Ne hazudj többé!

24.

Zora

Vegyes érzésekkel rakom le a telefonom, majd süllyesztem a zsebembe. Örülök, hogy Adéllal tudunk beszélni pár percet, jó volt hallani a hangját és örülök neki, hogy már otthonos berendezkedett. De közben meg kesergek is, hogy nem lehetek ott vele és nem együtt dolgozunk a közös életünkön. Ott is lennék, de itt is „jó". Egy hónap már eltelt, már csak 2 van hátra. Pár napja összefutottam a járőrözés közben pár amerikai katonabarátommal. Jól esett velük beszélgetni és látni őket, nagyon hiányoznak, de én már Magyarországon élek. Jó lenne kimenni pár hétre és újra bulizni és csavarogni velük, de nem hiszem, hogy Adél ezt jó szemmel nézné. De majd ha otthon leszek, akkor megpróbálom rávenni, hogy ő is jöjjön ki velem. Nyaralnánk egy nagyot, megmutatnék neki mindent és buliznánk egy nagyot. Amit itthon persze nem tudunk megtenni csak úgy. Kint minden sokkal könnyebb és jobb, én legalábbis úgy érzem.

Négy napja szenvedek, mert négy napja költöztünk át egy másik táborba és valamelyik kollégám lenyúlta a gyógyszeremet. Én a csapatommal járőrözni voltunk és mások pakoltak össze nekünk, mert sietni kellet. Minden másom hiánytalanul megvan, csak ez hiányzik. Pedig a táskám mélyére rejtettem, mert nem akartam, hogy meglássák. De valaki mégis megtalálta, mert kutakodott a cuccaim között. Balhét nem akartam rendezni, ahogy mutogatni sem akartam senkire. Ehelyett inkább viselem az elvonási tüneteket és esténként szenvedve forgolódom az ágyban. Napközben iszonyúan koncentrálok arra, hogy ne látszódjon rajtam a gyógyszer hiánya és a munkámat 100%-osan el tudjam végezni. Sokszor elkap a szédülés és erős fejfájásaim is vannak, amiket sima fejfájáscsillapítóval tompítok. Egy-két barátom kérdezi mi a bajom, de azt hazudom, hogy csak a leterheltség és a migrén készít ki ennyire. Nem vagyok megelégedve magammal és ez bosszant. Ma sikerült szereznem egy jegyzetfüzetet, így újra elkezdtem naplót vezetni, amit még anno az amerikai pszichiáterem javasolt. Akkor hatásos volt, most is annak kell lennie. Leírom benne az érzéseimet, a napomat és a gondolataimat. Angolul írom és sok rövidítést és szlenget használok, mert nem akarom, hogy ez is illetéktelen kezekbe kerüljön, mint a gyógyszerem. Több mint egy órán keresztül öntöm ki a lelkem a kis füzetemnek, megemlítem az Adéllal lévő kapcsolatomat és érzéseimet. Az itteni dolgokról nem mesélek, mert ezt üres fejjel és szívvel csinálom pár napja. A gyógyszer nélkül úgy érzem kihalt a lelkem, és ezt nem függőség mondatja velem. Hagytam már el a bogyókat és akkor sem a fizikai elvonástól függöttem, hanem a lelkitől. Érzéketlennek és üresnek éreztem magam akkor és most is. Nem hat rám semmi, még Adél szerelmes üzenete sem. Ez meg nagyon zavar, mert eddig mindig jól eső érzést keltett bennem. Fájni nem tud, mert nem fáj semmi sem, nincs mi fájjon. Bosszant, hogy ilyen semmilyen vagyok.

