fanboy ⤷ vmin [szünetel]

162 - ne haragudj

☽ third person ☾

Ahogyan azt az internetről is megtudhatta mindenki, ma van az ügynökség kiságának utolsó zárt napja, ugyanis pár napon belül nyitni fog, ezzel együtt pedig debütál az első olyan személy a cégnél, aki csak is kizárólag modelkedéssel foglalkozik. Park Jimin.

Jól kijött az ügynökségnél dolgozókkal, így könnyen mentek a vele kapcsolatos dolgok. Ma az utolsó előkészületi napon Taehyung is részt vett, ugyanis ma vették fel az apró reklámokat, amik a tévében fognak menni, valamint a fél órás interjút, amit a rajongók majd hétvégén nézhetnek meg az ügynökség honlapján.

Épp az ebéd szünetre csöngetett a rendező, amikor Hoseok beért a stúdió bejáratához. Mindenki hangosan felsóhajtva ment a cuccaihoz, és vetette le magát a székre, vagy épp rohant ki, meg célozva az éttermet, ami a cég földszintén helyezkedik el.

"Jimin!" szólította meg kicsivel magasabb hangon a fiatalabbat, hogy az felfigyeljen rá. Nem mert kiabálni neki, hiszen ő csak egy gyakornok itt, és nem ismerik. Attól félt kirúgják az ügynökség ezen részéről.

"Áh hyung!" kapta fel a fejét a fiatalabb, majd Hoseok felé pillantott, aki hevesen integetni kezdett.

"Szia hyung!" köszöntötte Taehyung és Jimin, amint oda értek az idősebbhez.

"Akkor együtt ebédelünk, ugye?" nézett kérdően Hoseok a fiatalabbra, aki bólintott egyet.

"Akkor én megyek, nekem még úgy is dolgom van. Majd szünet után találkozunk. Jó étvágyat nektek!" simított végig Jimin karján kedvesen Taehyung, majd apró mosolyt ejtett Hoseok felé, s elment.

"Hol szeretnél enni?" nézett Jimin Hoseokra.

"Csak kövess." biccentett a vörös hajú, majd megindult.

"Nem is számítottam másra." nevette el magát a fiatalabb, mikor realizálta, hogy hyungja egy sarki boltba vitte ebédelni őt.

"Én leülök oda, te pedig fizeted az ebédet." mutatott az utcán elhelyezett székekre, Jimin pedig bólintott. Mi mást tehetett volna, hiszen ő az, akinek ma beszélnie kell és elnézést kérnie.

"Tessék hyung! Vettem neked Sprite-ot is." pakolta le az ételeket és az üveg Sprite-ot az asztalra.

"Ya! Jó nagy bajban érezheted magad, ha ilyeneket veszel nekem kölyök." mérte végig a fiút, aki merev arccal foglalt helyet.

"Nézd hyung.." kezdett volna bele, de Hoseok közbe szólt.

"Figyelj Jimin. Éhes vagyok, és te is az vagy. Együnk, és utána beszéljünk. Jó étvágyat!" biccentett a gőzölgő ételekre, majd meg sem várva Jimin reagálását enni kezdett.

Eltelt öt perc. Abban az öt percben egyedül Hoseok volt az egyetlen olyan személy az asztalnál, aki békésen ebédelt. A vele szemben ülő idegesen nézelődött össze-vissza, ujjaival halkan dobolt a műanyag asztalon, lábai pedig olyanok voltak, mint akinek ideg-rángása van.

"Na jó hyung. Én ezt nem bírom." csapta le az evőpálcikákat. "Nem érdekel, hogy eszünk még. Beszélni jöttünk nem pedig enni." mondta mérgesen.

"Vagy is.. De enni is jöttünk." tette hozzá gondolkodóan. "DE AKKOR SEM." emelte feljebb a hangját.

"Nézd hyung, én szeretnék elnézést kérni, amiért nem mondtam Jungkookról neked semmit sem. Még csak egy kicsi dolgot sem." sóhajtott nagyot.

"Gondolom elmondott neked mindent, így szerintem megtudod érteni az én helyzetemet is. Jungkook megbízott bennem, elmondta, és ha nem kért volna meg rá, akkor sem mondtam volna neked egy szót sem arról, ami köztem és Jungkook között elhangzott. Azért mert nem akartam, hogy ebből bármi probléma adódjon köztetek." hadarta.

"Sajnálom hyung. Ne haragudj rám." hajtotta le fejét szomorúan Jimin.

"Nem haragszom rád Jiminah." mosolyodott el kedvesen Hoseok. "Ismerlek már, és tudom jól, hogy milyen helyzetekben, milyen vagy." magyarázta.

"Akkor tényleg nem haragszol?" vonta fel szemöldökeit Jimin.

"Nem haragszom." ingatta fejét Hoseok. "De lenne egy kérdésem ezzel kapcsolatban." tette hozzá.

"Mond." biccentett a fiatalabb.

"Tud még erről valaki?" kérdezett rá Hoseok.

"Nem. Jungkook csak nekem mondta el. Taehyung az elején kiváncsi volt rá, de azt mondta, ha Jungkook úgy érzi elmondja neki is." vont vállat.

"Értem."

"És mond.. Hogy alakul a helyzet Yoongi hyunggal?" kíváncsiskodott Jimin.

"Lassan. Yoongi nagyon óvatos, és minden lépését megfontoltan teszi meg. Kezd felengedni ha mellettem van, aminek nagyon örülök. Tegnap volt egy randink is napközben. Aranyos srác." a vörös hajú szemei úgy csillogtak, mint még soha, amit Jimin egyből észrevett.

"Olyan jó, hogy végre igazán boldognak látlak hyung!" nézett mosolyogva az idősebbre.

Bárcsak én is végre az lennék.

"Súgd már meg nekem, hogy a te segged alatt még is mikor lesznek kezek?! Mert kezdek ki lenni tőled Park Jimin."

"Én.." kezdte el Jimin, de sóhajtott. "Nem tudom." nézett fel Hoseokra. "Annyi minden történik most körülöttem, hogy azt sem tudom hol áll a fejem."

"Szeretnélek végre boldognak látni." mosolyodott el kedvesen és bíztatóan Hoseok.

"Fogsz, ebben biztos vagyok." bólintott kuncogva.

"Na, edd meg azt a szar sütidet, ami ott lapul, aztán menjünk. A végén ennek basznak le, mert késel." ciccegett az idősebb, Jimin pedig morogva kibontotta a becsomagolt sütit és nyammogni kezdte.

Jimin és Hoseok voltak ketten azok a barátok, akik ha összevesztek, nem kellett nagy dolgot keríteniük arra, hogy a másik bocsánatot kérjen, hiszen titkon tudták, a másik mit, miért tesz. Elég volt nekik egy szimpla "bocsánat" a másiktól. Hozzáfűzött miérteket és indokokat sosem vártak el a másiktól, mert ismerték egymást. Ismerték egymást, s tudták, hogyha a másik megbántotta őt, az csak azért történt, mert védik és szeretik egymást. Ilyenek az igazi barátok.

.....