fanboy ⤷ vmin [szünetel]

74 - titokzatos srác

☽ third person ☾

Jimin már hosszú, kínkeserves percek óta ül a közért egyik bárszékén, s kifelé bámul az üveg ablakon, miközben néha telefonját nyomogatja.

"Like.. Like.. Retweet.." motyogta magában. "Várjunk csak. Taehyung megállás nélkül tweettelt és nem kaptam róla értesítést? Ez felháborító!" Jimin épphogy ráment az idol profiljára, hogy visszanézze a tweetteket, amikor a telefonja lassulni kezdett és alig reagált valamire. "'Mi? Ne már! Ne most halj meg kérlek! Ne szórakozz velem." könyörgött a telefonnak, mintha az meghallgatná. "Ez a nap nem lehet rosszabb." sóhajtott, mikor a telefon fénye elaludt és saját arcképe köszönt neki vissza a fekete képernyőről.

A bolt ajtajánál lévő pici csengő megszólalt, ami jelezte, hogy új vásárló érkezett. Jimin teljesen figyelmen kívül hagyta, ugyanis fontosabb dolga is volt annál, hogy arra figyeljen, ki jön és ki megy. Viszont néhány másodperc múlva megérezte, hogy valaki áll mellette.

"Elnézést, ez a hely foglalt, leülhetek?"

Jimin épp a telefonját próbálta rendbe hozni, amikor megszólították. Felnézett az ismeretlenre, aki a mellette lévő székre mutatott.

"Nem. Mármint nem foglalt, nyugodtan leülhetsz rá." biccentett a szék felé, majd visszafordult az üveg felé.

"Köszönöm."

Jimin megpróbálta figyelmen kívül hagyni és nem ránézni a mellette ülő személyre, de a fickó teljes fekete, bőr ruhája, és az arc maszkja, ami takarja arcát, szinte kiabálta Jiminnek, hogy nézzen rá.

"Meghalt a telefonod?" szólalt meg hirtelen az ismeretlen.

"Öm.. Igen. És nincs nálam semmi más ezen kívül, szóval imádkozom, hogy a barátaim elolvassák az üzeneteimet és felvesznek." nevetett fel zavartan, majd sóhajtott egyet.

"Használhatod az enyémet." ajánlotta fel.

"Tényleg?"

"Persze, tessék." vette ki zsebéből a telefont, majd átnyújtotta Jiminnek.

"Oh, nagyon szépen köszönöm." hálálkodott.

"A jelszó a születésnapom."

"Tessék?"

"Mármint 951230." javította ki magát.

"Oh, rendben." bólintott, majd bepötyögte a számokat, majd megjelent a telefon menüje. "Oh, Taehyung a háttérképed?! Rajongó vagy te is?"

"Nos.. Hát.. Valami olyasmi.. Igen." makogott.

"Ez remek. Én is az vagyok." felelt boldogan Jimin.

Hatalmas csöndben ültek egymás mellett, amíg Jimin üzenetet írt a barátainak. Este tizenegy óra volt már, Jimin pedig már nagyon haza szeretett volna menni, hogy végig aludja a következő hetet.

Jimin kimásolta azt az üzenetet, amit Hoseoknak írt, azzal céllal, hogy Jungkooknak is elküldje ugyan azt. Amint beírta Jungkook telefonszámának első három számjegyét, a mobil kiadta, hogy a telefonszám már el van mentve a készülékre. Szemeivel végig olvasta a számokat, s mivel kívülről tudja barátainak elérhetőségeit, egyből felismerte, hogy ez kié.

"Nem akarok tolakodó lenni, de közeli barátja vagy esetleg Jungkooknak?" nézett a mellette ülő fekete ruhába öltözött fickóra.

A srác nyilvánvalóan feszült lett a kérdésre, így elkezdte masszírozni tarkóját, mintha valami rossz dolgon kapták volna őt. Valami megfelelő alibit akart kitalálni, de feladta, így inkább nagy sóhajt véve, levette az arcát takaró, fekete arcmaszkot.

"MI A FASZ?!" kiáltotta el magát Jimin.

"Neked is szia~."

....