Ne hazudj többé!

8.

Adél

Ahogy Zora visszaér Amerikába én igyekszem mindennel elfoglalni magam. Főleg azért, mert megtudjuk, hogy a magyarországi képzését eltolták egy hónappal későbbre. Egy másik csapat érkezik hamarabb, mivel ők ezután mennek tovább egy háborús övezetbe, míg Zoráék egysége csak később. Mindketten morgolódunk emiatt, de tenni nem tudunk elleni, így beletörődtünk, hogy csak két hónap után tudunk találkozni. A támogatására beadom az álláspályázatom egy sokkal jobb állatorvosi klinikára. Igazából ismerem a tulajt, mert párszor már találkoztunk a munkánk során és voltunk már együtt konferencián is, ahol nagyon jól össze is barátkoztunk. A pályázatom beérkezése után nem sokkal fel is hív telefonon, hogy nem is gondolta volna, hogy váltani akarok. Félórát beszélgetünk, majd a végén közli, hogy elsők között vagyok az esélyeknél, de kötelessége végighallgatni a többi jelentkezőt is. Nem is kell személyesen megjelennem nála, ezzel a telefonhívással letudtuk az interjút. Örülök ennek a beszélgetésnek, mert nem tudom hogyan oldottam meg volna a szabadnapomat, hogy elmenjek a klinikára. Teljesen bezsongva írom meg Zorának, hogy nagyon jól sikerült az „interjú" és hogy hamarosan visszaszólnak az eredményről. Mivel jól ismerem a remélhetőleges főnökömet, Mártit, így már most nekiülök a szakkönyveimnek, hiszen tudom milyen magasak az elvárásai. Átismétlek mindent a következő napokban, amit az egyetem alatt tanultam. Esténként, mikor várom, hogy Zora telefonáljon közben a netet bújom friss információkért az állatvilágból. Nehezebb ez a különlét és távolság, mint gondoltam, pedig csak három hete vagyunk külön. Azt hittem könnyedén tudom majd kezelni Zora hiányát, hiszen alig töltöttünk együtt időt. De tévedtem. Nagyon rossz, hogy alig tudunk most beszélni, mert külföldön van. Más időzónában vagyunk, más életformával és más életritmusban. Ő szabadnapjai nagy részében sincs otthon, hanem mindig csavarog vagy a barátainál lébecol. Amikor dolgozik, akkor meg alig tud írni, mert nem engedélyezett. Szóval Zora vagy dolgozik, vagy alszik vagy éppen valamerre barangol. Így azért nehéz összehozni a beszélgetéseket, amit egyszer szóvá is teszek neki. Száját húzva ismeri be, hogy igazam van és hogy változtat ezen. Ezután tényleg kicsivel több ideje jut rám és többször felhív, hogy lásson és hallja a hangomat, ami nagyon jól esik. Egyszer egy ilyen videóbeszélgetés alkalmával megismerem a lakótársát Cara-t, aki nagyon szimpatikusnak tűnik nekem. Később felvesz ismerősnek a közösségi oldalon és számtalan fotóval bombáz meg Zoráról, mivel tudja róla, hogy ő nem küld nekem semmit. Valamint biztosít róla, hogy ő figyel Zorára hogy jól viselkedjen, de eddig semmi dolga nem volt, mert a párom nagyon rendes és nincs miért aggódnom. Feldob ez a beszélgetés, egyrészt, mert Zora barátai is támogatnak minket és tudnak rólam, valamint, hogy nincs miért aggódnom. Pár nap múlva valóban telefonál Márti, hogy közölje velem a jó hírt, miszerint engem választott. Nem győzöm megköszönni a döntését és megígérem neki, hogy minél hamarabb lezárom a munkámat a mostani helyemen. Amint letesszük a telefont rögtön hívom Zorát, hogy elújságoljam neki a jóhírt. Mivel valami vidéki terepgyakorlaton vagy min vannak és pont szabadnapja van, így ugyan tudunk beszélni, csak éppen a vonal szakadozik. Szerencsére annyit kihal a beszélgetésből, hogy megkaptam az állást és ő is nagyon örül nekem. Gratulál a munkához, büszke rám. Ezután megszakad a vonal, de a lényeget meg tudtuk beszélni. Pár perc múlva üzenet érkezik tőle, hogy nagyon ügyes vagyok és ő nagyon jól tudta, hogy megkapom az állást. Hiányzott ez az érzés, hogy valaki támogat és mellettem áll a munkámban. Zora is igyekszik maximálisan odatenni magát a munkában, így szerintem emiatt is nagyon összeillünk. Közben felmondok a mostani helyemen és szerencsére nem kell letöltenem az egy hónapos felmondási időt, csak két hetet kell maradnom. Alig bírom kivárni, hogy végre az új helyen lehessek. A mai nap folyamán megismerhetem a leendő munkatársaimat is, hiszen délután megyek aláírni a szerződésemet. Márti olyan barátságosan fogad, ami nagyban megkönnyíti a beilleszkedésemet. Minden alkalmazottjával kedvesen bánik, szinte családias a közeg. A hét többi napja viszont monotonon telik, csak a hétvége tart lázban. Ugyanis Zora már az országban van és hétvégén találkozunk. Egész pontosan megyek a kiképzőhelyre érte és egy egész napot együtt töltünk, majd este én visszakocsikázom.