fanboy ⤷ vmin [szünetel]

84 - mi van ha

☽ third person ☾

Jimin és Hoseok fáradtan estek haza. Hosszú utat tettek meg, mivel haza felé Jungkookot is haza kísérték. Miután a két fiú hazaért, csak arra volt erejük, hogy lezuhanyozzanak. Percek múlva már az egész lakás sötétségbe borult, a hálószobában pedig a csönd játszott szerepet.

"Hyung"

Hoseok szemei csukva voltak már, de válaszolt egy hangosabb hümmögéssel barátjának, jelezve, hogy fent van még és figyel rá. Akárhogy is próbálta elaltatni magát, sehogy sem ment neki. Még mindig teljes eksztázisban volt attól, ami a partyn történt.

"Mi van ha Yoongi konkrétan megkérdez téged arról, hogy legyél a barátja? Mit tennél?"

Hoseok úgy pattant fel fekvő helyzetéből, mint akit puskából lőttek volna ki, ezzel megijesztve az ágyon ülő Jimint, aki az ijedtségtől kiejtette kezéből a telefont.

"Letudnál ülni hyung?" nézett a szoba közepén álló Hoseokra.

"IGEN."

"Akkor ülj le hyung.."

"Én arra gondoltam, hogy igent mondanék, és lennék a barátja."

"Ohh.."

"Elképzelni azt, hogy Yoongi megkérdezi tőlem azt, hogy legyek a barátja?!?! Már csak az is egy megtiszteltetés, hogy a rajongója lehetek, de még a barátja??? Az olyan lenne, mint egy valóra vált álom." hadarta izgatottan Hoseok.

Jimin csodálkozva nézte barátját. Legjobb barátjának szemei úgy csillogtak, mint az égen a csillagok, mosolya pedig fokozatosan szélesedett. Jimin mindig is szépnek tartotta hyungja mosolyát.

Aztán eszébe jutott az a bizonyos személy, aki szintén nagyon szép mosollyal rendelkezik. Ki sem tudja verni a fejéből azt a pillanatot, amikor kisujj esküvel szeretett volna barátságot fogadni. "Most már hivatalosan is barátok vagyunk, ugye?" Jimin fejében megállás nélkül visszhangzott Taehyung kérdése.

"Taehyung-sshi az?"

"Huh?"

"Ő az, ugye?"

"Igen."

"Gyerekkorunk óta egymás seggében vagyunk. Úgy ismerlek már, mint a tenyeremet. Tudom, mikor milyen arcod van, és most olyan, mint aki bizonytalan. Láttam már ezt egyszer rajtad."

"Igen?" lepődött meg Jimin.

"Igen, mikor egyszer megkértelek, hogy játszunk a játékoddal, de te csak álltál, néztél rám ugyanígy, mint most. Aztán otthagytál." mesélte az idősebb.

Jiminnek eszébe jutott a kis énje, akit egy nagyon okos, imádni való és barátságos kisfiúnak tartottak. Hoseok ahogy felhozta a régi történetet, eszébe jutott az egész. Azt a játékot az Anyukájától kapta. Az volt az egyetlen játéka, amit az édesanyjától kapott, mielőtt elment. Nagy becsben tartotta szeretett játékát, mindenhova magával vitte, s úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Senkinek sem adta oda.

"Emlékszem olyan alacsony voltál, hogy azt hittem te is egy játék vagy." nevette el magát Hoseok.

"És én még azt hittem, te egy csöndes gyerek vagy, aztán kiderült, hangosabb vagy, mint egy sziréna. Érdekes, hogy hiába vagy közvetlen és barátságos, nem szeretsz barátkozni." tette hozzá.

"Vannak szokások, amiket nem szabad megtörni." vont vállat Jimin.

"Pedig már kétszer megtetted. Egyszer nálam, egy pedig Jungkookienál. Közel engedtél minket magadhoz, ugye?" kérdezte Hoseok  játékos hangján.

"Nézz ránk most. Még mindig itt vagyunk veled, és nem tervezünk téged elhagyni." mosolygott a fiatalabbra bíztatóan.

"De mi van ha..?"

"Ha nem marad?" a kérdésre válasz nem jött.

"Mi esetünkben sem voltál biztos, hogy veled leszünk-e. Nem lehetsz mindig biztos az ilyenben. De olyat sem csinálhatsz, hogy nem próbálkozol." válaszolt Hoseok, Jimin szótlanságára.

"De ő OTT van, én meg ITT vagyok."

"Idióta, mi köze ennek ahhoz, hogy barátok legyeteket? Megkért, hogy legyél a barátja, nem? Ez azt jelenti, hogy nem érdekli az, hogy te ITT vagy, ő meg OTT van. A barátod akar lenni és kész."

"Nem furcsa barátkozni egy idollal?" nézett a idősebbre.

"Szerintem sokkal furcsább egy olyan emberrel barátkozni, aki a tejet előbb beleteszi a tálba, mint a müzlit."

....