fanboy ⤷ vmin [szünetel]

153 - Mimi cuki, a Hyung nem.

☽ third person ☾

Jimin és Taehyung a reggelizést követően visszaindultak a céghez. Egymás mellett sétálva merűltek el gondolataikban. Egy percig sem érezték azt, hogy ez a csönd kínos.

Amíg a kávézóban voltak, rengeteget beszélgettek. Annyira élvezték egymás társaságát, hogy képesek voltak olyan témákról is beszélgetni, amit az eltelt napokban számtalanszor felhoztak, és kibeszéltek. A visszaúton valahogy még is feljött egy olyan téma, amieről viszont egyáltalán nem beszéltek.

"Tudtál azóta beszélni Jungkookkal?" szólalt meg hallkan Taehyung, amire az idősebb csak szomorúan ingatta a fejét.

Szóval nem..

"Nekem sem vette fel a telefont." sóhajtott a fiatalabb.

"Valami nagy baj történhetett vele, ha így reagál rá. Sosem csinált még ilyet, és ez megijeszt. Az a kölyök olyan nekem, mintha az öcsém lenne, és ez a helyzet, hogy nem tudok felőle semmit és még tudom is, hogy nincs jól, kikészít engem." vallotta be őszintén a napokban először érzéseit ezzel a témával kapcsolatban, hiszen Hoseok mellett ezt nem tudta megtenni. Most az egyszer kettőjük közül ő volt az, akinek erősebbnek kellett lennie.

Taehyung látta, hogy Jimin mennyire letört és szomorú emiatt, a szíve pedig fájt, hogy így kellett látnia az idősebbet. Az idol nagyot sóhajtott, majd szorosan Jiminhez lépett. Jobb karjával, a derekánál fogva magához húzta, amire az idősebb nyekkent egyet a meglepődöttségtől.

"Ne légy nekem szomorú, mert nem áll jól. Mint mondtam már neked egyszer, szeretem, amikor nevetsz és mosolyogsz. Ezt az arcot viszont nem igazán." bökte meg finomat pufi arcát.

Istenem legszívesebben addig puszilnám az arcát, amíg meg nem halok..

"Ne aggódj miatta. Jungkook eg ynagyon okos srác, és biztos vagyok benne, hogy idővel visszatér magához és itt lesz velünk. Lehet, hogy most csak egy kis magányra vágyott." nyugtatta Jimint.

"Remélem így van Taehyung-sshi." sóhajtott gondterhelten.

"Hol maradt a megbeszélt Tete becézés?" vonta fel szemöldökeit kérdően Taehyung.

"Megbeszélt? Ne haragudj, de ilyet velem nem beszéltél meg." rázta a fejét Jimin.

"Ez így nem igazság.. Én Miminek hívlak, ez így nagyon nem jó, hogy te meg csak úgy simán Taehyung-sshinek hívsz. Mi ez?!" hisztizett a fiatalabb, mire Jimin nevetni kezdett.

Azok a nevető szemeid, amik ilyenkor eltünnek. Na, pontosan azok fognak a sírba vinni engem Park Jimin.

"Örülj annak, hogy még nem kaptál azért, hogy tiszteletlen vagy és nem hyungnak hívsz." felelt az idősebb.

"Oké, ebben igazad van, de rád egyszerűen nem illik a hyung megnevezés."

"Tessék?"

"Mármint, az olyan komolynak hangzik.." kezdett magyarázkodni.

"Hyung." mélyítette el a hangját Taehyung, hogy tudja illusztrálni Jiminnek, hogy ő így tartja komoly hangzásúnak.

"De te nem vagy.. Hyung." és ismét lejjebb vitte a hangját. Jimin pedig hangosabban nevetni kezdett.

"Akkor mi vagyok?" kérdezte nevetve az idősebb.

"Hát te Mimi vagy." mondta magasabb hangszínnel.

"Tudod ilyen cuki izé.." motyoga az orra alatt.

Mindkét fiú zavarban volt. Lehetett volna ez ennél is kínosabb? Talán.

"Inkább megyünk, mert elkések." váltott hírtelen témát Jimin, mire a fiatalabb egyetértően bólintott egy nagyot, majd gyorsabb tempót felvéve, igyekeztek vissza a céghez.

....