Ne hazudj többé!

18.

 Adél

Márti minden egyes nap nyaggat, hogy beszéltem-e már Zorával. Meg hogy hívjam be többször a rendelőbe és rajtam keresztül üzenget neki. Számtalan történetet mesél nekem arról, hogy Zora milyen bunkó stílusban beszélt vele és Ferivel régebben és hogy az apja nem nevelte meg. Márti láthatóan nagyon szenved a lánya viselkedése miatt, ellenben Zorával, akit teljesen hidegen hagy ez az egész. A rendelőben tett látogatás óta sem kérdez az anyjáról és nem is mesél róla többet azóta az este óta. Amivel nem akar foglalkozni nem is fog, ebben igaza van Mártinak tényleg makacs és önfejű. Annyira elegem van már az állandó faggatásból, hogy beadom a derekam és megkérem Zorát arra, amit az anyja kér. Szerintem sem haragudhat élete végéig az édesanyjára, legalább egy felszínes kapcsolatot ápolhatna vele. Ma Márti beismerte nekem, amikor színt vallottam neki a nemi hovatartozásomról, akkor megfordult a fejében, hogy ismerhetem a lányát, de rögtön elvetette, hiszen Zora Amerikában volt. Remélni sem merte, hogy valaha újra kapcsolata lehet a lányával. Eldöntöttem, hogy ma este beszélni fogok vele erről és megpróbálok rá hatni. Ma úgyis jó napja van, mert nem dolgozik és egész nap a lovardában volt. Mindig úgy feltöltődve jön haza az istállóból és hosszú percekig mesél a napjáról. Ahogy meghallom a kapucsengőm hangját feltápászkodok a kanapéról és ajtót nyitok neki.

- Szia – köszön mosolyogva Zora, majd egy rövid csókot nyom az ajkamra.

- Szia, gyere beljebb – lépek félre és beengedem őt – Éhes vagy?

- Nem, ettem. Milyen napod volt? – érdeklődik, ahogy letelepszünk a nappaliban.

- Sokan voltak, bolondok háza volt. Jó végre leülni és jól esik a csend is.

- Akkor maradjak csendbe én is? – húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét.

- Nem kell – mosolygok rá – Szeretem hallani a hangod. Mi volt kint az istállóban?

- Lovagoltam egy órát, majd beszélgettem a többiekkel meg néztem az oktatást is. Mindig el lehet lesni valamit másoktól.

- Így van. Én is ezért szeretek Mártival dolgozni, ő már többet látott, tapasztalt – kezdem terelni a témát az anyja felé.

- Igen, régóta a szakmában van.

- Figyelj csak egy kicsit. Márti mindennap faggat rólad és kérlel, hogy beszéljek veled. Békülni szeretne veled és helyrehozni a kapcsolatotokat. Nagyon rosszul érzi magát, hogy nem tud rólad semmit. Nem próbálnál meg vele esetleg beszélgetni kicsit?

- Mióta dolgozol nála? Mióta ismered?

- Öt éve ismerem és több, mint 1 éve vagyok nála. De hogy jön ez ide? – nézek rá értetlenül.

- Ez idő alatt hányszor hallottál rólam? Mennyi fotót láttál rólam vagy hányszor mesélt rólam?

- Egyszer sem – ismerem be neki. Igaza van, Márti egyetlen egyszer sem említette, hogy van egy idősebb lánya, akivel nem beszél. Csak a két kisebbik lányáról van kint fotó és csak róluk beszél. Zorára egyetlen egy szót sem szólt. Egészen mostanáig, most már csak róla tud beszélni.

- Na ugye – mutat rá Zora és ő ezzel lezártnak tekinti a témát.

- De lehet, hogy szégyelli, hogy így alakult a kapcsolatotok. Ez nem éppen boldog téma, amit csak úgy minden ismeretlennek elmesélsz.

- De ti nagyon jóban vagytok. Te mesélted, hogy összejártok, hogy nagyon jó a viszony, szinte baráti, hogy segít neked és lelkizni is szoktatok. Ha annyira bántotta volna, akkor mesélt volna rólam. De neki másik családja van, akik azt csinálják, amit mond nekik.