fanboy ⤷ vmin [szünetel]

160 - sajnálom hyung

☽ third person ☾

A mai nap is úgy indult, mint ahogyan a többi. Mindenkinél ugyanazok a rutinok követték a másikat egymás után. Még is mindenki más érzelmekkel indult neki a napjának, ami tényleg olyan volt, mint a tegnapi.

Taehyung ért reggel ismét sofőrt küldtek, aki egyenest a céghez vitte, ahol rengeteg gyakorlás várta, valamint a már egy kisebb lakásnak is mondható stúdiója.

Jimin sokkal korábban ébredett, mint általában. Egész éjszaka járt az agya a fiatalabb barátján, és azon, hogy mi lesz a mai nap kimenetele, ha a két barátja beszélnek végre arról, ami most hatalmas problémának számít. Jimin reggelére is kihatott ez, ugyanis azt sem tudta mit csinál. Elfelejtett fogat mosni, rosszul vette a ruháit, papucsban akart elindulni, és még buszt is tévesztett. Viszont így is időben beért az ügynökségre, ahol mindenki széles mosollyal köszöntötte őt, majd arcon is csapták a kegyetlen táblázattal, ami tele volt fotózással, meetingekkel, ruha próbákkal, és még Taehyungnak is megígérte, hogy benéz hozzá a nap folyamán.

Yoongi napja is tompán kezdődött. A telefonja már reggel hatkor csörgött, ugyanis jelenése volt egy fontos meetingen a BigHit-nél. Hangosan morogva készülődött a céghez, és ez addig tartott, amíg a vele és a munkásságával foglalkozó csapata össze nem ült egy nagy teremben. Négy jeges presszó kávét szürcsölve hallgatta az embereket, hátha mondanak valami jót, de a felét nem értette, hiszen nem értett az adott szakmához, így amikor azok kérdően fordultak az idol felé, csak nagyokat bólogatott, mint, aki érti minden egyes szavukat. Egy pillanatra úgy érezte visszakerült a középiskolába.

Yoongi összetette a két kezét, hogy két óránál tovább nem tartott a meetingje, és hogy utána már semmi dolga az ügynökségnél, ezért egyből kocsiba ült, és megcélozta az egyik kedvenc pékségét, ami egyben egy nagyon jó cukrászda is volt. Amit csak tudott beszerzett, s egyenest Hoseok lakásához ment.

Nem jöttem túl korán?

Fél kilencet mutatott a kocsijának kijelzője. Bizonytalan volt. Aztán eszébe jutott, hogy Hoseok mesélte, hogy a barátai közül ő az egyetlen, aki korán kelő típus, így miután ez eszébe jutott, nem hezitált. Kiszállt az autóból, s meg sem állt a barátja ajtajáig.
Megállt az ajtó előtt, de nem csöngetett be, úgy érezte jobb, ha felhívja őt telefonon.

"Jó reggelt egyetlen Napfénye az életemnek!" köszönt vidáman a telefonba Hoseok, amire Yoongi nevetve ingatta fejét.

"Neked is Hoba!" köszönt vissza nevetve. "Remélem nem zavarlak, és ráérsz, mert itt állok az ajtód előtt. Hoztam reggelit."

"Hogy mi?" lepődött meg a fiú. "Állj! De nem úgy volt, hogy délben találkozunk? Mármint.. Ne értsd félre! Én örülök neked! Mindjárt nyitom." hadart.

"Több időt szerettem volna veled tölteni, mert tudom, hogy este már nem érsz rá." felelt a telefonba.

Az ajtó pedig nyitódott, így felfedve a mosolygós arcot a másiknak.

"Együnk!" emelte fel a szatyrokat mosolyogva Yoongi.

Hoseok nagyon örült a fiúnak, hiszen nagyon hiányzott neki, még úgy is, hogy tegnap találkoztak utoljára. Most, hogy elkezdtek közeledni egymáshoz, és randizni kezdtek, egyre több időt töltöttek együtt, sokkal többet beszéltek üzeneteken keresztül és órákig beszélgettek telefonon keresztül.