Ne hazudj többé!

21.

Adél

Szerintem Zora nem igazán gondolta végig ezt a lóvásárlást, de nem lehet rá hatni. Azt hittem csak megmenti és utána tovább is adja, ezért mondtam magasabb árat a tulajnak. Én is sajnáltam mindkettőt, de erősnek kell maradnom, különben már a fél város állatállományát örökbe fogadtam volna. Mióta megvan Matyi, azóta minden szabad idejét kint tölti és engem is folyamatosan nyaggat, hogy menjek nézek rá. Már levettem a vért, beküldtem laborba, kikezeltem a gombás fertőzésből, megkapta az oltást, valamint lereszeltem a fogát. Persze Márti nem engedte, hogy kifizesse Zora, bízott benne, hogy a lánya bemegy és megköszöni, de erre nem került sor. Zora ennél sokkal csökönyösebb, ha valamit a fejébe vesz, akkor ahhoz tartja magát. Hétvégén lesz Márti születésnapja, amire minket is meghívott. A főnököm elég nyomatékosan megmondta, hogy Zorával kell megjelenjek az vacsorán, amire én csak egy természetesen ott leszünk kijelentéssel reagáltam. Azt hogy miként fogom erre rávenni őt még nem tudom, de kénytelen vagyok minden eszközt bevetni. Néha már én is nagyon unom a közöttük lévő feszülést. Zora akárhányszor bejön, akkor Márti letámadja, amit a párom néha bunkó módon hárít. Igen, sajnos megmaradt neki ez az arrogáns, bunkó viselkedése, hiába próbáltam meg vele erről már beszélni. Egyszer Grétinek is beszólt egy igen keményet, hogy ő csak hümmögni tudott. Igaz, hogy megérdemelte, de attól még nem volt szép. Fáradtan terülök végig a kanapémon, majd pár percre rá betoppan Zora és felpörögve mesélni kezdi, hogy Matyi már sokkal jobban néz ki és hogy már van benne élet. Olykor-olykor szaladgál is kicsit a karámban, de még nem akarja lovagolni, még várni akar vele pár hetet.

- Jól van Zora, hagyjad már azt a lovat, majd megnézem, ha látványosan változik. Nem fogok mindennap kimenni és keresni rajta a különbséget – szólok rá ingerülten, mikor már vagy félórája csak Matyiról beszél.

- Oké, jól van – vágja rá sértetten és felkel mellőlem, majd a konyhába vonul. Remek, dünnyögöm az orrom alá. Mióta megvan ez a ló Zorának nincsenek erős hangulatingadozásai, sokkal kiegyensúlyozottabb és élettelibb. Tulajdonképpen nincs okom haragudni rá és megszólni, hiszen nekem is jó, ha Zora jól van. Felkelek a kanapéról és követem őt a konyhába.

- Ne haragudj – ölelem át hátulról a derekát és nyakába puszilok – Nehéz napom volt, nem akartalak megbántani. Nem rajtad akartam kitölteni a feszültséget. Örülök neked és lovadnak is, komolyan. Sajnálom Zora.

- Oké, tudom, hogy sokat beszélek róla, de ez most egy akkora élmény nekem és szerettem volna megosztani veled. De majd visszább fogom magam – fordul felém a száját húzva. Tudom, hogy most nagyon sokáig benne marad a tüske az előbbi beszólásom miatt, de idővel megenyhül. Majd valamelyik nap kimegyek vele és kint töltünk pár órát a lovardába.

- Látom, hogy nagy élmény neked és örülök neki. Figyelj csak.

- Mondd.

- Hétvégén lesz édesanyád születésnapja és lesz egy vacsora, tudod.

- És? – húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét. Márti őt külön meghívta az egyik közösségi oldalon, ahol Zora a kérésemre feloldotta a tiltást.

- El fogunk menni.

- Biztos, hogy nem. Te elmehetsz, de én nem megyek. Jó szórakozást!

- Kizárt, velem jössz. Egyrészt, mert a párom vagy és kötelességed elkísérni, másrészt meg téged is hívott és illik elfogadni. Nem kell vele beszélgetned, csak elmegyünk, felköszöntjük, eszünk és jöhetünk is haza.

- Nem, Adél. Sajnálom, de erre nem veszel rá. Én nem megyek oda.

- Ez nem igazán kérés volt, hanem kijelentés – mondom neki határozottan, mire kikerekednek a szemei – Elegem van abból, hogy mindig egyedül megyek hozzájuk és te sosem jössz. Hogy állandóan marakodtok és én iszom meg a levét. Ha mondok rólad valamit Mártinak, akkor te vagy besérülve, ha Mártinak nem mondok semmit rólad, akkor meg ő. Én állok közöttetek és én járom meg mindig. Elegem van belőle.