fanboy ⤷ vmin [szünetel]

154 - tudta jól

☽ third person ☾

Jungkook a live stream-jét követően még egy jó ideig bent volt az üres próba terembe. Pont egy olyat választott, ahol egy gyakorlaton lévő idol palánta sem zavarja, így nyugodtan pihenhetett. Pihenhetett.. Nem pihent ő, csak kifogást akart találni saját magának, hogy miért nem akar kilépni ebből a helyiségből. Tudta jól, hogy hyungjai itt vannak ma az ügynökségnél. Igaz, nem az összes, de itt vannak, és ez pont elég volt neki. Nagyon nem akart velük találkozni, de mind ezek ellenére még is megfordult a fejében a gondolat, hogy kéne. Hiányoztak a barátai, és úgy érezte valakivel beszélnie kell, mert ha nem teszi összeroppan.

Órákat töltött abban a poros teremben, amit senki sem használt. Zenét hallgatott, olvasott, videókat nézett és próbált kitalálni valami témát, amit majd a nézőinek mutatni tud. Hiszen az élet megy folyamatosan, még akkor is, ha az emberen a világ fájdalma ül.

Délután valamiért előbb sötétedett, amit Jungkook meglepődve nézett az ablakból. Azt hitte már késő este van, hisz nem volt még a nyakukon a téli időszámítás. Telefonjára nézve tudta meg, hogy már négy óra is elmúlt bőven. Mennie kellett, mert még rengeteg feladat várt rá. Összepakolta cuccait a földről, majd kilépve a teremből, bezárta annak ajtaját. A folyosón hatalmas csönd uralkodott, s csak néhány teremből lehetett tompán kivenni a zenék ritmusát.

Jungkook komótosan lesétált az információs pulthoz, hogy visszaadja a kulcsokat, de nem várt személyre talált a pultnál. Kim Taehyung volt az. Az újdonsült idol barátja, akit nagyon megszeretett, és hyungja ként tekintett rá. Akárhányszor látta az idősebbet, mindig mosolygott rajta, mert eszébe jutott, hogy régi barátja, Jimin mennyire oda van érte. Titkon pedig izgatottan várja azt a pillanatott, hogy végre lássa őket kézen fogva és boldogan.

"Szia hyung!" köszöntötte halkan Jungkook.

"El sem hiszem, hogy látlak. Jól látok, és tényleg Jeon Jungkook áll előttem?"

"Hyung.." nézett fel rá, amolyan  ne viccelődj már fejjel.

"Ne nézz így. Mindenki halálra aggódta magát érted. Napok óta keresünk, és el sem tudtuk érni azt a tök fejedet. Jimin halálra aggódta magát. Már sírni sem tud, annyit sírt érted." panaszkodott mérgesen Taehyung, de még is megkönnyebbűlt, hogy végre láthatja legkisebb barátját.

"Sajnálom, hogy így eltüntem hyung." hajtotta le fejét bűnbánóan.

"Nézd kölyök, én nem haragszom rád. Örülök, hogy végre láthatlak." ölelte magához.

"De azt remélem tudod most, hogy találkoztunk nem menekülsz..?" Taehyung kérdésére, a fiatalabb felvont szemöldökkel nézett rá.

"Az angyalunknak munkája van fent a harmadikon. Szépen jössz velem." biccentett az emelet felé.

"Hyung én.. Én még nem..." makogott ijedten Jungkook.

"Nem gondoltad, hogy ezek után csak úgy hazamész?! Itt van a legjobb barátod, aki szinte a testvéred már. Napok sírt érted, és képes lennél hazamenni? Csak úgy?" az idősebb tudta, hogy ez biztosan befog válni kölyöknél.

Be is vált. Így kerültek fel a studióba, ahol épp Jimin dolgozott. Két órája ültek a studió mellékhelyiségében, várva barátjukra. Taehyung próbált beszélgetni a fiatalabbal, amit néha eltudott érni nála, de annyira idegenek voltak most egymással, mint két ismeretlen ember az utcán. Taehyung nem volt ezmiatt mérges, érezte és tudta jól, hogy hiába lettek jó barátok, még nem bízik meg benne a fiatalabb annyira, hogy egyből beszélni tudjon a problémáiról. Ide egy valaki kellett, az pedig maga Park Jimin volt.

"Na végeztem.." nyitott be a helyiségbe az említett, majd mikor meglátta a kanapén ülő Jungkookot, kezeiből eldobott mindent, odaszaladt hozzá, s minden erejét felhasználva felhúzta a kanapéról, hogy szorosan magához ölelhesse.

