Ne hazudj többé!

19.

Adél

A tévét kapcsolgatva várom, hogy Zora elkészüljön és mehessünk a buliba. Nem sok kedvem van menni, de egyrészt már megígértem másrészt meg Zora vágyik a társaságra. Ő kint sokat volt a barátaival, mindig csavarogtak valamerre. Itthon is megvan a maga kis köre, amit viszonylag hamar kiépített, de nem mennek annyit. Sokszor emlegeti, hogy hiányoznak neki az amerikai barátai és a közös idő. Bízom benne, hogy az én barátaimmal is jól kijön.

- Mehetünk – toppan be a nappaliba, miközben az óráját csatolja be a csuklóján. Mostanában nagyrészt csak a katonai ruhájában vagy melegítőben látom őt. Nem volt időnk, vagy energiánk menni valamerre is. Most egy kicsit lazább, világos színű, koptatott farmer van rajta és egy könnyed hosszú ujjú felső, ami nagyon jól áll neki.

- Hajrá – kapcsolom ki a tévét és mellé állok. Mosolyogva hajol oda egy csókra, majd kézen fog és a kisétálunk a kocsihoz. Az anyósülésen ülve navigálom Zorát a parti helyszínére majd odaérve a kezembe ejti a kulcsot. Úgy egyeztünk meg, hogy ő iszik estére, mivel neki stresszesebb a helyzet a sok ismeretlen között. Ahogy kiérünk a kertbe minden szem ránk szegeződik és én mindenkinek egyesével bemutatom a páromat. Visszafogottak a barátaim, nem rohanják le kérdésekkel és nem vallatják. Zora meg könnyen barátkozik, így hamar beszélgetésbe ered mindenkivel. Jó hangulatban telik az összejövetel, sokat nevetünk és beszélgetünk. Mostanában én is hanyagoltam a barátaimat, mert a munka mellett sok időt töltöttem Zorával. Már többször számon kérték rajta, hogy még nem mutattam be nekik. De eddig valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy vagy Zora dolgozott vagy pedig én voltam ügyeletben és nem tudtunk elmenni a találkozókra. Ez így ment három hónapig, míg végül a mai napot sikerült összehoznunk. Mivel Zora jól elvan Andival, így magára merem hagyni és bevonulok a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Én már nagyon fáradt vagyok, de nem akarok ünneprontó lenni és hamar lelépni. Ahogy kilépek a folyosóra hirtelen megtorpanok, ahogy meghallom a nevemet. Kíváncsi vagyok miről beszél Gréti és Csilla, így hallgatózni kezdek. Nem szép dolog, tudom, de érdekel. Ők a legkritikusabbak a csapatban, mindenről és mindenkiről erős véleményük van.

- Nem hiszem, hogy Adél és Zora között ez sokáig fog tartani. Nem is egy kategóriások – mondja Gréti, mire összeráncolom a homlokom – Zora sokkal felette van.

- Ezt hogy érted? Mióta lettél újra középiskolás csitri, hogy kategorizálsz? – kérdezi nevetve Csilla.

- Ne nevess, igazam van. Nem leírom Adélt vagy ilyesmi, mert nagyon szeretem és nagyra becsülöm a kitartásáért és munkájáért, de ő teljesen más mint a párja. Zora sokkal keményebb, vagányabb és szerintem ő sok csajt fűzhetett kint. Szinte biztos vagyok abban, hogy csalta is. Nem is kevésszer, Adél meg naiv, ha azt hitte, hogy hűséges volt. A viselkedése, az öltözködése sokkal vagányabb, mint Adélé. Nem tudom, hogy sokáig maradna Adél mellett, szerintem ez csak múló állapot, nem hiszem, hogy le bírja kötni őt Adél. Zora szerintem hamar elunja magát mellette. Hisz mit tudna neki adni hosszú távon?

- Azt mondod ez csak amolyan kezdeti lángolás lenne?

- Szerintem igen, amint talál egy hasonló kaliberű nőt lelép és faképnél hagyja Adélt. Ne legyen igazam, mert nem akarok, hogy Adélnak fájjon, de én ezt érzem. Adél kispályás hozzá. Ki tudja amúgy is, hogy mi volt az a múltkori nagy összeveszésük, nagy a csend róla – mondja Gréti, ami nekem nagyon rosszul esik. Tudom, hogy nem vagyok egy nagy kaland, de szerintem megérdemlem Zorát. Nem tehetek arról, hogy engem nem toltak pénzzel a szüleim az egyetem alatt és már alapból mínuszban kezdtem az életet. Nekem a hitelemet kell törlesztenem, nem pedig a legtrendibb ruhák közül válogatni. Lenyelem a könnyeimet és óvatosan visszaosonok a kertbe a többiekhez. Vajon a többiek is így gondolják? Hogy Zora jobbat választ majd nálam? Hogy én szürke kisegér vagyok hozzá? Hogy felnőttkorban is vannak ilyen kategóriák?