Ne hazudj többé!

45.

Adél

Nagyon haragszom Zorára, egyrészt a drogok miatt, másrészt pedig a hallgatása miatt. Hogy nem szólt nekem arról mennyire nem akar kimenni és hogy ennyire megviseli. Láttam rajta, hogy nem sok kedve van, de nem gondoltam, hogy ilyen súlyos a helyzet. Az iskoláig vezető utat véigsírom, csoda, hogy nem mentem neki senkinek. Azt sem tudom hogyan jutottam el ide, annyira a gondolataimba voltam merülve. A parkolóban jó pár percet töltök, mire nagyjából eltűntetem magamról a sírás nyomait. Az a szerencsém, hogy egy nagyon érdekes előadást tart ma az oktatónk, ami segít kicsit elterelni a figyelmemet az otthoni káoszról. Igaz, hogy kb 5 percenként bevillan Zora arca, de megacélozom magam és a tanulmányaimra koncentrálok. Órák után pár kollégával, akikkel jobban megismerkedtem felvetik, hogy üljünk be valahová pizzázni. Mivel nem akarok ma hazamenni, így rábólintok az ajánlatukra, csak előtte gyorsan felhívok egy szállodát a közelbe és lefoglalok egy szobát magamnak. Leellenőrzöm a telefonom, amin számtalan hívás és üzenet van Zorától, de nem olvasom el őket és nem hívom vissza. Egyedül azt nyitom meg, amit Kinga írt, hogy a testvére jól van, csak eléggé magába van fordulva. Válaszként megírom neki, hogy megérdemli és hogy ne várjanak ma haza. Jól esik más állatorvosokkal egy társaságban lenni, megbeszéljük a személyes tapasztalatainkat és számtalan érdekes és vicces történetet osztunk meg egymással. Jól érzem magam velük, alig jut eszembe Zora és amit művelt magával. Este 9 óra után érek be a szállodába és csekkolok be. Mivel a szakmám miatt sosem tudni milyen „baleset" érhet a kocsimban mindig van bőven váltóruha és tisztálkodószer is. A szobámba érve rögtön tusolni indulok, majd a puha, meleg köntösbe bújva bekuckózok az ágyba és magamra húzom a takarómat. Magamhoz veszem a telefonom és elolvasom Zora számtalan bocsánatkérő üzeneteit, majd Kinga válaszát, hogy a testvére nagyon aggódik értem és bántja, hogy nem megyek haza. Nem baj, megérdemi. Többet is megérdemelne. Annyira idióta tud néha lenni, hogy rá sem ismerek. A hirtelen hozott döntései általában mind rosszul végződnek. Gondolom ezt sem mesélte volna el nekem, ha nem bukik le. Nem értem miért esik nehezére bizonyos dolgokat megosztania velem, van, amit annyira mélyen megbeszélünk és boncolgatunk, de van amiről egy árva mukkot sem szól. Nem értem, ha ennyire elege van már a munkájából, akkor miért nem vált, miért nem kéri át magát máshová vagy miért nem szerel le? Miért kellett ilyen eszközhöz folyamodnia, hogy kicsit ne kattogjon. Ez nem megoldás, ez csak a problémák elnyomása. Igaz, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok minden szakadt a vállára. Hiszen a munkája is hirtelen nagyon összetett és megterhelő lett, hozzánk költözött Kinga, újabb konfliktus az édesanyjával és sajnos nekem is megint kicsivel többet kellett dolgoznom, így az otthoni teendő nagy része is rá hárult. Még sokáig forgatom a kezemben a telefonom és begépelek egy nagyon hosszú üzenetet neki, de végül kitörlöm és mégsem küldöm el. Feleslegesnek érzem, ugyanúgy azt is, hogy visszahívjam. Végül félrerakom a készüléket és aludni vonulok.

Reggel fáradtan kelek és több mint félóra kell, hogy kimásszak az ágyból. Újabb és újabb üzenetet várakoznak elolvasásra a telefonom, de nem foglalkozom velük. Miután megreggelizek a szállodába kijelentkezek és az iskolába indulok. Minden figyelmemet a képzésre fordítom és a tananyagra koncentrálok. Ma azonban hamarabb vége lesz oktatásnak, már 14 órakor a parkolóba pakolom a kocsimba a cuccaimat. Az igazat megvallva még mindig nem akarok hazamenni, nem tudom mit kéne tennem Zorával. Veszekedni vele és a fejére olvasni a tettét felesleges, nem látom értelmét. Néma csendben nézni a tépelődését meg nem akarom, mert csak újra elgyengülök és megsajnálom őt. Olyan sokat dolgoztunk a lelke egészségén és olyan sokat erősödött, erre most egy rossz döntéssel másodpercek alatt tönkretette. Kudarcba fulladnak érzem az erőfeszítéseimet és ez bánt. Végül ahelyett hogy hazamennék felhívom Andit, a barátnőmet és elcsábítom moziba. Kapva kap az alkalmon, mert a párja nem akarja megnézni vele a legújabb romantikus filmet. Mondjuk jelenleg nekem sem fűlik hozzá a fogam, de beleegyezek. Éppen csak beesünk a filmkezdésre, így Andi nem tud kifaggatni mi a bajom, csak annyit mond nekem, hogy mozi után beszélgetünk. A majdnem két órás filmet én végigszenvedem, mert most nem erre van szükségem és nem mellesleg átvertnek érzem magam. Ellenben Andi megkönnyezni és hálálkodik, hogy eljöttem vele megnézni. Végül aztán nem beülünk egy cukrászdába beszélgetni, hanem hozzájuk megyünk.