"Baszdmeg Jeon Jungkook! Úgy igazán. Baszdmeg!" kiabálta, de szemeiből folytak a könnyek.

"Minden nap hívtalak, írtam neked. Egy nap ezerszer. Nem fogadtad, nem írtál vissza, de még sem nézted. Nem voltál elérhető sehol, és még az ügynökségre sem totlad be a taknyos orrodat Jeon Jungkook! Nem volt olyan napom, hogy ne sírjak érted, te szemtelen gyerek. Tudod te mennyire aggódtam érted? Nem csak én Kookie, mindenki." zokogott tovább Jimin.

Jungkook lehajtott fejjel állt síró hyungja előtt. Beszélni akart. Azt mondani, hogy sajnálja, és hogy nem akart szemelől tűnni, de nem tudott kibökni egy szót sem. Mindenki miatt rosszul érezte magát, de Jimin sokkal közelebb állt hozzá, mint bárki más, így még rosszabb volt.

Hallva hyungja keserves sírását, miközben épp leszídta őt, torkán érezte a gombócot. Úgy érezte mindjárt elsírja magát. Azt sem tudta mit csinájon, mit mondjon, mit tegyen. Tehetetlenül állt.

"Szerintem menjünk haza. Gyere kölyök, haza viszünk." szólalt meg végül Taehyung, majd nyugtatólag rámosolygott Jungkookra.

Jimin nem tudta megfogalmazni mit is érzett pontosan. Mérges volt és haragudott a fiatalabbra, de közben örült is annak, hogy végre láthatja őt. Amikor mondta, mennyire aggódott Jungkookért, nem esett túlzásba. Nem volt olyan pillanata a napokban, hogy ne jutott volna eszébe a kölyök.

Útközben, a kocsiban halkan szólt rádió. Taehyung az utat figyelve vezetett, miközben Jungkook a hátsó ülésről némán nézte a mellette elsuhanó szöuli életet, Jimin pedig idegesen dobolt kezeivel combjain, amit Taehyung észrevett, ezért a váltón pihenő kezét, ráhelyezte Jimin kezeire, és finoman megszorította őket, jelezve, hogy ne idegeskedjen annyit, majd visszahelyezte a váltókra.

Jimin jelenleg annyira nem volt itt, hogy az idol utáni rajongó énje elő sem jött. 

Folyamatosan járt az agya. Gondolkodott, hogy mit csináljon. Beszéljen vele ma, hogy mi a baj vagy hagyja későbbre. Viszont Jimin nagyon kíváncsi volt és eszébe jutott a fiú live stream-je is, s talán ez volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy bizony ma utána fog járni annak, hogy mi Jungkook problémája.

Taehyung kitalálta azt az ötletet, hogy mielőtt a úti céljukhoz érnek, menjenek be az egyik kajáldába, ahol nagyon finom marhát készítenek. Megrendelték a kívánt ételeiket, amit türelmesen vártak a pultnál.

"Van kedved ma nálam aludni Jungkook?" kérdezte tőle nyugodt hangsúllyal Jimin. A fiatal, a hirtelen jött kérdéstől meglepődött, amit az idősebb észre is vett.

"A-azt hittem haragszol rám hyung." makogta zavartan.

Jimin nagyot sóhajtott.

"Szeretnék beszélni veled Jungkook." közölte.

Jungkook pedig tudta jól, hogy hyungja mit is ért ez alatt. Tiszta vizet kell öntenie a pohárba, és elmondania mindent, amit érez és gondol. Izgult azért, hogy Jimin mit fog szólni arról, ami vele történik éppen. Félt az egész helyzettől, még úgy is, hogy tudta, Jimin soha, semmilyen körülmények között nem ítélné el, legyen szó bármiről is.

Mert ő olyan barátja volt az embernek, aki alaposan ismerte a másikat, de ennek ellenére is szeretett.

....

heyhey! megérkeztem az új résszel!
nincs átolvasva, ugyanis, most tervező grafikai órán írtam meg az egészet, így sok mindenre kellett figyelnem. ha időm lesz rá, akkor ma mindenképp kijavítom, ha találok benne hibákat.
elértük a könyv tizenhatezres nézettségét, valamint benne vagyunk a top5-ben is vmin kategóriában, aminek iszonyatosan örülök! köszönöm a csillagjaitokat és a kommentjeiteket is!
legyen szép napotok!

💜