50 - a sors vörös húrja

512 45 1
                                    

third person pov

Miután Jimin a fiatalabbat és az idősebbet a kezükön ragadva kihúzta a kávézóból, az asztalnál csönd lett.

"Taehyung-ah, miért mosolyogsz ennyire?" pillantott rá Yoongi kíváncsian.

"Semmi hyung, csak vicces." mosolygott tovább.

"Mi vicces?"

"Olyan, mintha a világ a sors vörös húrját lengetné előttem." felelt a fiatalabb, majd kortyolt egyet a csészéjéből.

"És ez egy rossz dolog?" nézett értetlenül az idősebb.

"Jelenleg, nem tudom, de nagyon kíváncsi vagyok, ha megfogom, merre fog húzni magával."

"Öcskös, ez a mosoly hátborzongató. Fejezd be." szólt rá Yoongi komor arccal.

"Te vagy itt az egyetlen, aki hátborzongató. Ne hidd azt, hogy nem vettem észre, hogy folyamatosan azt a Hoseok srácot figyeled." Yoongi által nevezett hátborzongató mosolya átváltozott sunyivá.

"Én nem."

"Pedig de." bólogatott hevesen a fiatalabb.

"Én.. Mindegy hagyjuk." Yoongi inkább hagyva az egészet tovább itta a kávéját.

"Ismered őt vagy mi?" kérdezte kíváncsian Taehyung.

"Lehet, de mi van veled? Te ismered valamelyiket?" kérdezett vissza terelve magáról a szót.

Taehyung elnézett a kávézó ajtaja felé egy fél mosolyt ejvte, majd vállat vonva csak annyit mondott: "Mmm.. Lehetséges."



...

heyhey! megérkeztem, a fanboyok pedig végre találkozhattak idoljaikkal. mivel a következő részek is kiírt formában jönnek majd lehetséges az is harmadik személyben fog íródni, de ezt majd meglátom, attól függ, hogyan lesz élvezetesebb az olvasása. minden esetre remélem elnyerte a tetszéseteket a mai két rész.
legyen szép napotok!

♡︎

fanboy ⤷ vmin [szünetel]Where stories live. Discover now