Ne hazudj többé!

49.

Zora

Leszereltem a seregnél és új munkába kezdtem a lovardába. Éles váltás ez az én életemben, de úgy érzem jó döntést hoztam. Bár sok kétség volt bennem, elvégre már kamaszkorom óta katonának készültem és az életem tettem fel rá. Én hittem a munkámban és teljes szívvel csináltam, eddig. De féltem már katonának maradni, a rosszullét kerülgetett, amikor arra gondoltam, hogy bármikor kivihetnek. Nem akarok soha többé háborús övezetbe menni, halottakat látni és fegyvert fogni. Nem akarok bombákat hallani, érezni a bőrömön meg pláne nem. Rettegek minden erős zajtól a mai napig. Amikor arról álmodom, hogy újra kint vagyok, akkor úgy ébredek, hogy az izzadságomban úszok és fáj minden tagom. Ilyenkor mindig jobban tépem a bőrömet az ujjaimon, amit Adél fejcsóválva fogad, de nem szid le miatta. Örül, hogy itthon vagyok egészségesen. Az első napokban alig mozdult el mellőlem és szüntelenül nézett. Szerintem nem hitt a saját szemének, hogy valóban mellette vagyok. Szörnyű lehetett neki átélni, hogy hallotta a bombákat telefonon keresztül, majd hogy nem engedték a közelembe és nem adtak ki információkat rólam. A tudatlanságnál nincsen rosszabb. Szörnyen nehéz időszak volt ez számára. Adél végig hitt bennem, hogy felébredek és visszatérek hozzá. Itthon meg maximálisan mellettem állt és segített mindenben. Ápolt, beszélgetett velem és támogatott a döntéseimben.

Már három hete tanulok be Dóri mellett a lovardába és úgy érzem menni fog ez a munka. Teljesen más szakma, más elvárásokkal és más közegben, mint ahol eddig dolgoztam. Sokat kell még tanulnom, de szeretem a kihívások és állok elébük. Bár fizikálisan még nem vagyok annyira jó formában, ezért a nap végére mindig holt fáradtan dőlök be Adél mellé. De napról napra erősebb vagyok és többet bírok. A hétvégéket meg szigorúan pihenéssel kell töltenem Adél parancsára. Szerencsére ő is kevesebbet dolgozik ezen az új helyen, így megszűntek a vitáink a munka miatt. Kinga szinte minden hétvégén hazajön hozzánk és velünk tölt pár órát. Őt is eléggé megviselte a velem történtek, azóta sokkal jobban ragaszkodik hozzám. Előtte is jó testvérek voltunk, de a balesetem óta még szorosabb lett a kapcsolatunk. Apu és Dana szintén sűrűbben látogatnak minket és még a munkahelyváltásomnak is nagyon örülnek. Egy rossz szavuk sem volt rá, hogy erre a pályára mentem és nem pedig a zene felé indultam el. Anyu ellenben teljesen kifordult önmagából, hiszen engem szid és piszkál minden miatt. Én tehetek arról, hogy bomba robbant mellettünk, hogy kómába estem, hogy Adél felmondott nála, hogy Kinga hozzánk jön haza és nem hozzá. Tudom, hogy Adélt is becsmérelte miattam, ezért is mondott fel Próbáltam szépen elmagyarázni neki a dolgokat, de süket fülekre találtam, csak a sajátját szajkózta. Szerintem anyu nagyon boldogtalan a házasságában és ezért rajtam „veri el". Így inkább távol maradok tőle és nem keresem a társaságát, ha nem muszáj.

Adél miután személyesen megismerte a barátaimat rábólintott, hogy amint jól leszek kimegyünk Amerikába tíz napra. Nem is kellett győzködnöm őt egyből igent mondott az ötletemre. Tudja jól, hogy most már nem bulizni és tombolni akarok kimenni, hanem a barátaimmal akarok tölteni egy kevés időt és neki megmutatni a számomra fontos helyszíneket. Mivel az új munkámba már jól beletanultam és Dóri még jól érzi magát a terhessége alatt, így elkezdtem szervezi a kiruccanásunkat. A szálláshelyünk megvan Caranál, a kapcsolataimnak hála Adélnak a vízuma is rendben van már csak pár apróság hiányzik és minden teljes lesz. De ebben nagy segítsem Cara és persze Kinga, aki nem akar kimaradni semmiből sem, így lépten nyomon irogat és hivogat.

- Hello. Az istállófőnököt keresem – hallom meg Adél hangját az ajtóból, mire gyorsan bezárom a böngészőt a számítógépemen, majd mosolyogva nézek fel rá.

- Szia. Rossz ajtón kopogtatsz, én csak a helyettes vagyok.

- Nincs itt Dóri, szóval te vagy a főnök – lép az asztalomhoz és egy gyors puszit nyom a számra – Kész vagy?