimin kezet mosott a konyhában, és elkezdte kipakolni a szatyorban lévő, becsomagolt ételeket. Nem vettek keveset.

"Taehyung! Arról sem volt szó, hogy iszunk! Hallod?!" kiáltotta el magát.

"Valamit muszáj inni mellé Mimi. Meg hát ünneplünk." jött ki a fürdőből.

"Az ráfért volna holnap is, nem?" vonta fel kérdően szemöldökét a szőke.

"Végülis igazad van." bólintott.

"Hogy fogsz haza menni, ha sojut iszol?"

"Szólok a sofőrnek, hogy vigyen haza." vont vállat.

"Hihetetlen vagy." ingatta fejét nevetve.

"Igen tudom, elég sokszor mondtad már." mosolyodott el ravaszan, Jiminnek pedig egyből leesett, hogy a folytonos kommentjeire utalt az idol, amiket nap, mint nap a posztjai alá írt.

"Néha olyan inger jön rám, hogy megüsselek." közölte ridegen a másikkal, mire az elnevette magát.

"Jaj, Mimi. Kis hazudgálós." nevetett. "Inkább együnk. Kiszakad a hasam." biccentett az ételek felé.

Ismét ugyanúgy foglaltak helyett, mint a legutóbb. Taehyung elkezdett beszélni, és be nem állt a szája, addig, amíg észre nem vette, hogy a szőke csak elnémulva piszkálja az ételt, és folyamatosan hümmög, mint aki odafigyel a másikra.

"Jimin, valami baj van? Fáradt vagy?" hajolt picit előrébb az asztalnál Taehyung, az idősebb megriadt a neve hallatán.

"Mi? Tessék? Nem nincs semmi baj." rázta fejét nemlegesen.

"Biztos?" vonta fel szemöldökeit. "Nézd, nekem elmondhatod, megbízhatsz bennem." beszélt Jiminhez kedvesen.

"Tudom, csak.. Nem szeretem másra tenni a terhemet, és panaszkodni." nézett fel Taehyungra. "Látszik, hogy boldog vagy, és nem szeretném elrontani." pillantott el róla zavartan.

"Jimin.." sóhajtott a fiatalabb. "Barátok vagyunk. Ha valami problémád adódik, panaszkodsz vagy ha valami baj van, az nekem sosem lesz teher. Sőt, ez a többieknek sem az." utalt Hoseokra és Jungkookra. "Nyugodtan elmondhatod mi bánt vagy mi az, ami nyom téged." mosolyodott el Taehyung, Jimin pedig aprót bólintott. "Akkor.. Mi a baj Jimin?"

"Semmi, csak... Egyszerűen nekem ez így még túl sok. Hamar elfáradok ebben az egészben, és úgy érzem, hogy elfogok fogyni." magyarázta.

"Nézd Jimin.." kezét átnyújtotta a fiú felé, majd megfogta a szőke apró kézfejét. "Ez sajnos az elején ilyen. Úgy tűnik, mintha nem csinálnál semmit, még is fáradt vagy, és ahogy említetted, úgy érzed elfogsz fogyni. Ezzel abszolút semmi baj sincs." ingatta fejét. "Csinálj a munkád mellett valami olyat, ami kikapcsol téged. Ha szereted a könyveket, akkor olvass, ha szereted a zenét, hallgass zenét. Kapcsolj ki. Még akkor is, ha az csak egy öt vagy tíz perc, mert annyira van időd. Az ilyen kell Jimin." Taehyung látta a kétségbe esést a másikon, így ott próbált neki segíteni, ahol csak tudott.

"Igazad van. Ez lesz. Valamit fogok keresni magamnak." bólintott magabiztosan Jimin. "Együnk."

.........