Ma szabad napunk van, így a bázison töltjük az időnket a kollégáimmal. Reggeli után elintéztem a mosást, majd utána csatlakozom a kondizó barátaimhoz. A sport segített átlendíteni a nehéz időszakomon és ebben találtam meg a megoldást. Kínkeservesen kezdtem hozzá, de mára már örömmel megyek be az itten helyiségbe. Tetszik ez a kezdeményezés a hadseregtől, hogy a szabadnapokon ne csak aludjunk és lébecéljünk, hanem hasznosan is eltölthessük. Van konditerem, egy picike könyvtár és moziszoba is. Persze egyik sem full felszerelt és hibátlan, de ne legyünk telhetetlennek, örüljünk annak, amink van. Pár filmre már én is beültem, így végre behoztam a lemaradásomat a régi, magyar filmekből és sorozatokból. Adél ennek örülni fog, mert akármikor idéz valami filmből én értetlenül pislogok rá. Az egyik kedvencem lett az Angyalbőrben című sorozat, sokat derülök rajta és ez is segít nekem. Adélnak csak tegnap mertem elmesélni, hogy már 3 hete nem szedem a gyógyszert, mert nyoma veszett. Hosszasan hallgatott, majd megkérdezte, hogy ha majd hazamegyek akkor újra szedni akarom-e, elvégre azt meséltem, hogy jól vagyok és nincsenek erős hangulatingadozásaim. Erre csak egy „nem tudom még" mondattal válaszoltam. Úgy terveztem, hogy folytatom a gyógyszereket, mert félek hogy újra mélyen leszek és nehezen fogok kijönni, de rajta meg úgy érzem, hogy nagyon nem szeretné. Egyelőre még az itteni 5 hetet éljem túl, utána átbeszéljük és vissza is megyek a dokimhoz egyeztetni.

- Hé amerikai! – hallom meg az egyik legkreténebb kollégám hangját az ajtóból.

- Hé vidéki, mi van? – ülök fel a fekvenyomó padról.

- Jól hallottam rólad a pletykákat, hogy te buzeráns vagy? – kérdezi nyers, undorító stílusban, mire kérdőn húzom fel a szemöldököm.

- Mi vagyok? – teszem fel a kérdést. Érettem mit mondott, de gondoltam adok neki még egy esélyt, hogy normálisabb stílusban érdeklődjön felőlem.

- Buzeráns, meleg, ratyi, nőkkel nyomulsz, őket kezelgeted – sorolja a jobbnál jobb szinonimáit.

- Nem kezelgetem a nőket. Nekem egy párom van, akivel együtt élek és akit szeretek – állok fel a padról és átsétálok a kerékpárhoz.

- De csaj? – sétál közelebb hozzám.

- Nő, nem csaj. A csaj olyan általánosító és talán kicsit lekicsinylő számomra.

- Jól van már, ne bonyolítsd túl. Tehát igaz.

- Igen, igaz. Miért olyan fontos ez számodra?

- Érdekelt. És ti hogy csináljátok? Ki hordja a nadrágot és ki a főnök a kapcsolatban?

- Jesszus, neked nincs saját életed hogy azzal foglalkozz? Ennyire silány, hogy az enyémen agyalsz? Adjak pár könyvet, hogy lekösd magad? – kérdezem vigyorogva, mire páran felnevetnek a teremben – Nincs főnök egy kapcsolatban, egyenrangú felek vagyunk. Van amiben ő az erősebb, valamiben én, de így egyensúlyban vagyunk.

- Fúj, ez de nyálas vagy.

- Gondolj, amit akarsz – vonok vállat és tovább tekerek a bicajon.

- De válaszolj mán a többi kérdésemre is, hogy csináljátok – erősködik tovább.

- Dani, hagyd már. Ne legyél kretén, csak magadat járatod el ezzel az alpári stílussal és kérdésekkel – lép közelebb hozzánk Peti.

- Ezek nem is alpári kérdések, amúgy is mindenkit érdekel – néz körbe vihogva a teremben, de nem talál társra, mindenki kerüli a tekintetét.

- Úgy látom senkit nem izgat az életem, csak téged. A többieknek van saját életük, nem olyan sivár mint a tiéd, hogy másokéban akarsz vájkálni. De mivel nem vagyunk barátok, sem jó ismerősök, így nem osztok meg veled belső infókat. Mi nem visszük ki az életünket a falakon kívülre. Ez magánügy, ami rám és a páromra tartozik. Úgyhogy kérlek tartsd tiszteletben ezt, ahogy mindenki más rajtad kívül – nézek rá jelentőségteljesen.

- Veled sem lehet poénkodni – húzza el sértetten a száját és kisétál a teremből.

- Jól vagy? – kérdezi Peti közelebb lépve – Jó bunkó volt.

- Jól vagyok, köszönöm, hogy kiálltál mellettem – nézek rá hálásan.

Ugyan, nincs mit megköszönöd – kacsint rám, majdmiután vállon vereget visszamegy a súlyaihoz. Tudom, hogy felesleges lett volnaleállnom vitázni Danivel, hiszen mint az IQ és mint az EQ szintje a béka seggealatt van. Egy hülyével vitatkozni olyan mint ha egy galambbal sakkozna azember, ahogy a vicc is tartja. Sokszor még ledöbbenek, hogy mennyire sokcsőlátású ember van, akik így vélekednek, mint Dani.