Ne hazudj többé!

2.

Adél

Reggel holtfáradtnak érzem magam ébredés után és szinte csak bevánszorgok a tusoló alá. A forró víz jó hatással van rám és kicsit élénkebb lett. Mosolyogva iszom meg a kávémat, miközben a telefonom bogárászom és újra rákeresek Zorára, de most sem járok sikerrel. Még ma is a tegnapi találkozónk hatása alatt vagyok, Zora hatása alatt. Még soha senkivel nem éreztem ilyet az első randi alatt. Az eddigi párjaim is a harmadik vagy negyedik találkozó után váltottak ki belőlem ilyen „zsongást". Tudom, hogy nem is igazán randi volt a tegnap, de én mégis úgy éreztem. Nem mondom, hogy szerelmes lettem Zorába, de ha ma is ilyen jó lesz a találkozónk, akkor igencsak belehabarodok. Csak bizakodni tudok, hogy ő is hasonlóan vélekedik velem kapcsolatban. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy késve indulok meg a munkahelyemre. Egész nap nem beszéltem Zorával, nem keresett semmiféle felületen, semmiféle módon, ami azért igencsak elbizonytalanít vele és a találkozónkkal kapcsolatban. Hazaérve fáradtan dőlök ki az ágyra és szinte egyből elalszom. 16 órakor az ébresztő fülsüketítő zajára riadok fel, majd nyomom vissza a fejem a párnába. Tíz percet még ejtőzöm az ágyban, végül összeszedem magam és a fürdőszobába vonulok készülődni. El fogok menni a találkozóra bármennyi kétely is van bennem, az esélyt megadom ennek. Tusolás után tanácstalanul toporgok a szekrényem előtt, mert nem tudom mit is vegyek fel. Zora inkább lazább stílusú volt tegnap, gondolom ma is ilyesmi ruha lesz rajta. Alvás helyett elmehettem volna farmert és pulcsit venni, mert amik most vannak mind kopottabbak. Végül gyorsan magamra kapok egy szürke nadrágot és egy vékonyabb kötött pulcsit, hiszen 20 perc múlva ott kell lennem. Fogmosás után magamhoz veszem a kocsi kulcsot és sietve bezárom magam után az ajtót. Nagyon izgulok azért, hogy Zora valóban ott lesz-e, hiszen nem jelentkezett egész nap. Görcsösen markolom a kormányt és csak akkor enyhülök meg, amikor meglátom, hogy Zora mosolyogva támasztja a kocsija hátulját.

- Szia – köszön rám boldogan, ahogy kiszállok az autómból.

- Szia. Régóta vársz?

- Nem, most értem ide alig 5 perce. Azt hittem nem jössz el – lép hozzám közelebb.

- Én is ezt hittem rólad, de szerencsére egyikünknek sem lett igaza. Akkor mi a mai programunk?

- Egy része meglepetés, kitaláltam valami jót – mondja mosolyogva egy pimasz nézés kíséretében, mire újra bukfencezik a gyomrom – De az első állomásról tudhatsz. Sütizni megyünk. Gondolom tegnap óta nem sikerült enned habrolót.

- Nem sikerült – nevetek fel jóízűen – Tetszik a terv ezen része, mehetünk. De a további résztől azért kicsit tartok.

- Nincs miért, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Akkor hajrá – löki el magát a kocsitól. Magamhoz veszem a kabátomat, majd mellé lépek. Könnyedén átkarolja a vállamat, majd nekiindulunk a sétánknak a közeli cukrászda felé – Milyen napod volt?

- Fárasztó, nagyon álmos voltam és sokan voltak.

- Én hibám, feltartottalak. Hamarabb haza kellett volna zavarjalak – csúsztatja lejjebb a karját a vállamról, majd végigsimítva a hátamon a zsebeibe süllyeszti a kezeit.

- Nem a te hibád, jól éreztem magam. Délután meg jót aludtam. Te mivel töltötted a napodat?

- Sokáig aludtam, majd el kellett intéznem pár hivatalos dolgot, utána meg vártam, hogy találkozzunk – válaszol mosolyogva. Közben meg is érkezünk a kiszemelt helyre és kikérjük mindketten az édességet, majd helyet foglalunk az egyik szabad asztalnál.

- Én is nagyon vártam a mai találkozót. Sok kérdésem van még hozzád – jegyzem meg két falat között.

- Kezdjek félni? Vallatás lesz? – néz rám összehúzott szemmel és próbál komoly maradni, de végül elneveti magát – Kérdezz bátran!